|
|
 |
|
 |
Leonardo álma (1. rész)
|
1989. július 20. csütörtök (MTI-PRESS) - Sokat látott, csodálkozó szempár, fölötte dús, fehér szemöldök, a kicsit már meggörnyedt vállakat 500 évvel ezelőtt divatos köntös takarja. Felhőkarcolók, üveg-beton épületcsodák, száguldó autók, zajos motorok. Az idős művész csak ámul-bámul, s nem találja a helyét a harmadik évezred küszöbén ebben a számára elvarázsolt Milanóban, ahol az ,,Utolsó vacsorát,, festette.
Hogy került ő e modern világba, téboly, látomás, vagy csupán
csak álom? Igen, ,,Leonardo álma,, , ugyanis ezzel a címmel, vagy
mondhatnánk ,,ezen a címen,, forgat filmet Douglas Trumbull, a
toszkán származású amerikai művész-tudós a legmodernebb
filmtechnikával a XV. század híres polihisztorát, Leonardo da Vincit
hívva segítségül. Bizonyára bevonul ez az ,,álom,, a filmvilág
történetébe: a húsz perces kisfilm forgatási ideje mindössze 15
napot vesz igénybe, s kontinensünkön először készítenek filmet a
,,showscan,, módszerével, mely a filmalkotás legújabb vívmánya.
Lényege, hogy az eddig másodpercenként 24 képet készítő 35
milliméteres film helyett egy 70 milliméterest használnak, amire 60
képet rögzítenek ugyanannyi idő alatt.
Az eredmény elkápráztató: a film egy óriási, félköralakú
panoráma vásznon jelenik meg, szinte körülölelve a nézőközönséget, a
kép sokkal tökéletesebb, tisztább minden eddiginél, ezzel olyan
hatást keltve, mitha minden egyes szereplő meglevenedne a
filmkockákról. Ezzel a képzeletbeli ,,utazással,, betekintést nyer a
néző Leonardo da Vinci 500 évvel ezelőtti világába, és egyidejűleg
az esemény aktív részesévé válik.
Leonardo da Vinci ebben a filmben a maga által fél évszázada
megálmodott ,,alkalmazott tudomány,, szimbóluma. Az 1989-es modern
Milanóba csöppent, kissé elesett, gyámoltalan művésznek egy
,,dantei,, mai Beatrice fogja meg a kezét és vezeti be a jelen
század megvalósult technikai csodáinak rejtelmeibe. A címszerepet a
tizenkilenc évvel ezelőtti, 83 országban vetített, sikeres Leonardo
da Vinci TV-sorozat hőse, Philippe Leroy, míg Beatricét a félig
olasz, félig amerikai ígéretes tehetségű szinésznő, Jo Champa
játssza. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök 13:44
|
Vissza »
|
|
Leonardo álma (2. rész)
|
Hogyan vall az új filmről a szerephez immár hozzáöregedett
Philippe Leroy? ,,Bizakodó és elégedett vagyok, történelmi
jelentőségű ez a film, melynek alkotóira és szereplőire mindenki
emlékezni fog, mint a ,,showscan,, technika úttörőire. A hatás
valóban lenyűgöző a nézők számára, de a forgatás a szinészeket nehéz
feladat elé állítja. A filmfelvevő arcunk minden milliméterét
feltérképezi, minden arckifejezést, fintort felnagyít, a legkisebb
hibát is elárulja. Mint a régi némafilmek korában, arcizmunkkal kell
kifejezni gondolatainkat, érzéseinket. Ma hatvanévesen még feltűnőbb
a hasonlóságom a nagy művész arcvonásaival, s amikor viszontláttam
fehér szakállam, XV. századbeli ruhámat a tükörben, óhatatlanul a 20
évvel ezelőtt forgatott TV-sorozat jutott eszembe,,.
De ki ez a fantaszta rendező, aki ugyanezzel a módszerrel már öt
filmet forgatott Amerikában? A 47 éves, kaliforniai Douglas Trumbull
egy valóságos bűvész a különleges ,,hatástechnika,, világában.
Először az amerikai légihajózás, majd a NASA számára készített
filmeket, hírnevet az ,,Odüsszeusz az űrben,, , majd a ,,Harmadik
típusú találkozások,,-kal szerzett.
A ,,Leonardo álma,, mérföldkő életében, mert az eddigi
fantasztikus sztorikkal szemben ez végre egy valós történet
feldolgozása, mellyel szeretné meghódítani és becsalogatni a több
éve csak ,,TV előtt ülő,, közönséget a filmszinházakba. +++
Zilahi Erzsébet MTI-PRESS
1989. július 20., csütörtök 13:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|