|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Budapesti pártértekezlet (1. rész)
|
![](../img/spacer.gif)
1989. szeptember 24., vasárnap - A késő éjszakába nyúló, kétfordulós választás eredményének ismertetésével folytatódott vasárnap reggel a budapesti pártértekezlet. Az MSZMP kongresszusára szóló mandátumot huszan kapták meg, közöttük van - a szavazatok sorrendjében - Nyers Rezső, Békesi László, Berend T. Iván, Vitányi Iván, Iványi Pál, ifj. Marosán György, Jassó Mihály és Tabajdi Csaba.
Az elfogadott ügyrendnek megfelelően a fővárosi pártmozgalmat képviselő több mint négyszáz küldött a kongresszusi napirendek fő kérdéseinek már szombaton megkezdett vitáját folytatta, ezúttal már témakörönként. Az alapszabály-tervezetet számos konkrétummal egészítették ki. Ezt eljuttatják a kongresszushoz, annak a szimpátiaszavazásnak az eredményével együtt, amelyet az MSZMP nevéről tartottak. Eszerint többségi szavazatot kapott a párt elnevezésének változatlanul hagyása. A küldöttek javasolták, hogy az MSZMP legmagasabb fóruma hozza meg ebben a végső döntést. Számos ajánlásban is állást foglalt a pártértekezlet, s ezek jelentős része alapvető változtatást jelent. Közöttük szerepel, hogy a kongresszus évenként ülésezzen, s a párt minden lényegi kérdésében kizárólagos jogkörrel rendelkezzen, továbbá az, hogy a párt alapszervezetei önálló vagyongazdálkodást folytathassanak, s hogy az MSZMP a jövőben intenzívebben foglalkozzék a baloldali szocialista ifjúsági és gyermekszervezetekkel. Az MSZMP programnyilatkozat-tervezetének vitája során egyre forróbb lett az ülésterem légköre: az egypercesre korlátozott hozzászólások indulata főként a levezető elnök és az előterjesztő ellen irányult. A felszólalók szerint ugyanis ketten gátolták az előrevivő vita kibontakozását. Többen óvtak attól, hogy tömegbázist nélkülöző, káderpárttá váljon az MSZMP. Ez a veszély ugyanis - mint többen mondták - a tapasztalatok szerint egyre inkább fenyeget. Három közösség, a munkás- és a népi demokratikus küldöttcsoport, valamint a reformblokk három alapvető kérdésben - a tulajdonviszonyok átalakítása, a hatalomgyakorlás demokratizálása, az az ellenőrizhetetlen reprivatizáció, illetve a nemzeti vagyon kiárusítása ügyében - terjesztett javaslatot a pártértekezlet elé, amely azt elfogadott, s továbbít a kongresszusnak. (folyt.köv.)
1989. szeptember 24., vasárnap 18:29
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|