|
|
 |
|
 |
- Interjúk az 1956-os ünnepségről - 5. folyt.
|
Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ha már egy fiatalt kértek
fel beszélni, akkor nem lehet azt elhallgatni, hogy - akárkik is ma
Magyarországon reformpolitikusok, akár legyen Pozsgay Imre maga -
amikor én középiskolás voltam, és amikor az én agyamat ezekkel a
maszlagokkal tömték tele, amiről ugye mindnyájan tudjuk, hogy áruló
Nagy Imre meg ellenforradalmár Nagy Imre, meg ellenforradalom 56.
Akkor Pozsgay miniszter volt az oktatási vagy művelődési miniszter.
Tehát neki felelőssége van.
Én nem akarom az érdemeit elvitatni. Hanem a reformpolitikusokat
sem akarom hátrányba ahozni a konzervatívokkal szemben. De azt
gondolom, hogy egy temetés az igazság pillanata is, és ez, amikor az
igazság pillanatáról van szó akkor nem hőbörögve, nem botrányos
módon - de igenis színt kell vallani. És ha én az ifjúság nevében is
akarok mondani - és természetesen a magam nevében ezzel együtt -
valamit, akkor ezeket a fontos dolgokat ki kell mondanom -
bármennyire fáj is másoknak.
Semmi olyat nem mondtam, ami az ott fölravatalozottak számára
elfogadhatatlan, esetleg rájuk nézve kellemetlen, hőbörgős vagy
gyalázatos lett volna. Tehát nem érzem igazából jogosultnak ezt a
kritikát. Nem tudom, hogy kinek az ünnepét rontottam el. Én azt
gondolom, hogy csak azoknak az ünnepét ronthattam el ezzel a
beszéddel, akik nem akarják kimondani az igazságot, és arra szánták
ezt a temetést, arra szánták az egész aktust, hogy elfedje azokat a
különbségeket, amikről pedig sohasem szabad megfeledkeznünk. Hát ha
ő megítélésük szerint rontottam el a dolgot, akkor ezt nem bánom. És
hát azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy azért volt harmadik
vélemény is - csak az igazság kedvéért akarom ezt elmondani...
(folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|