|
|
|
|
- Interjú Vitray Tamással - 1. folyt.
|
Azon az értekezleten, ahol az úgynevezett kibővített elnökhelyettesi - azt hiszem így hívják hivatalosan ezt -, tehát ahol magyarán a televízió vezetői testülete jelen volt, amikor ezt tökéletes precízitással Bereczky ismertette, akkor a következő hozzászólásokból számomra világosan kiderült, hogy egyrészt egy, hát enyhén szólva nem túlságosan örömmel fogadott elképzelésről van szó - és bár senki nem mondta, hogy ő majd keresztbe rak, akadályoz, és így tovább - de ez olyan horderejű volt, én most Balót idézem, azt mondta, hogy az elmúlt 30 év televíziózásának legnagyobb horderejű lépése lett volna ez, hogy ezt nem lehet úgy - 55 éves elmúltam, nem lehet úgy - megpróbálni, hogy ne mindenkinek a részvételével és hathatós támogatásával. És akkor úgy éreztem: nekem ehhez nincs energiám, én már nem tudok ezzel megpróbálkozni. Hát ennyi volt tulajdonképpen, és ekkor léptem vissza, miután öt óra hosszat már tartott ez az értekezlet, amely a további két órában - ameddig még tartott - Baló Györgynek ajánlotta fel ugyanezt a lehetőséget. - Nem tart-e attól, hogy végül is a közönség jár rosszul? Vitray Tamás meghatározó egyénisége, az elmúlt három évtized magyar televíziózásának. - Nekem meggyőződésem, hogyha az Ön nagyon kedves föltételezését - mondjuk - valósnak veszem, akkor meggyőződésem, hogy a közönség jár jól. Mert én - egészen bizonyos, hogy elköszönhettem volna egyszer s mindenkorra attól, ami az egyetlen dolog, amit igazán szeretek és élvezek a televíziózásban: a műsorkészítés. Tehát, hogyha valójában a személyemhez fűződnek - hogy mondjam -, közönségelképzelések, akkor az elsősorban az, hogy műsorokat készítsek. Akár úgy, hogy magam szerepelek benne, akár úgy, hogy mint a sportosztálynak végül is gazdája vagyok. De szervezni, pénzt keríteni, (...) és így tovább - szóval mindazt, amivel ez jár: ezt csak nagyon-nagyon erőteljes támogatókkal, csak egybehangzó, összecsendülő zenekarral lehet. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rádió. A múltheti adásukban ugyancsak egy hallgató kifogásolta Orbán Viktor június 16-i gyászbeszédét, pontosabban a párt hirtelen reformpolitikusairól alkotott nézetét. Elgondolkoztató és megdöbbentő, hogy a telefonáló még a nyilvános kritika jogát is megkérdőjelezi, a fenti reformkommunistákat illetően, kiknek 1956-ról alkotott mai nézete, miszerint jogos népfelkelés, Nagy Imre és sorstársainak ártatlansága, már-már példamutatás, nos, úgy 20, esetleg 10 évvel ezelőtt, vagy akár az elmúlt években is vajon miért nem volt ismeretes. Legalább a szűkebb közvélemény számára, mint tetti ezt például Vas Zoltán, Hegedűs András, évekkel ezelőtt vállalt visszaemlékezéseiben. Habár Orbán Viktor személye és munkássága majdhogy nem ismeretlen előttem, engedtessék meg nekem, ogy vele egyetértve a kétkedés jogát is megemlítsem, amit az elmúlt 40 esztendő számtalan torzítása, iszavirág életű igazságai, töménytelen hazudozásai, igensak aláhúz és igazol."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|