Rendszerváltás és az MTI

	Válságban a közösség A pszichológia: szolgáló tudomány
Budapest, 1989. július 25. kedd (MTI-Press) Júniusban pszichológuskamara alakult Budapesten. Dr. Bagdy Emőke tanszékvezető egyetemi tanár, az Országos Ideg-és Elmegyógyintézet vezető pszichológusa a klinikumot, azaz a klinikai pszichológiát képviseli, a kamara vezetésében is. Ez az ág az elmúlt húsz évben elsősorban az egészségügy területén épült be a betegellátásba, s itt is a pszichiátrián belül alkalmazták. A torz, Budapest-centrikus megosztás azt a látszatot keltheti, mintha az elmegyógyászat nyújtaná legfőbb feladatait, noha az elmúlt tíz évben bebizonyosodott, hogy a neurózisellátáson és a pszichoszomatikus betegek gyógyításán kívül a legnagyobb szükség a pszichológiai szolgálatra a betegségmegelőzésben, az egészségvédelemben és az egészségnevelésben mutatkozik. alc. A feszültséget "ki kell szellőztetni" Dr. Bagdy Emőke így értelmezi és magyarázza a kedvezőtlen változásokat, a társadalmi beilleszkedési zavarok szaporodását. - Sokféle okát sorolhatjuk annak, miért romlott így le az általános egészség, ráadásul kiderült, hogy a városi és falusi lakosság állapota közt lényeges különbség nincs. Számomra mindennapos tapasztalat, hogy a testi-lelki egészséget károsító feszültség elsősorban tehetetlenségben aktívizálódik. Ha az ember úgy érzi, hogy bárhogy igyekszik életcéljait, terveit megvalósítani, folyton akadályokkal találkozik, állandó frusztrációnak van kitéve és csak többletenergiáinak mozgósítása árán képes normális létfeltételeket kiharcolni, akkor ebben a küszködéssel teli életvitelben a szervezete és a lelki épsége "fizeti meg az árát". - Miben látja a megoldást? - A tehetetlenség és hiábavaló küzdelem önmagában akkor nem károsító, ha az embernek módja van személyes lelki nyomása felszabadítására, elégedetlenségeinek nyílt megfogalmazására, feszültségeinek a "kiszellőztetésére". Olyan szelepre van szüksége, amelyet megnyithat, és őszintén mondhatja el véleményét, álláspontját, kritikáját, ítéleteit ebben pedig partnerre, rezonáló, megértő közösségre talál. Mivel hazánkban sokáig kollektív társadalmi elfojtások nyomásában szenvedtünk mindannyian, ami abban is kifejezésre jutott, hogy a személyes vélemény, vagy társadalmi kritika megfogalmazása és kimondása nemkívánt következményekkel járhatott, leszoktunk az őszinte és szabad véleménynyilvánításról. (folyt.) 1989. július 25., kedd 14:21
Vissza »

	Válságban a közösség 2.
Így az egészséges demokratizmus cselekvőképtelen lett, elsorvadt. Hallgatott az egyén, károsodott a közösségi élet. Az érték, eszmények, hitek és meggyőződések elhallgatásában pedig károsodott egy olyan fontos életfenntartó erő is, mint a jövő reményteli tervezése. alc. Mit tehet a frusztrált ember? - Ha a tehetetlenség és reménytelenség társul az önkifejezés szabadságának korlátozásával - folytatja Bagdy doktornő -, vagy ha az embernek alapvető értékeit, hiteit sértik, korlátozzák, akkor ez biztosan megbetegíti. Hogy ez azután konkrétan miben jut kifejezésre, például az élet feladásának szándékában, alkoholba menekülésben, az ügyeskedések és kerülőutas megoldások antiszociális, vagy becstelen keresésében, illetve a fokozott morállal és önkontrollal rendelkező embereknél a tehetetlen harag önpusztító, szervkárosító, az idegrendszert kimerítő következményeiben, ezt az egyéni sajátosságok határozzák meg. - Az alkotó korban lévő férfiak keringési betegség okozta halálozása például riasztóan magas /ez a vezető halálok/. Helyes volna a rideg statisztikai adatok mögé gondolnunk, hogy negyvenes férfiaink húszéves egzisztenciaépítő küzdelem után messze nem tartanak ott, ahol szeretnének. Amikor a rizikótényezők kikapcsolásáról szónokolunk, érdemes meggondolni, miért szív el 2 doboz cigarettát valaki naponta, miért fullasztja italba feszültségét esténként, miért "vígasztalja" magát folytonos evéssel? - A leszoktató kampányoknak mégsincs foganatjuk. - Mi mindíg el akarunk venni valamit az emberektől, rászólunk: ne egyél, ne igyál, ne dohányozz, de mit adunk, mit kínálunk cserébe? Általános tapasztalat, hogy a rizikófaktorok éppen a társadalmi szempontból legértékesebb, legaktívabb embereknél sűrűsödnek, akik szüntelen cselekvésvággyal és felelősségtudattal élnek, tehát a legnagyobb frusztrációkat szenvedik el. - Mit tehet egy frusztrált ember? - Elmenekülhet, támadhat, vagy passzív tehetetlenségbe szorulva szoronghat. Akinek a gyökerei mélyek, az nem menekül, inkább elszenvedi a károsodást. Az elmúlt évtizedekben mégis sokan megfutamodtak. A támadás következményekkel jár, ezért ezzel kevesen élnek. Marad a nagy többséget érintő passzív, tehetetlen helyzet, amiből az önpusztítás valamilyen formája alakulhat ki: alkoholizálás, öngyilkosság, narkománia, sőt bűnözés. (folyt.) 1989. július 25., kedd 14:23
Vissza »

	Válságban a közösség 2.
Így az egészséges demokratizmus cselekvőképtelen lett, elsorvadt. Hallgatott az egyén, károsodott a közösségi élet. Az érték, eszmények, hitek és meggyőződések elhallgatásában pedig károsodott egy olyan fontos életfenntartó erő is, mint a jövő reményteli tervezése. alc. Mit tehet a frusztrált ember? - Ha a tehetetlenség és reménytelenség társul az önkifejezés szabadságának korlátozásával - folytatja Bagdy doktornő -, vagy ha az embernek alapvető értékeit, hiteit sértik, korlátozzák, akkor ez biztosan megbetegíti. Hogy ez azután konkrétan miben jut kifejezésre, például az élet feladásának szándékában, alkoholba menekülésben, az ügyeskedések és kerülőutas megoldások antiszociális, vagy becstelen keresésében, illetve a fokozott morállal és önkontrollal rendelkező embereknél a tehetetlen harag önpusztító, szervkárosító, az idegrendszert kimerítő következményeiben, ezt az egyéni sajátosságok határozzák meg. - Az alkotó korban lévő férfiak keringési betegség okozta halálozása például riasztóan magas /ez a vezető halálok/. Helyes volna a rideg statisztikai adatok mögé gondolnunk, hogy negyvenes férfiaink húszéves egzisztenciaépítő küzdelem után messze nem tartanak ott, ahol szeretnének. Amikor a rizikótényezők kikapcsolásáról szónokolunk, érdemes meggondolni, miért szív el 2 doboz cigarettát valaki naponta, miért fullasztja italba feszültségét esténként, miért "vígasztalja" magát folytonos evéssel? - A leszoktató kampányoknak mégsincs foganatjuk. - Mi mindíg el akarunk venni valamit az emberektől, rászólunk: ne egyél, ne igyál, ne dohányozz, de mit adunk, mit kínálunk cserébe? Általános tapasztalat, hogy a rizikófaktorok éppen a társadalmi szempontból legértékesebb, legaktívabb embereknél sűrűsödnek, akik szüntelen cselekvésvággyal és felelősségtudattal élnek, tehát a legnagyobb frusztrációkat szenvedik el. - Mit tehet egy frusztrált ember? - Elmenekülhet, támadhat, vagy passzív tehetetlenségbe szorulva szoronghat. Akinek a gyökerei mélyek, az nem menekül, inkább elszenvedi a károsodást. Az elmúlt évtizedekben mégis sokan megfutamodtak. A támadás következményekkel jár, ezért ezzel kevesen élnek. Marad a nagy többséget érintő passzív, tehetetlen helyzet, amiből az önpusztítás valamilyen formája alakulhat ki: alkoholizálás, öngyilkosság, narkománia, sőt bűnözés. (folyt.) 1989. július 25., kedd 14:41
Vissza »

	Válságban a közösség 3.
alc. Van-e kiút? - Tényleg nem marad kiút? - Ha kiabálni tudna az ember a passzív tehetetlenségben, akkor megvolna a szabadulás lehetősége. Tudniillik, hogy valaki odafigyel segélykiáltásaira, segít és meghallgatja. Csakhogy az önvédelem rengeteg erőt köt le, s emiatt nehezen tudunk a másikra odafigyelni. Ezt meg is tapasztalhattuk az emberi kapcsolatok elsivárosodásában, az érdektelenségben, a közösségi és társadalmi aktívitás elapadásában. De voltaképpen nem okolhatunk senkit ezért, nem követelhetjük a másiktól, hogy figyeljen ránk, segítsen rajtunk, álljon mellénk, amikor látjuk, hogy szinte minden embert személyes életgondjai nyomasztanak. Talán csak azért nem figyelünk a másikra oda és azért nem segítünk, mert kénytelenek vagyunk a saját bajunkkal foglalkozni. Persze akadnak kivételek, csakhogy ahhoz, hogy valaki személyes gondjain felülemelkedve a másik felé tudjon fordulni, olyan lelki értékrend és szemlélet kell, amelytől áthatva az ember másnak nyujtja azt először, amit maga is szeretne megkapni. alc. Birtoklás - pótcselekvés - Az ember alapvetően teleologikus lény - mondja dr. Bagdy Emőke - tehát csak kitűzött célok felé tud haladni az életben, meghatározott értékek eligazító iránytűivel. Ha a magasabb célok és értékek követésében akadályozott, akkor helyettesítő célokat tűz ki. Ilyen például az anyagi javak gyűjtése, a birtoklási tudatban való kielégülés keresése. Minél akadályozottabb a birtoklási tudat kiélése, annál nagyobb erők fordítódnak arra, hogy az ember mégis szerezzen magának valamit, amit a világból a magáénak mondhat - telket, kocsit, öröklakást, ez pedig egy torz értékrend kialakulását eredményezi. - És az értelmiség sorsa hogyan alakul Ön szerint? - Ha valaki szellemi értéket állít a középpontba, feltétlenül szükséges, hogy az alkotó munkának meglegyen a társadalmi, anyagi és erkölcsi elismerése. Különben az alkotó szárnyakat lenyessük és beszorítjuk az egyént az életgondok mókuskerekébe. Így az alkotó kedvű ember egyéni sorsaként csak a depresszió kilátása marad, véleményem szerint. (MTI-Press) ág/pé H. J. 1989. július 25., kedd 14:51
Vissza »