|
|
|
|
Lengyelország: koalició, fikció (1.rész)
|
Varsó, 1989. július 20. csütörtök (MTI-tud.) - Nem hiába húzodozott egy hónapon át jelöltetni magát a köztársasági elnöki tisztre Wojciech Jaruzelski tábornok, az immár nem létező államtanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A szerda késő esti elnökválasztáson a parlament két házában olyan minimális többséget kapott csak, hogy ha azok közül, akik végül is rá szavaztak, csak egyetlenegy is másként voksol, akkor Jaruzelski nem megy át.
Persze annak idején a francia köztársaságot is csak egyetlen szavazatos többséggel kiáltották ki, és az utóbbi évtizedekben az amerikai elnökök is sorra döntenek rekordot a tekintetben, hogy milyen kis szavazattöbbséggel jutnak be a Fehér Házba. Ilyen szempontból nem is volna nagy jelentősége a dolognak. Lengyelországban amúgy is tudja mindenki, hogy népszavazás eredményeként Jaruzelski nem lett volna köztársasági elnök, s hogy a társadalomban a tényleges befolyások, erőviszonyok sokkal rosszabbak a LEMP-re nézve, mint az a művi erőviszony, amelyet a hatalom és az ellenzék áprilisi kiegyezésekor konstruáltak, és amely szerint a LEMP-nek a nemzetgyűlés két házában összesen 31 százaleka van. A lengyel belpolitika szempontjából sokkal fontosabb, hogy ez a művi hatalmi rendszer - amelyet azért hoztak létre, hogy viszonylag síma legyen az átmenet a sztálinista pártállami rendszerből a parlamenti demokráciába - nem úgy kezd működni, mint ahogy azt megálmodták. Legfontosabb eleme az úgynevezett kormánykoalició lett volna, vagyis a LEMP-nek és a háború előtti időkből valami csoda folytán megmenekedett, a sztálinista évtizedek alatt a LEMP által csatlósokként kezelt két kis pártnak a szövetsége. Az ellenzékkel kötött kiegyezés alapgondolata az volt, hogy a LEMP lemond hatalmi monopóliumáról, és most már nem egyedül, hanem a félmilliós Egyesült Parasztpárttal és a 150 ezres Demokrata Párttal, meg három aprócska világi vallási szervezettel együttesen fogja garantálni a - mellesleg már nevén sem nevezett - rendszert. (Az új parlamenti képviselők már nem esküdtek Lengyelország szocialista fejlődésére, és a köztársasági elnök esküjében sem szerepelt a szocializmus szó.) (folyt.)
1989. július 20., csütörtök 17:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|