|
|
 |
|
 |
- Országgyűlés - Tamás Gáspár Miklós nyilatkozata - 7/1. folyt.
|
Aztán ennek megvannak az irónikus vonatkozásai is természetesen.
Hiszen én egy parlamentben ülök most Grósz Károllyal, Berecz
Jánossal, Aczél Györggyel, Puja Frigyessel. Sőt: amikor megkaptam a
parlament névjegyzékét, abban még Kádár János is szerepel.
- Hadd szakítsalak meg. Négyen, négy honatya az ellen szavazott,
hogy elfogadja a Te képviselői mandátumodat: ennek a mandátumnak az
igazolását. Tudod-e, ki volt ez a négy honatya?
- Nem tudom. Őszintén szólva nem is érdekelt. Szerintem ezek
tévedésből szavaztak így, hiszen itt csak annyit kellett
megszavazni, hogy törvényes volt-e a megválasztásom, nem azt, hogy
szeretnek-e, vagy sem. Talán tévedésből rossz gombot nyomtak le.
Mondom folytatva: érdekes nap volt. Elsősorban Horváth István
lemondott belügyminiszter és Németh Miklós miniszterelnök beszéde
miatt, akik láthatólag úgy gondolják, hogy nem az állambiztonsági
szolgálat által elkövetett törvénysértések tették instabillá a
politikai helyzetet Magyarországon, hanem azok a hazafias ellenzéki
pártok, amelyek szent kötelességüket teljesítve a törvénysértésekre
rámutattak, és így stabilizálni kívánják a helyzetet és nem
destabilizálni.
Sok keserűség és duzzogás volt abban, amit ezek az államférfiak
elmondtak. Remélem, hogy holnap, amikor végre sor kerül ennek a
kérdésnek a megbeszélésére, és az átmeneti nemzetbiztonsági törvény
megtárgyalására, majd alkalmam lesz itt azért tiszta vizet önteni a
pohárba. És talán meg is nyugtatni némiképpen a kormányt, hogy nem
törünk a vesztére: egészen másról van itt szó. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|