Rendszerváltás és az MTI

	Új Nemzedék
München, 1989. július 23. (SZER, Zene, szó) - A hétvégén újabb ifjúsági szervezet színével gyarapodott a hazai politikai élet palettája a DEMISZ-ből kivált Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett Új Nemzedékkel. Nem az alakulás körülményeivel szeretnénk foglalkozni, sokadszorra is rámutatva a DEMISZ térvesztéséra, hanem inkább a hazai fiatalság köreiben uralkodó zavarral, tanácstalansággal. Egy mondatra azért mégis álljunk meg az Új Nemzedéknél. A frissen létrehozott mozgalom szándéknyilatkozata számomra Gyurcsány Ferenc kiábrándultságán, pillanatnyilag kissé szándékoltnak látszó ideológiaellenességén kívül nem tudott sok újat mondani. A "Az a lényeg, te meg én - vagyunk"- féle kiszólások pedig csak arról győznek meg, hogy sokan még mindig a napi politika igényeihez alászálló jelszavakban keresik a sorsfordító erőt. A DEMISZ csődjét éppen ebben kereshetjük. Nem tudta tettekre váltani a hangzatos lózungokat, a mindenkori pártpolitika kiszolgálója maradt, akárcsak KISZ-korában. A következmény, hogy ma éppen a reformretorika lett a párton belüli jelszónevelde, az nem a DEMISZ érdeme, ha érdem ez egyáltalán. Reformpárthoz reformista ifjúsági szervezet illik, de aki ismeri a külcsín és a belbecs közötti kívánatos viszonyról szóló példázatot, az maga is el tudja dönteni, hogy a lényeg ezzel semmit sem változott. A párt átkeresztelkedett ifjúsági szervezete nem tudta függetleníteni magát a párton belüli azonosságzavaroktól, munkamódszere pedig jottányit sem korszerrűsödött, a szervezet felépítésében végrehajtott változtatások ellenére sem. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Új Nemzedék - 1. folyt.
Az ifjúság maga azonban többé nem kér a marxista ifjúságpolitika kis szeletekre vágott kenyérkéjéből, visszahúzódásának - hogy ne mondjam - közönyének ez az elsődleges oka. Többen azt mondják, hogy a bátorság hiányzik. Ez azonban így nem igaz. Több példa is szól ellene. Hiszen mindenképpen bátor tett volt teszem azt a Fidesz megalapítása azokban a nem is túl távoli időkben, amikor még bírósági eljárás fenyegette a demokratikus elkötelezettségüket nyíltan is vállaló fiatalokat. Példaként említhetném a katolikus bázisközösségek számos fiatal tagját is, akik nem rettentek meg a kiközösítéstől, vagy a szolgálatmegtagadókat, akik pacifista meggyőződésüket a Katonai Bíróság előtt is hajlandóak voltak megerősíteni. Kockázatvállalásra tehát bőven akad példa. Mégis miért van az, hogy az ifjúság döntő többsége elfordul a politikától, és a mának élve próbálja fiatalságát lakhatóvá tenni? Nem hajánál fogva előrángatott kérdés ez, hiszen a mai fiatalság magatartása meghatározó erővel befolyásolja majd az egész ország jövendőjét. A választ azt hiszem szüleink hajdani és mai magatartásában kell keresnünk, tágabb vonatkozásaiban ez határozta meg a társadalmi közérzetet is. Aki olvasta az Ifjúsági Magazin júniusi számának levelező rovatát - a lap megjelenése egyébként ellentmond azoknak a híreszteléseknek, hogy a KISZ, illetve a DEMISZ sajtóorgánum nélkül maradt volna -, az találkozhatott egy levéllel, amelyben egy 17 éves gimnazista azon kesereg, hogy szülei az új idők beköszöntével míly gyorsan feladták kommunista meggyőződésüket. Sutba került a könyvespolc hajdani dísze, a porcelán Lenin-szobor, a párttagkönyvet pedig a süllyesztőbe dobták. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Új Nemzedék - 2. folyt.
A mi kis világunk ma tele van hasonló pálfordulásokkal. A fiatal, a gyermek általában alig lát mást maga körül, csak ilyen mondern "Paulusokat", akik tegnapi - meglehet, rájuk kényszerített - meggyőződésüket használt ruhaként dobják a sarokba, s mindezt egyetlen mondattal igazolják, ha fontosnak tartják egyáltalán hogy igazolják, miszerint: élni kell. A születő új társadalom tehát az elvtelenség ingatag szikláira épül. A példa pedig - sajnos leginkább a rossz példa - ragadós. A családi minta még most, a hagyományos családi keretek felbomlása után is meghatározó lehet a jellem fejlődésére, kár tehát csodálkozni azon, ha az eddig öröknek tartott emberi értékek közül több is a védett természeti ritkaságok listájára kerül. Ami a fiatalság körében eluralkodó ásító közönyt illeti, az ennek a folyamatnak a szükségszerű, lehet hogy nem is a legrosszabb következménye. A közöny ugyanis védekezés. Védekezés az úgynevezett felnőttek politikai magatartásának szinte naponként változó normái ellen, védekezés az üres szavak, a tartalom nélküli szónoklatok, a politikai kalandorkodás ellen. A közöny bástyái mögé húzódó fiatal nem akar mást, csak hogy megőrizze függetlenségét egy olyan holnapig, amikor már kockázat nélkül lehet majd közösségi lény valaki, amikor már nem a gyanakvás, a rosszhiszeműség és a gáncs lesz a napi politika vezérlőelve. A fiatal ma sajnos nem hisz abban, hogy új korszakot nyitottak az ország történetében. Tudja, hogy a közösségi életforma dicsőítésével fellépő marxista-leninista ideológia éppen a közösségek megsemmisítésével írta be magát a magyar nemzet rendszertelenül vezetett naplójába. És ez az ideológia még mindig a hatalom ideológiája - Új Nemzedék ide, Új Nemzedék oda. +++ 1989. július 23., vasárnap
Vissza »