|
|
 |
|
 |
Az ÁBMH és a VDSZ állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. július 20., csütörtök - A Vegyipari Dolgozók
Szakszervezete vezetése - a VDSZ XXV. kongresszusa előkészítésének
egyik állomásaként - Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari
Vállalatnál az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetőivel
tanácskozott.
A tárgyalás során, a foglalkozáspolitika vegyipari
tapasztalatairól, a keresetszabályozás, bérezés témaköréről, a
középszintű érdekegyeztetés továbbfejlesztésének lehetőségeiről,
valamint a Munka Törvénykönyv korszerűsítésével kapcsolatos
kérdésekről esett szó.
Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke és Főcze Lajos a VDSZ
főtitkára által vezetett tárgyalást követően a résztévevők közös
állásfoglalást alakítottak ki.
Egyetértés van abban, hogy nem vészhelyzet, nem kényszerpálya
miatt került sor a tárgyalásra, de a felmérések tapasztalata szerint
a gumiiparban és egy-két gyógyszergyárban létszámot csökkentettek.
Ezért a szakszervezetek első számú feladata, hogy a dolgozók számára
a biztos megélhetést adó foglalkoztatást elősegítse. Bár a
vegyiparban nincs számottevő elbocsátás, de a segédmunkásokat és a
középfokú végzettséggel nem rendelkező szellemi dolgozókat
munkanélküliség fenyegeti.
- A tárgyaló felek úgy döntöttek, hogy közös tájékoztató
kiadványt szerkesztenek a vállalatok szakszervezeti bizottságainak,
illetve a gazdasági vezetésnek, az adott helyen nem foglalkoztatható
dolgozók átképzésével, továbbképzésével kapcsolatos lehetőségek
ismertetése céljából.
- A VDSZ vezetése jelezte, hogy egyre feszültebbekké váltak a
foglalkoztatás rehabilitációs megoldásának kérdései, ezért ez
mihamarabbi állami intézkedést igényel.
- A VDSZ vezetése szükségesnek tartja, hogy a munkaügyi politika
a nők számára segítse elő az igényeket figyelembe vevő
foglalkoztatás kialakítását. (Például 4-6 órás munkaidő, otthon
foglalkoztatás.)
- A vegyészszakszervezet arra törekszik, hogy a jövőben a heti
munkaidőt rugalmasan, az érdekegyeztetés keretében határozzák meg a
mindenkori törvényi keretszabályozás figyelembevételével.
A munkaidő csökkentése, a szabadidő növelése, elsősorban a
műszakilag nem javítható, kedvezőtlen munkakörülmények között,
illetve a folyamatos (4 műszakban) dolgozók körében szükséges.
(folyt.köv.)
1989. július 20., csütörtök 11:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|