|
|
 |
|
 |
- Lengyel-magyar átalakulás - 7. folyt.
|
- Illetve kapták azt a helyzetet ami most kialakult, és azért
azt nem lehet tagadni, hogy azért a társadalom szempontjából ez a
helyzet azért kedvezőbb, mint mondjuk a fél évvel ezelőtti, vagy az
egy évvel ezelőtti.
- Annál kedvezőbb, de megintcsak azt
- A kilátások azért mégis feltétlenül sokkal jobbak. Korántsem
tökéletesek természetesen, még csak nem is igazságosak, és nyilván a
társadalom sok tagja úgy érezheti, hogy a szavazata tulajdonképpen
mit ér, amikor ez a kimenetele, hogy Jaruzelski végeredményben
maradt köztársasági elnök.
- Ugye én ezt válaszoltam a kérdésre. Hogy van-e buktatója, ez
volt az eredeti kérdés, hogy van-e ennek a helyzetnek buktatója.
- Feltétlenül van.
- Van buktatója, mert a nép hite elveszik abban, hogy van
értelme annak hogy egyáltalán elmondja a véleményét.
A Szolidaritás. Én nem tudom azt, hogy akkor lehetett volna-e
Lengyelországban jobb megoldást hozni. De azt tudom, hogy már akkor
is voltak - mindjárt a megegyezés napján - olyan hangok, amelyek
nagyon megkérdőjelezték ennek a sikerét és a kilátásait, ennek az
egyezménynek. És akkor is már úgy gondolták, hogy ez bizony nagyon
nagyon sok buktatót rejt magában. Mások meg azt mondták - és talán
ezt is szem előtt kell tartani, talán nem helytelen ezt is szem
előtt tartani -, hogy egy kicsit, és most ez nem vádlón mondom a
katolikus egyházzal szemben, hiszen hogy a katolikus egyháznak
milyen jelentősége van Lengyelországban, erről nem kell beszélni, de
azt megemlíteném, hogy egy kicsit azért a katolikus egyház keze
vonását, vagy az ideológiáját érzem én ezen a megegyezésen, amit
annak idején a kommunista párt és a Szolidaritás megkötött
egymással. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|