|
|
 |
|
 |
Búcsú Kádár Jánostól (3. rész)
|
Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az
ellenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendületet kapott a
katonai tömbökön túlmutató európai együttműködés. Ezeknek az
erőfeszítéseknek a sikere váratott magára, ám végül mégis
elérkezett.,, Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke
mondotta róla ezeket a szavakat.
Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konfliktusokba sodorta az élet,
a történelem. A történelmi kihívásokkal szembenézett, olyan
emberként, aki felismeri az adottságokat, nem feledkezik meg önmaga
felelősségéről, s a lehetőségek közül a legjobbak kiválasztására
törekszik. Nem tört mindenáron a népszerűségre, olyannyira nem, hogy
amikor a nemzet érdeke azt kívánta, népszerűtlen döntéseket is
vállalt, bízva abban, hogy a magyar nép később megérti őt.
Csábítás akadt elég, de ő mégsem engedett ezeknek: a személyi
kultuszok újra kivirágzó korszakában szerényen, természetétől és
politikai bölcsességéből következően, hacsak lehetett, igyekezett
háttérben maradni. Politikai működésében összegződtek azoknak az
erőknek és embereknek a törekvései, akiket ő szövetségesként kívánt
látni, és meg tudott nyerni egy boldogabb Magyarországért.
,,Szeretni a hont gyakran oly nehéz: / Ha bűnbélyeg sötétül
homlokán, / Gyarló erényünk öntagadni kész, / Mint Péter a rettentő
éjszakán. / Oh, értsd meg a szót: fényben vagy homályon - / De
kishitűvé szent imád ne váljon
,, Rímelnek Arany János szavai Kádár
János életművére is. A haza szeretete vezette tetteiben. Egy olyan
korszakban vállalat emberfeletti közösségmentő feladatot, amikor
erre nemigen akadt más vállalkozó. Sosem tagadta meg önmagát. A
tisztességes politikus kompromisszumokban is képes gondolkodni. A
történelem ítélőszéke előtt azonban az elvek megőrzésének
hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt.
Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne féljünk
vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult
időállónak. De ne féljünk tovább folytatni arra érdemes politikai
gondolatait. A mai és a jövendő társadalmi közmegegyzéséhez csakis a
vitákban kialakuló egyetértés útján juthatunk közelebb. Őszintén
hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá való
méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel.
Nyers Rezső Grósz Károly Németh Miklós Pozsgay Imre
(MTI)
1989. július 6., csütörtök 17:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|