|
|
|
|
Az eltűnt idő nyomában - Bonnban (1.rész)
|
Bonn, 1989. július 21. péntek (MTI-Panoráma) - Egy Pirandello darab címe jut az ember eszébe: Hat szerep keres egy szerzőt. A nyugatnémet külügyminisztérium már napok óta kutatja azt az aktát - iratot, dokumentumot, feljegyzést stb. -, amelyben állítólag az NSZK első kancellárja, a kereszténydemokrata Konrad Adenauer már valamikor az ötvenes évek elején lemondott az úgynevezett keleti területekről - az egykori Pomerániáról és Kelet-Poroszországról -, s elismerte volna az Odera-Neisse határt, évtizedekkel megelőzve a szociáldemokrata Willy Brandtot és az 1970-es Varsói Szerződést, amelyben ugyanezt szögezték le - az NSZK részéről.
Mitagadás, kissé bonyolult ez a fogalmazás, de bonyolult, jogi szakszerűségekkel megtűzdelt maga a téma is, amin az NSZK tömegtájékoztatása nap nap után, hol terjedelmesen, hol rövidre fogva elrágódik. A bomba akkor robbant, amikor a CSU elnöke és pénzügyminiszter, Theo Waigel pár héttel ezelőtt Hannoverben ,,sziléziaiak,, (értsd: az Odera-Neisse határtól keletre fekvő területekről elszármazottak, kitelepítettek) hannoveri találkozóján kijelentette, hogy ,,a német Wehrmacht 1945. május 8-án bekövetkezett kapitulációjával a német birodalom nem szűnt meg létezni. Nincs olyan nemzetközi jogilag hatályos szerződés, amely a Német Birodalom keleti részeit a birodalomtól elválasztotta volna,,. A német birodalom jogilag 1937-es határai között létezik, a négy győztes nagyhatalom továbbra is ,,egész Németország,, fölött visel felelősséget, csak egyetlen állampolgárság van, ami egyúttal NSZK-állampolgárság is. Waigel érvelését a nyugatnémet alkotmánybíróság, jogászok erősítik. Érvelésük: Igaz ugyan, hogy Jaltában Sztálin, Churchill és Roosevelt megállapodtak ,,Lengyelország határainak Nyugatra tolásában,,,de 1945-ben Potsdamban abban is, hogy a határkérdést csak a békeszerződéssel zárják le véglegesen, addig a keleti területek lengyel, illetve s et közigazgatás alá kerülnek. #> Békeszerződést ,,egész Németországgal,, - mint ismeretes - nem írtak alá. A potsdami egyezkedő felek között hamarosan szakításra került sor, a hidegháború éveivel, két német állam megalakulásával, az NSZK felfegyverzésével, a NATO-ba való belépésével, majd 1955-ben a Varsói Szerződés megalakulásával. A békeszerződés homályba tűnése újabb dolgozatot érdemelne, de talán az is kevés egy olyan témára, amellyel könyvtárnyi irodalom foglalkozik. (folyt.)
1989. július 21., péntek 13:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|