Rendszerváltás és az MTI

	Frankfurter Allgemeine - magyar politikusok (1.rész)
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Bonn, 1990. március 21. szerda (MTI-tud.) - A Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap szerdai vezércikke szerint a marxista-leninista közjáték végén felismerhető, hogy a ,,felülről megvívott forradalmak,, - gyermekeik helyett - atyáikat falják fel, vagyis azokat, akik a változást kigondolták és megkezdték, s másoknak lehetővé tették, hogy viszonylag veszélytelenül ,,alulról csináljanak forradalmat,,. A tekintélyes újság ,,Emlékezés az atyákra,, című írásában feleleveníti: jóllehet a népek szabadságvágyát Gorbacsov nélkül sem lehetett volna örökre elnyomni, az NDK-beli és csehszlovákiai demokratikus áttörésért való lelkesedés sem feledtetheti, hogy a kelet-európai országokban - Lengyelország különleges esetétől eltekintve - az 1956-os magyarországi népfelkelés óta a kommunista rendszerek ellen már nem törtek ki embereket egybeforrasztó és győzelemre elszánt tömegtiltakozások. Ellenkezőleg, még Gorbacsovval is mindenütt évekbe telt, amíg a nép bátorságot merített akaratának érvényesítésére. Néhány magyar pártpolitikus e tekintetben jóval előrébb volt: miközben előresiettek, utat vágtak másoknak is. Közülük a legismertebbek most szabad választásokon bízzák rá magukat a polgárok szavazataira. A választók többsége alig fogja mérlegelni érveiket, egyoldalúan honorálni tetteiket: hátrányukra tudják majd be az elmulasztottakat, merész tetteiket azonban nemigen jutalmazzák. (folyt.) 1990. március 21., szerda 19:12
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Frankfurter Allgemeine - magyar politikusok (2.rész)
A szerző megjegyzi, hogy Grósz Károly egykori kormányfő és pártvezető 1990-ben gyűlölet és megvetés céltáblája. Jóllehet már két évvel ezelőtt elérte demokratikus szemléletének és alkalmazkodási képességének határát, s most gerince tartja vissza a korlátlan köpönyegforgatástól, nem alaptalanul számított mozgékony reformernek. A frankurti lap legnagyobb érdemének azt tartja, hogy nyugállományba küldte Kádár elöregedett csapatát, amely azért a maga tapogatódzó gazdasági reformjával többet tett a népéért, mint bármely más kommunista pártvezetés. A konzervatív lap megemlíti Berecz János volt főideológust is, s azt írja róla: mielőtt még 1988 döntő pillanatában fékezővé vált volna, kitartóan próbált híveket szerezni a kommunista ideológia megtisztításához. A fiatal Szocalista Párt vezető politikusait sorra véve a vezércikkíró megállapítja: amit Németh Miklós miniszterelnök a piacgazdaságra való átállásért, vagy Horn Gyula külügyminisziszter Szűrös Mátyás ideiglenes államelnökkel és merész szakértőkkel együttműködve a külpolitika új tájékozódásáért tett, azt nyilvánvalóan csak későbbi történelmi doktori értekezésekben fogják majd méltatni. A szerző Pozsgay Imre politikai teljesítményét Gorbacsovéhoz hasonlítja, mert véleménye szerint előbbinek nemcsak saját pártbeli elvtársaival kellett megbírkóznia, hanem állandóan az a veszély is fenyegette, hogy a nagy testvér és gonosz kelet-berlini, prágai vagy bukaresti atyafiai politikailag megsemmisítik. Éppen az egyes bátor magyar disszedensek Konrádtól Rajkig terjedő példája bizonyítja, hogy a bíralatot még ,,a tábor legvidámabb barakkjában,, is a rendőrségi akták közé helyezték el. Pozsgay nélkül, aki a polgári jogállamot fölébe helyezte a párturalomnak, aki nemcsak a gorbacsovi keretek határáig jutott, hanem azokat szét is feszítve bel- és külföldön egyaránt megteremtette a demokratikus fordulat szellemi légkörét, az 1990-es közép-európai világ valószínűleg még Gorbacsov ellenére is 1988 állapotában leledzene. Pozsgay visszaadta a civil kurázsit a 45 éven át szovjet gyámság alatt tartott és kommunisták által kormányzott közép-európai népeknek; a választásra jogosultaknak pedig annak szabadságát, hogy döntsenek kormány és ellenzék között - írja egyebek között a lap.+++ 1990. március 21., szerda 19:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »