|
|
|
|
Az eltűnt idő nyomában - Bonnban (1.rész)
|
Bonn, 1989. július 21. péntek (MTI-Panoráma) - Egy Pirandello darab címe jut az ember eszébe: Hat szerep keres egy szerzőt. A nyugatnémet külügyminisztérium már napok óta kutatja azt az aktát - iratot, dokumentumot, feljegyzést stb. -, amelyben állítólag az NSZK első kancellárja, a kereszténydemokrata Konrad Adenauer már valamikor az ötvenes évek elején lemondott az úgynevezett keleti területekről - az egykori Pomerániáról és Kelet-Poroszországról -, s elismerte volna az Odera-Neisse határt, évtizedekkel megelőzve a szociáldemokrata Willy Brandtot és az 1970-es Varsói Szerződést, amelyben ugyanezt szögezték le - az NSZK részéről.
Mitagadás, kissé bonyolult ez a fogalmazás, de bonyolult, jogi szakszerűségekkel megtűzdelt maga a téma is, amin az NSZK tömegtájékoztatása nap nap után, hol terjedelmesen, hol rövidre fogva elrágódik. A bomba akkor robbant, amikor a CSU elnöke és pénzügyminiszter, Theo Waigel pár héttel ezelőtt Hannoverben ,,sziléziaiak,, (értsd: az Odera-Neisse határtól keletre fekvő területekről elszármazottak, kitelepítettek) hannoveri találkozóján kijelentette, hogy ,,a német Wehrmacht 1945. május 8-án bekövetkezett kapitulációjával a német birodalom nem szűnt meg létezni. Nincs olyan nemzetközi jogilag hatályos szerződés, amely a Német Birodalom keleti részeit a birodalomtól elválasztotta volna,,. A német birodalom jogilag 1937-es határai között létezik, a négy győztes nagyhatalom továbbra is ,,egész Németország,, fölött visel felelősséget, csak egyetlen állampolgárság van, ami egyúttal NSZK-állampolgárság is. Waigel érvelését a nyugatnémet alkotmánybíróság, jogászok erősítik. Érvelésük: Igaz ugyan, hogy Jaltában Sztálin, Churchill és Roosevelt megállapodtak ,,Lengyelország határainak Nyugatra tolásában,,,de 1945-ben Potsdamban abban is, hogy a határkérdést csak a békeszerződéssel zárják le véglegesen, addig a keleti területek lengyel, illetve s et közigazgatás alá kerülnek. #> Békeszerződést ,,egész Németországgal,, - mint ismeretes - nem írtak alá. A potsdami egyezkedő felek között hamarosan szakításra került sor, a hidegháború éveivel, két német állam megalakulásával, az NSZK felfegyverzésével, a NATO-ba való belépésével, majd 1955-ben a Varsói Szerződés megalakulásával. A békeszerződés homályba tűnése újabb dolgozatot érdemelne, de talán az is kevés egy olyan témára, amellyel könyvtárnyi irodalom foglalkozik. (folyt.)
1989. július 21., péntek 13:15
|
Vissza »
|
|
Az eltűnt idő nyomában - Bonnban (2.rész)
|
Németország újraegyesítése egy idő után keleten lekerült a napirendről. Az NSZK-ban azonban ez mind a mai napig jogilag - és politikailag - nyitott ügy. A feléledt NSZK-beli vitáknak egy következő stációja, hogy a Németország-vízókban felbukkanó újraegyesítés csak az NDK-t és az NSZK-t foglalja-e magába (Berlinnel egyetemben), vagy a keleti területeket is? Az uniópártok (a CDU és a CSU) manapság a politikai színskálán tőlük jobbra álló köztársaságiakon (republikánusokon) tartják szemüket. Ez a párt az Európai Parlament választásain pár héttel ezelőtt 7,1 százalékot szerzett - főleg az uniópártok rovására. Waigel ezt követő hannoveri beszédét is sokan ezzel magyarázzák: az uniópártoknak is meg kellett mutatniuk, hogy ,,legények a gáton,, ,az ,,össznémet érdekeket,, ők is a szívükön viselik, a választóknak nem kell a köztársaságiak, vagy ,,az elűzöttek,, karjaiba rohanniuk; eközben pedig működik a reálpolitikai érzékük is, s a keleti szerződések érvényét nem kérdőjelezik meg... Adenauer szelleme és a rejtélyes irat (vagy ígéret) itt válik megint főszereplővé. Kohl kancellár ,,Adenauer politikai unokájának,, tekinti magát, s ha a ravasz előd már az ötvenes évek elején elkötelezte magát az Odera-Neisse határ véglegessége mellett, az uniópártok manőverezési tere a Nagy-Németország-politikában meglehetősen beszűkül. Karl Kaiser professzor, a német külpolitikai társaság kutatóintézetének igazgatója szerint létezik Adenauer-irat: egy egyoldalú, azóta is titkosan kezelt nyilatkozat, amely szerint a német kérdés végleges rendezésekor is az Odera és a Neisse képezi majd az ország keleti határát. Kaiser professzor a Waigel beszéd után az Egyesült Államokban, majd egy rádiónyilatkozatban tette meg bejelentését, s állítja: az irat Bonnban, Párizsban, Londonban és Washingtonban megtalálható. Kaiser szerint Adenauer számára egyrészt fontosabb volt az NSZK integrálása a nyugati szövetségi rendszerbe, másrészt világossá vált előtte, hogy a nyugati szövetségesek, legyen bármiféle vitájuk is a Szovjetunióval, az Odera-Neisse határ kérdésében nem engednek. (folyt.)
1989. július 21., péntek 13:17
|
Vissza »
|
|
Az eltűnt idő nyomában - Bonnban (3.rész)
|
Ha az irat, vagy bármilyen, az adenaueri lépést igazoló okmány valóban előkerülne - azaz kiderülne, hogy Adenauer is csak a két német állam újraegyesítésével számolt, a keleti területekkel nem -, az NSZK-ban egy világ omlana össze. Addig a vitákat tekinthetjük aktuálpolitikai felhangokkal megtűzdelt akadémikus csűrés-csavarásnak. A nyugatnémet sajtó liberális-intellektuális fele a Kaiser-Adenauer-ügy újabb fejleményéig szívesen idézget - például egy vérbő CSU-politikust, Franz Josef Strauss-t, mellesleg Waigel elődjét, aki az 1966-os ,,Tervezet Európa számára,, című könyvében ezt írta: ,,Értelmetlenség összekötni az irreális dolgokat a reális dolgokkal, a nem aktuális problémákat az aktuálisakkal, a megvalósíthatatatlant és az időszerűtlent a megvalósíthatóval és az időszerűvel,,. +++ Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn), MTI-Panoráma
1989. július 21., péntek 13:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|