|
|
|
|
Interjú a miniszterjelöltekkel
|
------------------------------
München, 1990. május 23. (SZER, Kommentár nélkül) - Kasza László:
- Milyen tervekkel lépnek hivatalba az új miniszterek, milyen problémákat akarnak először megoldani? Kommentár nélkül című műsorunk mai adásában ezeket a kérdéseket teszik fel munkatársaink a hivatalba lépő minisztereknek. Amikor az interjúk készültek, a későbbi miniszterek még csak miniszterjelöltek voltak. Elsőnek Szilágyi Sándor kérdezi a földművelődésügyi tárca vezetőjét, Nagy Ferenc Józsefet.
- Miniszterjelölt úr Önben származását tekintve is él egy nagyon erős jóvátételi igény: mindannak helyrehozása, ami az elmúlt negyven-egynéhány évben a magyar parasztsággal történt. Ugyanakkor itt a bizottásági ülésen a kérdések arra irányultak, hogy ezt nagyon nehéz lesz a gyakorlatba átültetni. Ön optimistán, vagy pesszimistán ítéli ennek az egyébként senki által nem vitatott jóvátételi tervnek a megvalósítását?
- Én reálisan ítélem meg és inkább optimista vagyok, mint pesszimista. Ez az embereknek egy végtelenül nagy elégtétel lesz, a közvéleménynek a közérzetét nagyon javítja. Tehát én az ország életében ezt egy nagyon pozitív lépésnek tartom és ezért tartom ezt egy nagyon lényegesnek, ami úgy érzem, hogy ennek a sokat szenvedett rétegnek elégtétele és tudja, hogy hogy van ez, amikor a sebeket begyógyítják, akkor ez egy megnyugvást, egy gyógyulást jelent és gondolom, hogy ilyen gyógyulással indul majd a társadalmunk is a nagy feladatoknak.
- Pártja, illetve ön, személy szerint hogyha ezek a gyakorlati nehézségek nagyon megsokasodnak, mennyire ragaszkodik ehhez az eredeti elképzeléshez? (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 1. folyt.
|
- Az elképzeléseink megvalósításához ragaszkodom, én ezt nagyon igazságosnak tartom, mert ha nem lenne az, akkor nem is lettem volna szószólója. Tehát ha ezeknek a megvalósítását nem sikerül elérnem, akkor úgy érzem, hogy én nem végeztem megfelelő munkát, én ebből a megfelelő konzekvenciákat le tudom vonni és egy politikusnak legyen olyan erélye, legnagyobb erénye, hogy akkor álljon fel a székből, amikor éppen kell.
- Következő kérdésem az már nem a múlt helyreigazítására irányul, hanem inkább jövőbe tekint. Ön is említette, hogy az egyetemi, illetve egyáltalán az agárfelsőoktatásban egy újfajta, a nagyüzemi szemléletet felváltó vállalkozói gazdaszemléletre van szüksége. Mit gondol, a mai agrárfiatalság, vagy vidéki fiatalságban mekkora a vállalkozói kedv?
- Lesz vállalkozói kedv, pillanatnyilag csak a bátrabbakba, kevesebbekbe van, de nagyon soktól lehet hallani, hogyha ez beindul és realizálódik, lesznek eredmények, egyre több követői lesznek. Igénylik ezt, mert valahogyan a mai fiatalok szeretnek szabadabban élni, nem szeretik a kötöttséget, amibe belenőttek, beleszülettek, szeretnének kitörni, szeretnének több szabadidőt maguknak. Szeretnének saját gazdájuk, saját munkájuknak a végrehajtói, de viszont annak az eredményét is, a siker élményét élvezői közé is tartozni. Tehát ez megnyugtat és én bízom benne, hogy a kezdeti mondjuk gondolkodási és így a spekulálás között ez a kérdés is megtalálja majd a megfelelő gyakorlati realizálást, tehát azt az utat, ami arra készteti ezeket a fiatalokat, hogy egyre inkább többen vállalják a vállalkozói, vagy farmergazdaságnak a kockázatát is, de a szabadságnak, a függetlenségnek az érzetét is. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 2. folyt.
|
- És maradjunk tovább a témánál. A következő interjút ugyancsak Szilágyi Sándor készítette, Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszterrel, akinek a mezőgazdasági kérdések koordinálása lesz a feladata.
- Miniszterjelölt úr Ön a meghallgatás során említette, hogy tárca nélküli miniszterként egy kisebb csoporttal, egy stábbal fog dolgozni a mezőgazdaság átalakulásán, illetve a paraszti érdekképviselet kérdésein. Ha szabadna tudnom, kik lesznek benne, ha nem név szerint, mely pártok, tehát koalíciós jellegű bizottság lesz-e ez, és mikor áll össze?
- Ilyen mélységig nem volt módunk tárgyalni. Tehát a dezignált miniszterelnökkel nekem még személyre vonatkozatóan meg kell beszélni. Egy vázlatot tettem a bizottság elé abból a megfontolásból, hogy így megkönnyítem a kérdéseket, illetőleg azt a kicsit - hogy fogalmazzak - nehezen feldolgozható állapotot, hogy egyrészt van egy FM-tárca, szükséges-e még egy parasztminiszter ebbe a parlametbe. Most mi egy állapotból próbálunk kijutni, átalakítani. Így jött az Antall József úr ötlete, hogy akkor egy tárcát, illetőleg egy tárca nélküli státuszt kreálunk, amely tárca ezekre a feladatokra, az átalakulás organizálására, vagy a két Kisgazdapártnak juttatott tárca közti koordinálásra, munkaügyi és a földművelésügy, hiszen várhatólag a munkanélküliek jelentős hányadát itt tudjuk lecsapolni a mezőgazdaságban. Így ezeknek a koordinálása egybe eshet az általunk felvázolt elképzelésekkel, hogy alapos leltárt készítünk el a különböző mammutvállalatokról. Most is mondom, hogy Isten, ember nem tudja, hogy mi történt ebben az országban ezeknél a vállalatoknál, hogy hol csapódott le a valutabevétel, hányada maradt meg az agrárszfériába, hogy jutott el, mi történt, hogy az agárolló így szétnyílott. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 3. folyt.
|
Mik azok a produktumok, amelyek nyugodtan eladhatók jó haszonnal, vagy marketinggel, piackutatással melyek azok, amelyekkel meg tudunk jelenni a nyugati piacon. Ez már nem passzol, ez már nem illik bele. Sem a földművelésügy, sem más tárcáknak az elképzeléseibe és így jött az ötlet, hogy erre a célra párhuzamosan az átalakulással a nagy elképzelések kialakítására létrehozunk egy stábot.
- Ön említette, hogy elmúltak már azok az idők, amikor itt pártfegyelem alapján dolgoztak volna a miniszterek és a meghallgatás során többször hangsúlyozta, hogy ebben, vagy abban a részletkérdésben mások az elképzelései, mint Nagy Ferencnek, akivel egyébként egy pártban van. És nekem az volt a benyomásom, hogy ön különösen a privatizáció kérdésében radikálisabb elven van. Ezt jól látom?
- Igen. Minden bizonnyal. Ez az oldalam, az egész választási kampányban úgy reflektorfényben volt. Én, aki eléggé béketűrő ember vagyok, de a tulajdonkérdésben én vagyok legradikálisabb a Független Kisgazdapártnál, így a földügyben, a polgári javak megítélése tekintetében ugyanaz a véleményem, mert nem tudnék egy igazságot képviselni, ha másként bírálnám el a vidéknek, a parasztságnak a jogsérétését, mint a városi emberét.
Én nem adnék senkinek sem ingyen földet. Létrehozunk egy földapot, hitellel, ha úgy tetszik támogatással segítsük meg azokat, akiknek nem volt földjük és mezőgazdasággal akarnak foglalkozni. Majdnem ugyanaz, de mégsem, mert tulajdonképpen igazából az ember saját vagyonszerzése lesz kielégítve akkor, ha neki kedvezményt, hitelt, netán a földalapból pénzt adunk, hogy vásárolhasson tulajdont. Ez már igazán tulajdonosi szemlélet, akkor kijön a gazdaoldala, ami az övé, amiért megdolgozik, amit megvásárolt. Én innét közelítem meg ezt a kérdést, engedtessék meg, hogy ebben az értelemben saját véleményem legyen. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 4. folyt.
|
- A művelődési és közoktatási miniszterjelölt Andrásfalvy Bertalan. Mik a legsürgősebb tervei, feladatai?
- Nagy félelem van a társadalomban, hogy egy új kormány, egy teljesen új kormány új reformokat hoz az oktatásügyben, megint kiszolgáltatva a pedagógus társadalmat az államhatalom kényének, kedvének. Szeretném ezúton is megnyugtatni a hallgatókat, hogy erről szó sincs. Tulajdonképpen eddig mindig azt hangoztatta a pártállam és az ideológiától megszorított, lebecsült és nagyon is szoros pórázon tartott pedagógusoktól, hogy a felhalmazott tudásukat adják tovább. De a hangsúlyt átteszem: nem a tudásukra van szükség, az emberségükre. Egy olyan pedagógust akarunk, aki szabadon, nem befolyásolva a felsőbbségtől, ideológiai félelmektől, önmagát adja tovább. A nevelés lesz a fontos. Nem a verbális tudásnak az átadása és megkövetelése, hanem a nevelés és ebben a szabadabb légkörben az emberi egyéniség kibontakozásában a pedagágus önmagát adja, és ezt kérjük tőlük.
- Az oktatási területen kívül milyen területekre gondolja, hogy legsürgősebben koncentrálni kell?
- Mindenhol baj van. Elsősorban két területen: úgye a maradékelv alapján mindenhol elszegényedtünk, működésre, fejlesztésre a kultúrának semmilyen területén nem volt mód, vagy nagyon kevés volt. Tehát tulajdonképpen mindenhol nagyon nagy baj van, mindenhol sürgős közbelépésről van szó. A megoldás és egyben a fő kérdés minden területen az önkormányzat, az abban dolgozó művészeknek, szakembereknek, tanároknak a java, ő döntse el, hogy kik vezessék, kik képviseljék érdekeit, és a Demokrata Fórum elég későn vette fel egy valódi pártnak a külső jegyeit. Mindig kérdezett és ezután is kérdezni akar. Amikor dönteni fogunk kulturális kérdésekben, művészeti kérdésekben, akkor a legkiválóbb művészekkel, a legkompetensebb emberekkel próbálunk konzultálni, kérdezni és úgy dönteni, ahogy az az egész nemzetnek a legjobb. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 5. folyt.
|
- Hadd mondjak egy igaz történetet ehhez. Amikor telefonon Antall József felhívott, hogy vállaljam el ezt a helyet, akkor azonnal nemet mondtam. Akkor ő körülbelül ezt mondta: ha elvállalom, ha nem vállalom el, a mi generációnk, a mi felelősségünk az, mi történik ebben az országban. Miért ne jussanak szóhoz azok, akiknek volt elképzelésük és ezért áldozatot is tudtak hozni.
A következő riporter Tarr Péter, a következő miniszter:
- Dr. Surján László népjóléti miniszter 100 napon belül milyen azonnali problémákat oldana meg?
- Az első számú probléma a jelenlegi helyzet pontos felmérése, ez az, amit leltárnak szoktunk mondani. A második feladatkör a minisztérium új szervezési rendjének megállapítása, az ezzel kapcsolatos személyi változások végrehajtása. Talán nem jó számozni, mert itt nem sorrendet, nem fontossági sorrendet mondok - az alacsony nyugdíjak helyzetének tisztázása és annak a szervező, törvényelőkészítő munkának a megkezdése, ami ezer ponton szükséges, a társadalombiztosítás átszervezése, gyógyító-megelőző ellátás, a vezetőkiválasztási elvek és módok, a kórházigazgatás rendszerének áttekintése. Körülbelül ez az a kör úgy hirtelenjében, de azért ne tekintsük ezt teljesnek.
- Bár mondta, hogy nem lehet fontossági sorrendet ezek között kialakítani, gondolom mégis maga a tárca legelső lépésként a létminimum biztosítására gondol.
- Azt nagyon szeretnénk minél hamarabb elérni, hogy a nyugdíjas körben, nyugdíj és nyugdíj jellegű járadék körben a létminimumot el lehessen érni. Ennek nyilván vannak pénzügyi feltételei és van egy elméleti feltétel, hogy ez a létminimum reálisan legyen megállapítva, és lehetőleg társadalmi konszenzus övezze. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 6. folyt.
|
- Ennek vannak hivatalos szervei ugye, a Központi Statisztikai Hivatal, de ezt a legkülönfélébb társadalmi szervek és szakszervezetek bevonásával szeretném - hogy úgy mondjam - hitelesíttetni.
- Ennek és a társadalombiztosítási gondok megoldásának is jelentős pénzügyi mozzanatai is lesznek. Hogyan gondolja az együttműködést a pénzügyminiszteri és a munkaügyi tárcával?
- Hát így, hogy együttműködés, hogy az én feladatom a probléma feltárása, az igény megfogalmazása, a pénz az ő kezükben van. Nagyon sokszor eljátszották már itt az elmúlt másfél évben azt, hogy a lakosság elérkezett tűrőképessége végső határáig. Aztán valahogy mégiscsak kibírtuk. Azt hiszem, hogy az a feladatom, hogy a lakosság testi, lelki, szociális egészségén munkálkodjam, ez a népjólét, és fogalmazzam meg azokat az elvárásokat, amelyek ehhez szükségesek. Ugyanakkor nagyon világosan kell látni, hogy a működésemhez rövid távon látványos javulás nem fűződik, nem fog fűződni, hiszen egy olyan örökséget kaptunk - nem mint kormány kaptuk ezt az örökséget, hanem mint nemzet -, amely nagy-nagy negatívum, egy nagy adósság, egy nagy gazdasági krízis.
Valahogy fel kell vállalnunk, közösen kell felvállalnunk az örökséget, rá kell döbbennie a lakosságnak arra, hogy lehet, hogy a régi kormány - régin nem is a most lelépőt, hanem a még régebbieket értem - okozta mindezt a bajt, ami itt van. De nem adtuk meg a lehetőséget a szavazáson arra, hogy ők hozzák helyre. Nekünk kell helyrehozni, de mi mostmár nem az a régi kormány vagyunk, mi mostmár egy legitim, a nép által választott kormány vagyunk, egy vérből valók vagyunk - mondanám a Dzsungel könyve alapján - a lakosság és a kormány összetartozunk, nem idegen test, idegen szerkezet, és egy kicsit együtt fogunk sírni és együtt nevetni a végén. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 7. folyt.
|
- Jeszenszky Géza külügyminiszter-jelölt mit tart a legfontosabb és a legsürgősebb teendőinek a külpolitika területén?
- Erre nem két perc, de két óra sem elegendő és több évi munka van, ami nagyon sürgető. Én inkább csak ítt felvázolni tudom. Számunkra azt a folyamatot, ami egyfajta elhatárolódás egy nagyhatalomtól, ezt végre kell hajtanunk, de úgy, hogy ez a nagyhatalom is elfogadja ezt. Ezt indokolja nemcsak földrajzi fekvésünk, nemcsak a katonai erőnknek a jelenlegi elhelyezkedése, fegyverzete és a többi, hanem tulajdonképpen ezt kívánja az az érzésem az európai egyensúly is.
Tehát mindenesetre miközben ennek meg kell történni, és ezzel párhuzamosan egy nyugati orientáció kialakítása - ez gazdasági, kulturális és politikai is természetesen -, itt a kettő között van még egy harmadik szféra, ami talán közvetlenül a legfontosabb: Magyarország és a szomszédok viszonya. Ezzel kapcsolatban külföldön újabban elég sok aggály hangzik el. Nem kifejezetten ránk vagy tőlünk féltve a világbékét, de mindenképpen a térség konfliktusai, etnikai konfliktusaitól.
Ezek a veszélyek valóban fennállnak, de én azt hiszem, hogy a közös érdekek sokkal erősebbek. Tehát ha az új kormányok, a demokratikus választások után létrejövő új kormányok valóban az európai közös célokra tekintenek és arra, hogy Európában milyen normák vannak, akkor ebből fakad az, hogy az egymás közötti viszonynak nincs semmi akadálya hogy jó legyen, hogy egészen más legyen, mint ami eddig volt.
- A meghallgatáson említette, hogy nem szeretnék, ha a nagyhatalomtól való távolodás egy másikhoz való feltétlen közeledést jelente. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 8. folyt.
|
- Természetes, hogy egy kis államnak csakis az lehet az érdeke, hogy a partnerei között valamiféle kiegyensúlyozott viszony legyen. Tehát nem is kívánná senki azt hiszem a mai Európában, a mostani légkörben, hogy mondjuk akármilyen értelemben, akár gazdaságilag is csatlósává váljunk. Mindenképpen mi mindig is azt hangsúlyoztuk és szorgalmaztuk, hogy minél több európai és Európán kívüli hatalom vállaljon érdekeltséget Európa középső részén - ez nekik egyénileg is érdekük és minden szempontból a gazdasági és politikai egyensúly is ezt diktálja.
- A Külügyminisztérium apparátusával mi a szándéka?
- Erről is hosszan lehetne beszélni. Egyrészt annyi embert tudunk leváltani, ahány emberünk van. Mindenesetre a nagyköveti posztokon ott viszonylag jelentős változásokra van szükség, ezt mindenki kívánja és sok tapasztalat alátámasztja. Azt hiszem, hogy az apparátus lojalitása, mondjuk az 50 év, 55 év alattiak lojalitása többségében nyugodtan biztosítható, vagy számíthatunk erre. És nem azt mondom, hogy 55 év felett mindenekinek mennie kell, de mindenesetre, aki úgy érzi, hogy felfogásával, múltjával ellentétes egy új, demokratikus pluralista Magyarország szolgálata, azok számra a korkedvezményes nyugdíjazás lehetősége is fennáll.
- Romániával kapcsolatban milyen konkrét lépéseket kíván tenni?
- Az új vezetéstől nagyon sok függ. Én abban reménykedem, hogy a választás után megszűnik az az aggodalom, félelem a román vezetés részéről, hogy mondjuk a nacionalizmusban túlkiabáljanak rajta, és túllicitálnak rajta, és akkor talán visszatérhet azokhoz az ígéretekhez, amelyeket a romániai forradalom után, december végén, január elejében tett, tehát amiben benne van a magyar kormánnyal, Magyarországgal való sokkal jobb viszont, és a magyar kisebbséggel való egészen más megközelítésű bánásmód. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 9. folyt.
|
- És végül a sokszor feltett kérdés: Varsói Szerződés, NATO-tagság, semlegesség? Illetve a Varsói Szerződésből mennyire gyorsan szeretnének kilépni?
- Amennyire ezt a többi érdekelt is támogatja, követi. Elsősorban nem az időre helyezném a súlyt, hanem arra, hogy alakuljon át, jőjjön létre egy olyan európai biztonsági rendszer, amely biztosítja minden államnak a biztonságot és ez lesz a megnyugtató azt hiszem a Szovjetunió számára is.
Végül Szilágyi Sándor Balsai István igazságügyminiszter-jelöltet kérdezi:
- Ön 18 éves ügyvédi praxis után jogalkalmazóként kerül a tárca élére. A szakszerűség és az életszerűség elvei közül melyiknek nyújt majd majd munkája során elsőbbséget?
- Én azt hiszem a kettő nem mond egymásnak ellent. Mint jogalkalmazó mondhatom - amire utalt a kérdésében - mind a kettőt egyforma súllyal kell kezelni. Talán szerencsés lesz ez a kombináció az én személyemmel, miszerint: remélem megfelelő szakszerűséget tudtam a munkámban elérni, és ugyanakkor az életszerűséget is mint gyakorló ügyvéd minden mozzanatban figyelemmel kísértem. Tehát hogyha a miniszteri koncepciómat illeti a kérdés, akkor azt mondom: a kettőt ötvözni kell és talán hogyha ez változtatást jelent, akkor ilyen értelemben változni fog a minisztériumnak a munkastílusa.
- Beszámolójában, elképzelései felvázolásában nyomatékosan említette, hogy a bírói hivatásnak vissza kell adni a tisztességet, a megbecsülést, és ennek érdekében számos elképzelése és javaslata van. Hogyan gondolja ezt a végrehajtatni? (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 10. folyt.
|
- Megfelelő elképzelésekkel rendelkeznek maguk a bírák erről a kérdésről. Áttekintettem ezeket az elképzeléseket és úgy gondolom, hogy első lépcsőben a bírók már most is megalakult Bírói Tanácsának a bevonásával ki kell dolgozni a bírói státusra vonatkozó részletes szabályokat, koncepciókat, a bíróvá válás feltételrendszerének a jellege sokkal emeltebb szintű megfogalmazását szem előtt tartva, a bírói előmenetelt, a bérezés normálisabb szabályozását, a bírói elmozdíthatatlanság kérdését, a bíróságok tényleges belső függetlenségének a kiépítését; főleg az anyagi függetlenség megteremtését a bíróság egésze szempontjából olymódon, hogy a bíróságok a saját anyagi eszközeiket külön fejezetként lássák a költségvetésben, és ne a minisztérium gondoskodjék - hogy úgymondjam - az egyéb költségek előtérbe helyezése után a bíróságokról. +++
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|