|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Grósz Károly búcsúbeszédét, amely az MSZMP székházában hangzott el. Keretet később adunk.
x x x
Tisztelt gyászoló munkatársaim
Elvtársak
A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri végső
nyughelyére drága halottunk, Kádár János elvtárs koporsóját.
Honfitársaink - kommunisták és pártonkívüliek, ateisták és
vallásos emberek, idősek és fiatalok - külföldi barátainak és
tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer ember személyesen rótta
le kegyeletét a ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni
azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy
szál virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az
utóbbi három évtizedben Kádár János jelentett nekik, s egybe hitet
tettek pártunk politikája, a szocializmus ügye mellett.
Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik
nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak.
Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő
tiszteletadás nem képes ugyan megszüntetni a magyar kommunisták, a
Magyar Szocialista Munkáspárt tagságának mélységes fájdalmát, nem
pótolhatja a mérhetetlen veszteséget, de elviseléséhez erőt és
vigasztalást ad. A gyász komorságát emlékezéssé szelidíti.
Mindennapi küzdelmeink folytatására figyelmeztet.
Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk történelmének
jelentős korszaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg
méltóképpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve
által fémjelzett korszak tanulságaival is őszintén, tárgyilagosan
szembenézünk. Csakis így tudjuk megőrizni és teljes gazdagságában
kibontakoztatni a benne rejlő sok-sok értéket.
Arany János Széchenyi emlékezetére írott sorait méltán idézhetem
ennél a ravatalnál:
,,Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl.
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik ... ,,
(folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 16:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (2. rész)
|
Közvetlen munkatársai nevében búcsúzom Kádár János elvtárstól. A
pártmunkások - alkalmazottak, adminisztratív és technikai dolgozók,
beosztottak és tisztségviselők - búcsúját tolmácsolom. Mindazokét,
akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályrészül, hogy vele
együtt, egyidőben, a közelében dolgozhattak. Mindenekelőtt ebben a
házban, de szélesebb értelemben mindenütt, ahol a pártmunkások az ő
szellemében, hivatástudattól vezéreltetve szolgálták a szocializmus
ügyét, a magyar nép boldogulását.
Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az
emberre
Idézzük fel a személyiségéből messze sugárzó erkölcsi példát
Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében. Ne
feledjük soha az erre vonatkozó szavait: ,,... a szocialista
erkölcsi követelmények között - mondotta - én első helyre teszem: ha
vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel
Ezt
mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen
segédmunkásig.,,
Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a
társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy
fejezett ki, hogy ,,mindannyian személyes ügyeinken túltekintve
élünk.,,
Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, ,,tiszta
szigorúságot,, és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet,
elvhűséget és a kompromisszum-alkotás bölcsességét, egymás iránti
bizalmat és türelmet, hazaszeretet és internacionalizmust.
Munkatársait nem kényeztette az elismerés szóvirágaival, de
bízott bennük és az irántuk érzett megbecsülését kifejezésre
juttatta. A hetvenedik születésnapján így válaszolt az üdvözlésekre:
,,Hálás vagyok az elismerő szavakért, amelyeket a munkámról
mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sohasem
egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat
méltatják, akkor köszönetet mondok mindazoknak, akik e munkát
segítették és segítik.,,
Köszönettel mi tartozunk.
Büszkék vagyunk rá, hogy munkatársai, segítői lehettünk.
(folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 16:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Grósz Károly búcsúbeszéde (3. rész)
|
Tiszta eszményeit magunkkal visszük. Küzdelmét a szocialista
Magyarországért tovább folytatjuk.
Az utókor teszi majd mérlegre az általunk és a vele megélt
évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása
nem így menne végbe, ha közelmúltunkban nem lettek volna a mába is
érvényes értékeink. Ne formailag, hanem szellemiségében maradjunk
hűek e párt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához.
Megrendülten búcsúzunk Kádár Jánostól.
Emlékét megőrizzük
(MTI)
1989. július 14., péntek 16:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|