|
|
|
|
Ünneplés
|
München, 1989. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Budapesti kommunisták álltak elő a javaslattal, hogy október 23-ika a nemzet közös ünnepe legyen. Már közhelynek számít, hogy az események milyen szédületes ütemben gyorsultak fel, nem győzzük kapkodni a fejünket. Úgy tűnik Gadó György sem, aki kommentárral emlékezik meg a budapesti pártbizottság reformjavaslatáról. - Az MSZMP budapesti bizottsága sokak számára meglepő javaslattal állt elő. Együttműködést ajánlott fel a különböző ellenzéki szervezeteknek október 23-ika elkövetkező évfordulójának előkészítésében és megünneplésében. Az MSZMP egészen még nem vállalta fel az ügyet és Nyers Rezső pártelnök fenntartással szólt róla. Másfelől, amennyire a spontán hangokból kivehető, ellenzéki oldalon sem keltett osztatlan lelkesedést a javaslat, távolról sem. Az ellenzék és a közvélemény nem csekély része már a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor ellenérzésekkel fogadta a hatalom képviselőinek megjelenését ezen a jelképes aktuson. Igaz, a hatalmat gyakorló és korábbi egységét elvesztett párt reformbarát képviselői jöttek el, és ezt némi jóhiszeműséggel el lehetett fogadni, már csak azért is, mivel 1956 öröksége melletti kötelezettségvállalásukkal ezek a politikusok elősegítették az erjedést a kommunista pártban, és megnehezítették a konzervatívok dolgát. Ámde ezt az első, és nem is egészen egyértelmű lépésüket nem követte a második, nem fordultak határozottan szembe a közvélemény előtt a kádárizmussal, nem utasították el világosan Kádár politikai hagyatékát. Nagy Imréék temetését a Kádár Jánosé követte, és amit az előbbin való részvételükkel javítottak a helyzeten - egyúttal a saját politikai helyzetükön is -, azt a másodikon mutatott szereplésükkel semmissé tették. Sőt a Kádár temetés után visszamenőlegesen is új színben jelenik meg július 16-iki megnyilatkozásuk. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplés - 1. folyt.
|
Úgy tűnik, az sem annyira a múlt tisztázását és a kommunista párton belüli reformerek erkölcsi bázisának a létrehozását szolgálta, mint inkább az ellenzéki tömegek lecsitítását, annak elkerülését vagy elodázását, hogy a számottevő súlyú konzervatív kolonccal megterhelt kommunista párt nyílt konfliktusba kerüljön a társadalom ellenzéki részével. Megértem persze, hogy az MSZMP reformerői igyekszenek elhárítani a pártszakadást, attól tartva, hogy az csökkentené az ő politikai súlyúkat, fokozná nehézségeiket, amellett növelné a nyílt társadalmi konfliktus veszélyét. Nehéz a manőverezés a konzervatívok és az ellenzék között, ám meglehet, mindaddig szükséges, amíg a konzervatívok végleg vereséget nem szenvednek. Csakhogy nem kellene-é ezt a vereséget épp a kádárizmus határozottabb és nyíltabb, közérthetőbb bírálatával előmozdítaniok? Bármint áll is a küzdelem az MSZMP-én belül konzervatívok és reformerek között, a társadalomnak az a része, és hiszem: a túlnyomó része, mely -56-ot egyértelműen a maga forradalmi függetlenségi harcának tekinti, nem lehet tekintettel a kommunisták egymás közti viszályaira. Október 23-ika, mint hagyomány, számunkra nem lehet alku tárgya. Az MSZMP budapesti bizottsága az ellenzék nemzeti felelősségérzetére apellálva várja el, hogy 1856 örökösei hajlandók legyenek összefogni a mai hatalom részeseivel. Ez a hatalom azonban 1956 eltiprásából született. Összefogásra csakis azokkal van lehetőség, akik egyértelműen elhatárolják magukat Kádártól és a kádárizmustól, sőt tovább megyek: ez is kevés ma már, mert 1956 örökségét nem az folytatja ma, aki az akkor még érthető szocialisztikus reformkommunista illúziókat kívánja követni és fenntartani. 1956 örökségének a legnagyobb értéke számunkra a függetlenség, a demokrácia és a néptömegek kezdeményezésének a hármas gondolata. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplés - 2. folyt.
|
Ennek ma már semmiféle kommunista eszméhez nem kell, sőt nem is szabad kötődnie, ha meg akar valósulni. Ezért nem látok lehetőséget arra, hogy október 23-ika jegyében az ellenzék együtt lépjen fel a kommunista párttal, amíg az a konzervatív erőktől meg nem szabadult és minőségileg át nem alakult, kommunista pártból szociáldemokrata jellegű párttá nem lesz. De képes lesz-e erre? +++
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|