|
|
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 2. folyt.
|
Elveszti a hitét a nép abban - szerintem - és ez a veszély, amit kérdeztél -, hogy ettől kezdve, hogy a Szolidaritás bekerült a hatalomba a kisajtón keresztül, elveszti a hitét abban, hogy most megváltozik a helyzet, és hosszabb távon, és ez a nagyobb veszély, elveszti a hitét a parlamenti demokráciában, mert azt mondja, hogy minket korábban sem kérdeztek meg, meg most sem kérdeznek meg bennünket. Hogy mi mire szavazunk, az tulajdonképpen tökéletesen mindegy. - Ezt a véleményt nem is annyira vitatni akarom, de valamit szeretnék ezzel kapcsolatban felvetni. Azt, hogy amikor ezt a nevezetes kerekasztal egyezményt megkötötték, akkor mindenki nagy győzelemként értékelte, és talán nem szabad elfeledni azt, hogy miből nőtt ki ez az egyezmény. Lengelországban nem volt tulajdonképpen folyamat, demokratikus átalakulási folyamat, amely ezt az egyezményt megelőzte. Egy drámai fordulat volt, voltak a nagy sztrájkok annak idején, amelyek ezeket a tárgyalásokat kiváltották. Tehát szinte a semmiből nőttek ki ezek a tárgyalások, és a tárgyalásokon, ne feledjük, a Szolidaritás létéről, legalitásáról volt szó. Farkas Péter: - Én most úgy látom azért, hogy az eredeti kérdésre is visszatérhetünk, a komoly veszélyekre. A veszélyeket úgy látom, hogy ugyanazok a veszélyek ma is fennállnak, amelyek az április közepén megkötött híres kerekasztal megállapodások előtt is léteztek. Magyarul arról van szó, hogy a hatalom szemben áll az egész társadalommal. Kettőjük között nincs kommunikáció és nincs együttműködés. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|