|
|
 |
|
 |
Interjú Fejtő Ferenccel (1. rész)
|
1989. június 13. kedd (MTI-Panoráma)
Fejtő Ferenc az emigrációban élő magyar történészek doyenje.
Századunk nagy tanúja: József Attila tehetségének egyik felfedezője,
Károlyi Mihály bizalmasa, párizsi sajtótitkára, az európai
szociáldemokrata mozgalom számos kiemelkedő személyiségének barátja.
Most 50 év után először hazautazik Nagy Imre és sorstársai
temetésére. Ebből az alkalomból készített interjút vele László
Balázs, az MTI párizsi tudósítója.
- Milyen érzés ennyi év után hazalátogatni? Egyáltalán
hazautazásnak érzi?
- Hát igen, mert az embernek mégiscsak az a hazája, ahol
született és az ifjúságát leélte. Persze 51 év itt tartózkodás után
Franciaországot is hazámnak érzem. Magyarországon sokan fognak nekem
hiányozni. Bizony nem sokat találok már a nemzedékemből. Kolozsvári
Grandpierre Emil a kevesek egyike kortársaim és kollégáim közül,
akik még élnek, vagy Kosáry Domokos.
- Fejtő Ferencet Nyugaton a népi demokráciák törétnetének egyik
legjobb ismerőjeként tartják számon. Miért kerültek válságba ezek az
országok ebben az évtizedben? Hogyan látja például Lengyelország és
Magyarország helyzetét és kilátásait?
- Szerintem a kommunizmus világválságáról van szó, ami azt
hiszem, ennek a századvégnek a történelmileg legfontosabb
fejleménye. Összedőlt egy egész világnézet, gazdasági, erkölcsi
rendszer. Ez arra a feltevésre épült, hogy a magángazdálkodás és a
magántulajdon kikapcsolásával fel lehet építeni egy olyan rendet,
amelyben megvalósul egyrészt a termelőerők fejlődése, másrészt a
javak igazságos elosztása - amit a kapitalizmus nem tud
megvalósítani. Ez a feltevés Lenin óta a kommunista rendszerek
alapja, és elméletileg ígéretes és nagyszerű rendszer volt, de a
valóságban csődöt mondott. Kiderült, hogy végül is bürokratizmushoz,
az egyéni kezdeményezés és felelősségérzet elapadásához vezetett. A
mindenütt kitörő válságok a vezetőket is ráébresztették, hogy az
egészet gyökeresen meg kell reformálni. Vannak országok, ahol a
gazdaság csődje még nem érezhető olyan erősen, mint Magyarországon,
Lengyelországban, Oroszországban vagy Kínában, de szerintem ezekben
is elkerülhetetlen a válság. (folyt.)
1989. június 13., kedd 10:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Fejtő-interjú (2. rész)
|
- A reformkommunisták viszont azt mondják, hogy nem a
kommunizmus, hanem csak annak sztálinista modellje került válságba.
- Ebben nem hiszek. Úgy 15 éve írtam egy könyvet Lenin öröksége
címmel. Kifejtettem benne, hogy a válság igazi okai nem Sztálinban
vagy a sztálinizmusban gyökereznek. Sztálin csak mesteri pallérja
volt annak az épületnek, aminek az alapja el volt hibázva. Márpedig
az alap Leninen keresztül Marxig vezethető vissza. Ami annál
megrendítőbb, mert nagyszerű sőt zseniális emberek tévedéséről van
szó, akiknek az elgondolásait magasztos eszmények vezérelték - de
utat tévesztettek akkor, amikor tökéletes társadalmat akartak
felépíteni egyetlen hipotézisre és nem vették tekintetbe, hogy
ellentmondások, feszültségek nélkül nincs élet.
- Hogyan látja a magyar helyzet sajátosságait?
- Sokszor hasonlítják a magyar helyzetet a lengyelhez és vannak
is hasonlóságok, de különbségek is. A kiindulópont ott a
munkásosztálynak a Szolidaritásban való önszerveződése volt, ezen
túl viszont a Szolidaritás megszervezésében a kommunizmust javítani
akaró vagy már abból is kiábrándult értelmiségiek szolgáltatták az
elméleti érveket Walesának és barátainak. Közülük például Adam
Michnikkel és Bronislaw Geremekkel évek óta állandó érintkezésben és
barátságban vagyok. A lengyel modellt, a kilábalásnak a lengyel
útját a magyaroknak is tanulmányozni és magyar viszonyokra
alkalmazni kellene. A kerekasztal-konferenciára gondolok, amiből a
megegyezés született az államhatalom és az ellenzéki erők között.
Most arra lehet számítani, hogy végre együttes erővel nekiállnak a
legfontosabbnak, a gazdasági újjáépítésnek, ami Magyarországon is a
fő feladat. Ahhoz pedig az kell, hogy a nemzeti érdeket mindkét fél
mindenek fölé helyezze, áthidalják az ellentéteket és elálljanak a
számonkéréstől, a tetemrehívásoktól. Együtt kell újjáépíteni az
országot, mert ha még tovább mélyül a válság, akkor hiába álmodoznak
az emberek demokráciáról meg szabadságról, az első kérdés mégiscsak
az, hogy élni kell. Kenyeret adni az embereknek, gadasági alapot a
szabadságnak és a demokráciának. (folyt.)
1989. június 13., kedd 10:33
|
Vissza »
|
|
Fejtő-interjú (3. rész)
|
- Ön éveken át képviselte néhány más emigránssal együtt a
Szocialista Internacionáléban a magyar szociáldemokrata pártot.
- Hivatalos szerepet nem játszottam. Szocialistának vallom
magam, de pártmunkát sose vállaltam és végeztem. A francia
szocialisták, meg Craxi, Soares most rokonszenvvel figyelik a magyar
szociáldemokrácia újra jelentkezését és remélik, hogy hamarosan
áthidalják azokat a nemzedéki és egyéb ellentéteket, amelyek ezeknek
az újjáalakulásoknak természetes gyermekbetegségei.
Milyen emlékeket őriz József Attiláról?
- Sokat beszélhetnék vagy írhatnék erről, mert azok az évek
meghatározóak voltak az életemben. József Attilával való barátságom
sajnos hat évre volt kimérve, de azok nagyon teli évek voltak.
Úgyszólván naponta láttuk egymást, szomszédok is voltunk. Amikor
először hallottam egy Lakatos Péter Pál nevű közös barátunk szájából
Attila verseit 1931-ben, nyomban csodálója lettem. Egyik
büszkeségem, hogy az elsők között voltam, akik felismerték a
nagyaságát és meg is írták, amiért ő, aki annyira vágyott a
szeretetre és elismerésre, nagyon hálás volt. A zsenije iránti
csodálatom volt a forrása annak, hogy amikor annyira szeretett volna
egy lapot, ahol szabadon kifejezheti magát, rögtön melléálltam
Ignotus Pállal együtt. A Szép Szót őérte alapítottuk, mert nekem meg
Ignotusnak volt más közlési lehetőségünk is. Dolgoztam a Nyugatnak,
a Válasznak, de a Szép Szót József Attila szolgálatában csinálták
meg. Babits Mihály valahogy nem ismerte fel benne a zsenit. Vagy
Hatvany Lajos, aki szerette Attilát, segítette is, nem ismerte fel a
zsenijét. Én erősködtem, hogy hidd el, ő a legnagyobb. De azért
akadtunk néhányan - Német Andor, Komlós Aladár, Szélpál Árpád - akik
megértették a zsenialitását és talán jobban értették őt a munkások
is. Emlékszem, amikor szakszervezetekben József Attila-esteket
tartottunk és felolvastam a verseiből - úgy olvastam, ahogy ő, mert
mindíg gyűlölte a szavalást, úgy mondotta a verseit, mint aki
vallomást tesz a barátjának, elmondja, hogy nagyon fáj... a
kisemberek, a munkások jobban megértették őt, mint az esztéták.
- Fejtő Ferenc itt Párizsban Károlyi Mihály titkára volt. Milyen
volt Károlyi az emigrációban? (folyt.)
1989. június 13., kedd 10:35
|
Vissza »
|
|
Fejtő-interjú (4. rész)
|
- Nem voltam titkára, mondjuk a bizalmasa voltam. A háború előtt
ismerkedtem meg vele, sok dologban nem értettünk egyet. Megragadó
volt viszont benne a hallatlan őszinteség, becsületesség, az
aggodalom a magyarság sőt az emberiség sorsa iránt. Franciák közt
Romain Rollandhoz, másképp Gandhihoz hasonlítanám. Nem volt igazán
politikus alkat. Idealista volt, aki sokszor tévedett, sőt
tévelygett, de megvolt benne a felelősségtudat és a hűség a
meggyőződéseihez. A háború után, amikor nagykövet lett, az ő
unszolására vállaltam el francia újságíróigazolványom megtartásával
a sajtóiroda vezetését mellette. Azt hiszem, azért ragaszkodott
hozzám, mert más hangot hallott tőlem, mint akik a környezetében
szentírásként lesték minden szavát. A lényeges kérdésekben persze
egyetértettünk, de nyugodtan ellentmondtam neki, ha más volt a
véleményem. A Mindszenty-pert nagyon rossznéven vette, le is
akartunk mondani mind a ketten, csak Rajk unszolására maradtunk.
Aztán, amikor hírét vette Rajk letartóztatásának, behívott magához
és azt mondta: Fejtő, most már megáshatják a síromat és belefekszem.
+++
László Balázs (Párizs), MTI-Panoráma
1989. június 13., kedd 10:36
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|