|
|
 |
|
 |
Szovjet katonatisztek
|
München, 1989. július 20. (SZER, Kelet-európai Szemle) -
Szembefordult-e a szovjet katonai vezetés a glasznoszttyal? Az adást
Istvánfi József szerkesztette.
- Gorbacsov szovjet pártfőfitkár uralomra jutása óta
foglalkoztatja a nyugati szakértőket az a kérdés, hogyan alakul a
pártfőfitkár és a nevéhez fűződő peresztrojka-glasznoszty program
viszonya a katonaság vonatkozásában. Gorbacsov, mint tudjuk, számos
leszerelési tervet jelentett be, csökkenteni kívánja a hadsereg
személyi állományát és fegyverzetét is. Tudjuk azt is, hogy a
pártfőtitkár számos kulcsfontosságú katonai pozícióban hajtott végre
személycseréket.
A nyíltság politikája lehetővé tette, hogy a különböző szovjet
sajtótermékekben sokszor rendkívül éles hangú, a hadsereget bíráló
cikkek jelenhessenek meg. Feltűnő volt, hogy a katonák eddig
hallgattak, nem foglaltak nyíltan állást a reformpolitika mellett,
de nem fordultak ellene sem. Most azonban megtörték a csendet. A
haderő hivatalos lapjában, a Krasznaja Zvezdában a lapok
szerkesztőségeihez intézett éles hangú figyelmeztetés jelent meg.
Miért jelentős ez a figyelmeztetés?
A szovjet kommunista diktatúra három hagyományos tartópillérre
épült fel. Az egyik a pártszervezet, a másik a titkosrendőrség,
vagyis a terrorszervezet, a harmadik pedig a katonaság. Az ideológia
értelmében az ország egész életét a párt irányítja és a párt
határozza meg a titkosrendőrség és a katonaság szerepét is. A
valóságban azonban más helyzet alakult ki a három pillér
viszonyában. A párt irányító szerepét a hadsereg és a
titkosrendőrség soha sem vonta kétségbe, de az évtizedek folyamán
nagymértékben megnövelte saját súlyát és szerepét. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szovjet katonatisztek - 1. folyt.
|
Egyes nyugati Kreml-szakértők már Hruscsov főtitkársága idején
kifejtették azt a nézetüket, hogy a párt mindenkori első embere, a
diktatúra megszemélyesítője csak akkor maradhat tartósan hatalmon,
ha a három pillér közül legalább kettő támogatja. Ezek a nyugati
Kreml-szakértők Hruscsov bukását egyértelműen az 1962-es kubai
krízisben elszenvedett vereségére vezették vissza. Hruscsov - mint
ismeretes - Kubán telepített nukleáris rakétákkal fenyegette meg
annak idején az Egyesült Államokat. Washington flottazárlat alá
vette Kubát, az odatartó szovjet hajókat feltartóztatták.
Egyideig úgy látszott, hogy a Szovjetunió nem riad vissza egy
katonai konfrontációtól és hadihajókkal megpróbálja áttörni az
amerikai zárlatot. A szovjet hadvezetőség azonban egyértelműen
Hruscsov és a politbüro tudomására hozta, hogy súlyos katonai
vereséggel kell számolniok, ha valóban megkísérlik ezt. Hruscsov és
a szovjet vezetőség kénytelen volt visszakozni.
A Hruscsovot megbuktató Brezsnyev elsősorban a hadseregre
támaszkodott. Brezsnyev megígérte a tábornokoknak, hogy a
Szovjetunió erőforrásait a haderő kiépítésére, és különösen a flotta
nagymértékű fejlesztésére fogja fordítani. Brezsnyev uralma többek
között azért bizonyult olyan tartósnak, mert beváltotta ezt az
ígéretét. A szovjet hadigépezet kiépítésével azonban mind nagyobb
hatalmat adott a hadseregnek.
Ez egyidőben abban is kifejezésre jutott, hogy a szovjet
polibüroban egyre szaporodott a tábornokok száma. Brezsnyev két
rövid életű utóda, Andropov és Csernyenko nem változtatott a
hadsereg hatalmi helyzetén, ez a feladat arra a pártpolitikusra
várt, akinek a brezsnyevi gigantomániás fegyverkezésből származó
gazdasági csődtömeget kell felszámolnia, nevezetesen Gorbacsov
jelenlegi pártfőtitkárra. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szovjet katonatisztek - 2. folyt.
|
A szovjet hadigépezet méreteiről kívülállóknak alig van
fogalmuk. A számuk nem tükrözik ezt teljes mértékben. Hadserege és
valamelyes hadiipara minden államnak van, de ennek a tevékenységéről
a kormány pontos adatokkal rendelkezik. A Szovjetuniónak azonban,
mint ezt nemrégen egy neves amerikai újságíró írta, nincsen
hadserege és hadiipara, hanem az egész ország maga egy hatalmas
hadigépezet. Ez a gépezet pedig a jelek szerint már a politikai
vezetőség számára is áttekinthetetlenné vált. Jó példa erre a
hadiköltsvetés összege körüli huzavona.
A gorbacsovi nyíltság jegyében nemrégen egy, a korábbi ideális
összegnél jóval nagyobb számot hoztak nyilvánosságra, 70 milliárd
dollárnak megfelelő rubelösszeget. Ez az összeg nem felelhet meg a
valóságnak. Az Amerikai Egyesült Államok védelmi költségvetése 300
milliárd dollár. Ugyanakkor Amerikában egy új tengeralattjáró típust
fejlesztettek ki és állítottak hadrendbe, a Szovjetunióban ezzel
szemben kilencet. Ugyanilyen az arány az új harcirepülőgépek terén.
Kétségtelen, hogy a Szovjetunió az alacsonyabb életszínvonal és
a munkabérek következtében valamivel olcsóbban gyárthatja új
fegyvereit, de még ennek a különbözetnek a figyelembevételével is
irreális az, amit a fegyverkezésről és a védelmi költségvetésről
nyilvánosságra hozott. Tudjuk azt például, hogy a hadikiadások
kalkulásánál a hadsereg tulajdonában lévő ipari üzemek kizárólag a
bérköltségeket számítják fel költségként, az új fegyvertípusok
nagyon drága kifejlesztését és az anyagköltségeket nem veszik
figyelembe. Mindez megerősíti azt a gyanút, hogy a szovjet politikai
vezetőség számára a fegyverkezés és a védelmi kiadások
áttekinthetetlenné váltak. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szovjet katonatisztek - 3. folyt.
|
Gorbacsov, szovjet pártfőtitkár reformprogramjának sikere itt
nagymértékben függ attól, hogy leépítse-e a szovjet hadigépzetet és
az íly módon felszabaduló összegeket a lakosság életszínvonalának
emeléséhez szükséges könnyű- és fogyasztói ipar fejlesztésére
irányítsa át. Ez a magyarázata többek között Gorbacsov leszerelési
és fegyvercsökkentő politikájának. Ez a politika egyértelműen
csökkenti a hadsereg hatalmát és - mint bevezetőnkben mondottuk - a
katonaság reakciója egész az utóbbi hetekig nem volt világos.
Gorbacsov mint tudjuk, egyik elődjéhez, Hruscsovhoz hasonlóan
nagyarányú személycseréket foganatosított a szovjet haderő élén, a
múlt évben váltotta le a korábbi nagyhatalmú vezérkari főnököt,
Ahromejev marsallt is. A hadsereg még erre sem reagált, legalábbis
nyilvánosan nem.
A gorbacsovi glasznoszty, a nyíltság politikája elsősorban
nagyobb szólásszabadságot jelentett, főleg a szovjet sajtónak. Ezt a
sajtó munkatársai kihasználták és nem kímélték a katonaságot sem.
Kritikáikban nemcsak a hadsereg belső viszonyait, a sorkatonákkal
szembeni rossz bánásmódot, a hiányos ellátást és a tisztek és
katonák egyoldalú, sokszor feudális jellegű viszonyát tették szóvá,
hanem a katonaságnak a Szovjetunión belüli kiváltságos helyzetét is.
Azt, hogy az idők folyamán szabályos állammá váltak az államban,
saját iparuk van, óriási mezőgazdasági termelőterületekkel
rendelkeznek, és tevékenységükről senki sem számoltatja el őket.
Ez a kritika, úgy látszik, túllőtte a tábornokok türelmének
határát. A Krasznaja Zvezda, a hadsereg hivatalos lapja
ellentámadást indított. Ennek célpontja, legalábbis egyelőre a
szovjet sajtó, és annak is néhány megnevezett terméke, így az
Ogonyok, a Vek i Mir és a Moszkovszkij Komszomolec. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szovjet katonatisztek - 4. folyt.
|
A szovjet hadsereg lapja közleményt nyomtatott ki. Ez egy
memorandumból és egy határozatból tevődik össze. A memorandum közös
szerzői a Központi Bizottság emberjogi(?) és ideológiai titkárságai,
valamint a haderő politikai főcsoport főnöksége. A közzétett
határozat pedig a Központi Bizottság titkárságának aláírását viseli.
A határozat április 29-ikével van keltezve.
A memorandumban figyelmeztetik a szovjet újságírókat és a
szerkesztőségeket, hogy hagyjanak fel igaztalan és a szovjet véderőt
veszélyeztető kritikájukkal. A központi vezetőségi határozat pedig
azt javasolja, hogy a szerkesztőségekbe ültessenek be katonai
újságírókat, ami gyakorlatilag egyfajta katonai cenzúra bevezetését
jelentené.
Nyilvánosságra hozták azt is, hogy június végén a központi
vezetőség eligazítást tartott a nagyobb lapok szerkesztőinek és
ennek alaptónusa az volt, hogy be kell szüntetniük az olyan jellegű
támadásokat, amelyeket már nem lehet kritikának minősíteni.
Néhány nappal az eligazítás után Ahromejev marsall, a korábbi
vezérkari főnök, aki a Legfelsőbb Tanács katonai tanácsadója,
interjút adott a hadsereg lapjának, de megszólalt a jelenlegi
vezérkari főnök, Mojszejev hadseregtábornok és maga Jazov
hadügyminiszter is.
A megnyilatkozások kifejezetten a sajtó ellen irányultak, de nem
álltak meg a bírálatok visszautasításánál. Ezen túlmenően azt
követelték, hogy a sajtó egyfajta szocialista realista képet fessen
a hadsereg életéről, vagyis ne a valóságot, hanem azt mondja el,
aminek az ideológia értelmében lennie kellene. Jóllehet a
hadseregnek a két központi bizottsági osztály által támogatott
erőteljes megnyilatkozása - mint mondottuk - kifejezetten a sajtót
vette célba, nem tekinthető kizártnak, hogy a sajtó és a glasznoszty
politikáján keresztül a gorbacsovi reformpolitika híveinek szánt
figyelmeztetés volt. +++
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|