|
|
 |
|
 |
Libération - Közép-Európa (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. február 15. csütörtök (MTI-tud) -
Közép-Európában még fel kell találni a demokráciát - erre a
következtetésre jut a közép-európai gazdasági és politikai
átalakulást elemző cikksorozatnak csütörtöki folytatásában Serge
July a Libération francia lapban. A cikk ezúttal főként a magyar, a
lengyel, az NDK-beli és a román politikai helyzet azonosságait és
különbségeit elemzi. Egyik következtetése, hogy bár a kommunista
pártok ,,elvesztették a hatalmat a fővárosokban,,, de a mindennapok
szintjén hatalmuk jórészt megmaradt, mert az államapparátusban
változatlanul jelen vannak képviselőik. Magyarországról azt írja,
hogy a kormány a leginkább kompromittált vezetők számára lehetővé
tette a nyugdíjba vonulást, ,,zajos felháborodást váltva ki,,.
A cikk második megállapítása az, hogy a reformkommunisták, akik
sok esetben a változások kezdeményezői voltak, nem voltak képesek
stabilizálni a folyamatokat, maguk is nehéz helyzetbe kerültek.
Idézi Bihari Mihály és Tabajdi Csaba véleményét, Pozsgay Imre
példájára hivatkozva.
,,A magyar példa azt is napvilágra hozta, ami valamennyi
kommunista rendszerre jellemző: mivel a pártnak elvi monopóliuma
volt a képzés terén, a kommunista párt alakította ki az elit
zömét... A többé-kevésbé reformpárti kommunisták továbbra is
kulcsszerepet töltenek be az átalakításban. A reformereknek azonban,
Budapesten éppúgy, mint Kelet-Berlinben vagy Varsóban, nem sikerült
kellő gyorsasággal előre haladniok a demokratizálásban: még a
leginkább reformpártiakat is állandóan fékezték a konzervatívok,
azok a lobbyk, amelyek az apparátus szociális érdekeit védelmezik. A
demokratikus forradalom ugyanis a funkcionáriusok közül soknak
szociális tragédiát jelent,, - írja a cikk. (folyt.)
1990. február 15., csütörtök 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|