Rendszerváltás és az MTI

	Olasz kormányválság (2.rész)
Az egész kormányválság oka és lényege ezúttal talán éppen az volt, hogy a pártok és a pártokon belüli áramlatok elérkezettnek látták az időt, hogy az erővonalaknak a mélyben meghúzódó apró átrendeződése a pozíciók újraelosztásával a felszínen is kifejezésre jusson - vagy éppen a válság közepette vívjanak ki kedvezőbb pozíciót. A csatározások egyértelmű vesztese Ciriaco de Mita és mögötte álló kereszténydemokrata balszárny. A DC tizennégy kormánytagja közül négyen képviselik most ezt az irányzatot. De Mita becsapottnak érzi magát. Ő végezte el azt a feladatot, hogy a szocialistákat visszaszorítsa azután, hogy Bettino Craxi miniszterelnöksége idején, 1983-1987 között Olaszországban megindult és stabilizálódott a prosperitás. Sikerült pártja számára visszahódítania a Chigi-palotát, majd barátai rábeszélésére maga vállalta el a miniszterelnökséget. Ám ezzel lépre ment, mert a DC februári kongresszusán éppen a pártfőtitkári és miniszterelnöki tisztség összeférhetetlensége ürügyén lemondatták pártfőtitkári posztjáról, s ezt a DC-n belüli legerősebb ellenlábas irányzat vezetője, Arnaldo Forlani szerezte meg. Forlani ezzel a kormányban is megingatta de Mita helyzetét, ami viszont kapóra jött Craxinak, hogy a szocialista párt pozícióinak helyreállítása reményében a kormányválság kirobbantásával megszabaduljon de Mitától. A júniusi európai parlamenti választásokat Craxi jó alkalomnak vélte arra, hogy megerősítse bázisát, és a szocialista párt már hónapokkal előtte kétkulacsos politikába kezdett: a kormányban lévő tagjai megszavazták a népszerűtlen döntéseket, ám a nyilvánosság előtt a párt bírálta azokat - végül pedig kivált az ötpárti koalícióból. A nyugat-európai választások azonban nem váltották valóra Craxinak a jelentős szavazatnyereséghez fűzött várakozásait, ezért a reméltnél kevésbé erősödtek meg a szocialisták pozíciói Andreotti kormányában. Az árnyalatnyi előretörést azonban jelzi, hogy a miniszterelnök-helyettesi tiszt mellé megszerezték a másik legfontosabbnak tartott külügyminiszteri posztot is. A másik nyertes Forlani, aki most élvezheti, hogy a párton belül a pártvonalra szorította legnagyobb rivalisát. De Mitának fel kell ismernie: küldetése eddig tartott, mert a DC és a PSI között ezen a ponton kialakult az érdekek egyensúlya. A szocialista párt további térvesztése ugyanis könnyen erősíthetné a párton belül azt a szárnyat, amely az ország második legerősebb pártjával, a kommunistákkal való együttműködésre hajlik, kivált azután, hogy az OKP legutóbbi kongresszusán szociáldemokrata jellegű reformista irányzatot hirdetett meg. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap 15:59
Vissza » Folytatásokkal »