|
|
 |
|
 |
Találkozás román menekültekkel
|
München, 1989. július 4. (SZER, Magyar híradó) - Tegnapi
adásunkban jelentkezett Ara-Kovács Attila Debrecenből, ahol romániai
menekültekkel találkozott. Most beszámolójának második, befejező
részét hallják:
Debrecen határában átfestett útjelző tábla, rajta magyarul is:
Nagyvárad. Ez változást mutat, hisz eddig közutakon ilyesmivel még
véletlenül sem lehetett találkozni. Aztán az erdélyi menekülteknek
lakhelyet és segélyt nyújtó befogadóállomás következik az Ifjúság
utca 2. alatti földszintes középületben.
Tegnapi tudósításomban elmondtam, hogy debreceni utunkra két
nyugati újságíró kollégával vállalkoztam. Valamennyiünket főképp
azok az aktuális romániai hírek érdekelték, melyek a legutóbbi napok
eseményeit világíthatják meg, mint amilyenek például a menekülés
esélyei, a vasfüggöny építése vagy a lakosság köznapi szenvedése.
Először egy bukaresti kerül elő. Elmondja, hogy alig pár órája
érkezett. Nem most próbálkozott először a szökéssel, egyszer már
visszaadták a magyar hatóságok valamikor 1988-ban, a román katonák
pedig kegyetlenül megkínozták, heréit szétrugdosták.
Börtönben csak fél évet ült. Hogy milyen a börtön? A
nagyváradiról tudna egy-két szót mondani. Tele van menekültekkel.
Gyerekeket ott ugyan nem látott, de terhes anyákat, idős embereket
igen. Reméli, hogy a magyarok most nem adják vissza, de hogy mit fog
a világban csinálni, azt még nem tudja. Talán csatlakozik a román
ellenálláshoz, mely - meglepetésünkre ő így tudja - igen erős,
különösen Magyarországon.
Keresni sem kell, s máris előkerül egy a romániai volt
hivatalosságok közül. Magyar, bár töri anyanyelvét. Határőrtiszt,
volt, egy 50 kilométernyi magyar-román határszakasz őrsének
parancsnoka. (folyt.)
1989. július 4., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|