|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - ünnepi ülés (2. rész)
|
Szabad György köszöntő szavaira Göncz Árpád válaszolt.
- Engedjék meg - mondotta -, hogy első szavam a köszönet szava
legyen: jóleső érzés, hogy a Ház valamennyi pártja s a függetlenek
csoportja egyaránt egyetértett jelölésemmel, hiszen Ők - a szabad
választások egyértelmű tanusága szerint - a magyar nép túlnyomó
többségét képviselik, s így joggal tekinthetem magam nem csupán az
ország háza, hanem az ország közös választottjának. Meglehet, ennek
ékesebb kifejezése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt
mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha
bírt volna el, tekitélyének súlyos csorbulása nélkül, még több havi
ideiglenességet. Amit az ország politikai stabilitása sínylett volna
meg.
- Engedjék meg, hogy azt is kijelentsem: tudom, hogy ez a
jelölés - bármily egyhangú volt is - nem annyira nekem, mint a
legújabbkori történelmünk azon személyeinek szól, akiknek életem
során munkatársa, némelyiküknek rabtársa voltam, akiknek a neve
politikus létem állomásait jelzi, s akiket - ha élnének -, mint
magamnál méltóbbakat szívesen látnék az új Magyar Köztársaság elnöki
székében. A magyar nemzet függetlenségének olyan védelmezőit, mint a
vértanúhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrét; a Magyar Diákok
Szabadságfrontjának vezetőjét, a Parasztszöveség igazgatóját, a
Margit kőrúton megkínzott Kiss Sándort, vagy a Független
Kisgazdapárt egykori főtitkárát, az elhurcolt, s Vorkutában hosszú
éveket raboskodó Kovács Bélát, mint Nagy Imrét, ötvenhat mártír
miniszterelnökét, mint Bibó Istvánt, akiben a legnemesebb
demokratikus eszmék, a keresztényi türelem és hazaszeretet, a
citoyen függetlenség öltött testet. Mint Donáth Ferencet, a haláláig
fáradhatatlan hídverőt, a Márciusi Front legjobb hagyományainak
örökösét. Vagy mint az ellenállás nemzeti függetlenségünkért
életüket áldozó kommunista és nem kommunista résztvevőit, ötvenhat
utcai harcokban vérüket ontó, életüket bitófán végző Angyal
Istvánjait, Bárány Jánosait.
- Talán ez a névsor, egykori tanítómestereim, bajtársaim és
barátaim névsora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok,
pártérdekek szolgája. Világéletemben, pártban és párton kívül, a
nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, a szabad szót, a szabad
hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi
jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem
ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is
érlelődő magyar demokráciát. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|