|
|
 |
|
 |
Viharfelhők a szovjet kivonulás körül
|
-------------------------------------
München, 1990. július 3. (SZER, Magyar híradó) - Burlakov
vezérezredes, a hazánkban már remélhetőleg valóban csak ideiglenesen
tartózkodó szovjet csapatok főparancsnoka, fenyegető nyilatkozatot
tett: felfüggesztik a csapatkivonást, ha a magyarok nem fizetnek
azonnal a szabaddá vált létesítményekért, mégpedig annyit, amennyit
ők követelnek. Für Lajos honvédelmi miniszter zsarolásnak nevezte
ezt a politikai, katonai és gazdasági árukapcsolást. Lengyel
Szaniszló kommentárja következik:
- Valójában nincs is jelentősége annak, hogy a szovjet csapatok
- úgymond - ideiglenes magyarországi állomásoztatásának feltételeit
rögzítő szerződések hozzáférhetőek-e, vagy sem. S ha igen, mennyire
tartotta magát ezekhez a feltételekhez a szovjet fél.
Az 1957-es szerződés, amelyre Burlakov tábornok az
Izvesztyijában hivatkozik, körülbelül annyira egyenlő felek kötötték
egymással, mint mondjuk a Budát elfoglaló második Szulejmán és a
gyermek János Zsigmond. Mi több, ha az 1957-es állapotokat tekintjük
kiindulópontnak, akkor kényelmesen figyelmen kívül hagyjuk mindazt a
felbecsülhetetlen anyagi kárt és emberi szenvedést, amit az oroszok
- a kirótt jóvátétel kereteit messze meghaladva - 1945 után okoztak
Magyarországon.
A megszállt magyar földön kisajátított, vagy soha nem
ellentételezett magyar munkával épült, és a megszállók által minden
bizonnyal ingyen és bérmentve használt objektumok
visszaszolgáltatásáért kártérítést követelni annak a nagyon rossz
birodalmi reflexnek a megnyilvánulása, amelyet néhány nappal ezelőtt
maga Sevardnadze külügyminiszter ostorozott a Pravdában: végre meg
kell érteni, hogy sem szocializmust, sem barátságot, sem jószomszédi
viszonyt, sem tiszteletet nem lehet szuronyokkal, tankokkal,
vérontással kikényszeríteni. Külkapcsolatainkban tiszteletben kell
tartanunk partnereink érdekeit és döntési szabadságát is. (folyt.)
1990. július 3., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|