|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Münnich Ferenc Társaság budapesti szervezeteinek közleménye
"Az utóbbi időben különböző személyek és
szervezetek egyre gyakrabban igénylik október 23-a ünneppé
nyilvánítását. Tagságunk nevében ezzel nem tudunk egyetérteni, mert
ez a nap a jobbító szándékkal tüntetni induló fiatalok akarata
ellenére végül is olyan események kezdetévé vált, amelyek véres
fehérterrorba, a kommunisták és haladó emberek üldözésébe
torkollott."
SZER, Késő esti mai nap:
Kézigránátos halászat a Balatonon
"A leleményes szovjet legények nem bíbelődnek sokat a horgászbot
összeszerelésével, csalival, beetetéssel, a horogra kapott állat
fárasztásával és hasonlókkal. Ők megjelennek, robbantanak és
zsákmányolnak. A sajnos nagyon is jól ismert kézigránátos halfogást
találták célravezetőnek, s miután idejük és kézigránátjuk bőven van,
parancsnokaik is nyilván játszadozásnak veszik a dolgot,
alkalmanként beszabadulnak a nádasba, és lerobbantják, amit a
halgazdaság és a horgászok odatelepítettek, felneveltek."
|
|
|
|
|
|
|
Gandhi Watergate-je? (1.rész)
|
Új-Delhi, 1989. július 25. kedd (MTI-Panoráma) - Az indiai ellenzéki pártok vezetői álmukban sem kívánhattak volna maguknak szebb ajándékot, mint amit a legfőbb állami számvevőszék a már eltemetettnek hitt Bofors-ügyről készített jelentés formájában a szövetségi parlament asztalára tett. Nyilván ezzel magyarázható, hogy az illendőnél valamivel mohóbban vetették rá magukat, és a jelentésben feltárt szabálytalanságokra hivatkozva rögtön a miniszterelnök lemondását követelték.
Az indiai védelmi minisztérium 1986 márciusában kötött szerződést a svéd AB Bofors céggel 400 darab 155 milliméteres tábori tarack vásárlásáról, illetve - a későbbiekben - licenc alapján történő gyártásáról. A Boforsnak keményen meg kellett küzdenie ezért a megrendelésért. Kezdetben három versenytársa is volt, s közülük a francia Sofma még a szerződés megkötése előtt egy hónappal is esélyesebbnek tűnt nála. A választás mégis a svéd cégre esett, s ha most véletlenül kiderülne, hogy miért éppen rá, az valószinűleg el is döntené a vitákat. Dokumentálni csak annyit lehet, hogy az indiai kormány még 1985 májusában figyelmeztette reménybeli szállítóit: ha volnának indiai képviselőik vagy külföldi ügynökeik, mielőbb szabaduljanak meg tőlük. A Sofma erre azonnal és írásban ígéretet tett - a Bofors nem. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a szállító írásos igazolása híján később már semmiféle jogalap nincs az esetleges közvetítési díjaknak a vételárból való levonatására. Márpedig a Bofors, mint utóbb kitudódott, 319 millió svéd koronát fizetett ki - nem indiai illetőségű - ügynökeinek. Az indiai parlamentnek az ügylet kivizsgálására 1987-ben létrehozott vegyesbizottsága ebben nem talált kivetnivalót, mondván, hogy mivel az ügynökök külföldiek voltak, indiai törvényeket nem ért sérelem. A bizottság egyébként minden más tekintetben is rendjén levőnek találta a védelmi minisztérium eljárását, ami azért nem különösebben meglepő, mert munkáját az ellenzék bojkottálta. A legfőbb állami számvevőszék most nyilvánosságra hozott jelentése viszont voltaképpen nem más, mint a bizottság megállapításainak pontról pontra történő cáfolata. Ezek szerint nemcsak a közvetítőket és az ügynököket felejtette benne az ügyletben a minisztérium, hanem költségkalkulációtól kezdve a műszaki paraméterek ellenőrzésén keresztül a szállítási határidők betarttatásáig minden téren súlyos mulasztásokat követett el. A kormány a számvevőszék jelentését a parlament nyári ülés (folyt.)
1989. július 25., kedd 12:38
|
Vissza »
|
|
Gandhi Watergate-je? (2.rész)
|
nyitó napján terjesztette a képviselők elé. Az ellenzéki pártok vezetői előre figyelmeztették a lapokat, hogy hagyjanak helyet a másnapi címoldalon. A hét hátralévő részéről maguk gondoskodtak. Három napon át a szövetségi parlament alsóházában senki nem értette a másik szavát. Egyetlen nap alatt az alsóház ülését ötször, a felsőházét háromszor kellett berekeszteni. Az ellenzék botrányos jelenetek közepette követelte Radzsiv Gandhi azonnali lemondását, a számvevőszék jelentésének megvitatásáról hallani sem akart. Az indulatoktól eltekintve ez utóbbira jó oka volt. Választási lehetőségei ugyanis két ésszerü alternatívára szűkültek le: vagy bizalmatlansági indítványt terjeszt be, ami a Kongresszus párt négyötödös alsóházi többsége miatt eleve kilátástalan vállalkozás, vagy belemegy a jelentés megvitatásába, s ezzel lehetőséget ad a kormánypártnak, hogy a nyilvánosság előtt ízekre szedje a dokumentum megállapításait. Maradt az ésszerűtlennek tűnő megoldás, a parlament munkájának lehetetlenné tétele. Ha az ellenzék ezzel nem járatta le véglegesen magát, azt csak annak köszönheti, hogy a Kongresszus párt - talán pánikba esvén - elkövetett egy nehezen érthető hibát. Azok a kormánypárti képviselők, akik annak idején részt vettek a Bofors-ügy kivizsgálására létrehozott parlamenti bizottságban, a botrány tetőfokán nyilatkozatot tettek közzé, s ebben - egyebek mellett - félrevezetőnek, részrehajlónak, sekélyesnek neveztek a számvevőszék jelentését. A számvevőszék - mondta erre a Dzsanata Dal egyik vezetője - ,,jóformán az egyetlen intézmény az országban, amelyet eddig nem próbáltak kikezdeni. Világos, hogy ha Radzsiv Gandhi valamilyen balszerencse folytán hivatalban marad, akkor ezt is működésképtelenné teszi.,, Ha semmi másban nem is, egy dologban még azok az indiai ellenzéki pártok is egyetértenek, amelyek eddig szóba se álltak egymással. Ezen a ponton talált egymásra a centrumtól valamivel jobbra álló Bharatija Dzsanata párt és a markánsan baloldali India Kommunista Pártja (marxisták), és velük együtt még tíz másik ellenzéki párt e megfontolás alapján mondatta le parlamenti képviselőit mandátumukról. L. K. Advani, a Bharatija Dzsanata párt elnöke azt jósolta, hogy a Bofors-ügy ugyanolyan végzetes lesz Radzsiv Gandhi számára, mint a Watergate-botrány volt Nixon esetében. A dolgok pillanatnyi állása szerint, még ez sem kizárt. Sok múlik azon, hogy az agyoncsépelt Bofors-ügyben maradt-e annyi tartalék, ami életben tarthatja ezt a pártszövetséget a megkezdett választási visszaszámlálás végéig.+++ Erdész Jenő (Uj-Delhi), MTI-Panoráma
1989. július 25., kedd 12:54
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"- Arra vagyok kiváncsi, hogy a régi deportáltakat, nem zsidókat kártalanítja-e Magyarország.
- Azt szeretném megtudni,hogy azóta, mióta felszedték a határzárat, a szögesdrótot az osztrák határnál, azóta hány em bért kaptak el szökésen, és hánynak sikerült túljutnia a határon Ausztria felé. És azt szeretném még megtudni, hogy milyen büntetés vár arra a magyar állampolgárra, akit tiltott határátlépéssel elfognak a határon, tehát megfogják. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|