|
|
 |
|
 |
Lengyel-magyar átalakulás
|
München, 1989. július 20. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Vadász
János - Egy héttel az amerikai elnök látogatása után ismét a
nemzetközi figyelem középpontjába helyezte Lengyelországot egy
esemény, azúttal a lengyel köztársasági elnök megválasztása az
újonnan választott varsói szejm és szenátus együttes ülésén.
Mint híreink beszámoltak róla, a kommunista párt jelöltje, az
eddigi köztársasági elnök, Jaruzelski, megkapta a megválasztásához
szükséges többséget, szó szerint pontosan annyit, amennyire szüksége
volt. Ha eggyel kevesebbet kap, már nem köztársasági elnök.
Az e heti szerkesztők fórumán azonban nemcsak Lengyelországról,
sőt nem is feltétlenül elsősorban Lengyelországról lesz szó. Két
kollégám - Kasza László és Farkas Péter - amikor véleményét kifejti,
elsősorban az a célja, hogy összevesse a demokratikus előrehaladás,
átalakulás lengyel- és magyarországi folyamatát. És ebből az
összevetésből próbálnak néhány következtetést levonni.
Kezdjük talán nyomban egy fogas kérdéssel, buktatóval. Az, ami
történt Varsóban - Jaruzelskit megválasztották -, tulajdonképpen
megfelel a nevezetes kerekasztal tárgyalásoknak a kommunista hatalom
és a Szolidaritás között, illetve a megegyezésnek, ami ezeket a
tárgyalásokat a választásokat megelőzően sikeresen lezárta. Itt
harmónia van. Ugyanakkor Jaruzelski megválasztása szöges ellentétben
áll a lengyel társadalom óriási többségének akaratával, ami a
legutóbbi szejm- és szenátusi választásokon olyan egyértelműen
megnyilvánult. Milyen veszélyeket, buktatókat hordoz ez az
ellentmondás? Kasza László
(folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 1. folyt.
|
- Ha megengeded, egy cseppet talán előbbről kezdeném. Én úgy
gondolom, hogy nemcsak Jaruzelski megválasztása, hanem az egész
egyezmény, amelyet a lengyel kommunista párt megkötött az
ellenzékkel, a Szolidaritás szakszervezettel, nos ez az egyezmény
mint olyan, óriási veszélyekkel jár. Hadd említsek csak kettőt.
Szerintem elveszi az emberek hitét abban, hogy most ettől kezdve
azért másképp történik az ország irányítása, mint ahogy eddig
történt 40 esztendőn át. Hiszen eddig is a választók feje felett
egyezett meg a hatalom, eddig saját magával. Most osztotta meg a
hatalmat olyan értelemben, hogy a Szolidaritás vezetői, a
kerekasztal résztvevői megegyeztek a hatalommal, megintcsak a nép
megkérdezése nélkül.
- Teljesen úgy van, ahogy mondod, hogy Jaruzelszki megválasztása
és egyáltalán a parlament összetétele nem felel meg a nép
akaratának, de megfelel az egyezménynek, amit a Szolidaritás és a
hatalom, a kommunista párt megkötött egymással. Egyébként ezt szó
szerint így fejezte ki szerda éjszaka közvetlen Jaruzelski
megválasztása után Onyszkiewicz, a Szolidaritás szóvivője:
"Jaruzelski személye és a választás módja sok lengyelnek nem
tetszik, az eredmény a néptömeg véleményét nem tükrözi, de a
kerekasztal megállapodást, a realitás lehetőségét igen."
Én azt kérdezem, hogy akkor miért volt szükség választásra?
Miért volt szükség arra, hogy a parlament most szavazzon Jarozelski
személye körül? Hát ha ebben mindben megegyeztek, akkor a népre
megintcsak nem volt szükség. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 2. folyt.
|
Elveszti a hitét a nép abban - szerintem - és ez a veszély, amit
kérdeztél -, hogy ettől kezdve, hogy a Szolidaritás bekerült a
hatalomba a kisajtón keresztül, elveszti a hitét abban, hogy most
megváltozik a helyzet, és hosszabb távon, és ez a nagyobb veszély,
elveszti a hitét a parlamenti demokráciában, mert azt mondja, hogy
minket korábban sem kérdeztek meg, meg most sem kérdeznek meg
bennünket. Hogy mi mire szavazunk, az tulajdonképpen tökéletesen
mindegy.
- Ezt a véleményt nem is annyira vitatni akarom, de valamit
szeretnék ezzel kapcsolatban felvetni. Azt, hogy amikor ezt a
nevezetes kerekasztal egyezményt megkötötték, akkor mindenki nagy
győzelemként értékelte, és talán nem szabad elfeledni azt, hogy
miből nőtt ki ez az egyezmény. Lengelországban nem volt
tulajdonképpen folyamat, demokratikus átalakulási folyamat, amely
ezt az egyezményt megelőzte. Egy drámai fordulat volt, voltak a nagy
sztrájkok annak idején, amelyek ezeket a tárgyalásokat kiváltották.
Tehát szinte a semmiből nőttek ki ezek a tárgyalások, és a
tárgyalásokon, ne feledjük, a Szolidaritás létéről, legalitásáról
volt szó. Farkas Péter:
- Én most úgy látom azért, hogy az eredeti kérdésre is
visszatérhetünk, a komoly veszélyekre. A veszélyeket úgy látom, hogy
ugyanazok a veszélyek ma is fennállnak, amelyek az április közepén
megkötött híres kerekasztal megállapodások előtt is léteztek.
Magyarul arról van szó, hogy a hatalom szemben áll az egész
társadalommal. Kettőjük között nincs kommunikáció és nincs
együttműködés. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 3. folyt.
|
Az együttműködés és a kooperáció hiánya eredményezte, hogy a
lengyel népgazdaság ma romokban hever. Felfutott az inflációspirál,
ma már eléri a 100 százalékot. Tehát nem lehet ellenőrizni ezt a
népgazdaságot. Ez a veszélyhelyzet semennyiben nem új. Értékelnünk
kell azonban a Szolidaritást, mint egy taktikus szervezetet, és
elsősorban Walesát és a körülötte lévő tanácsadókat. Az április
közepén megkötött megállapodással ugyanis elsősorban - az én
véleményem szerint - a Szolidaritás nyert. Szüksége volt arra
ugyanis, hogy kilépjen az illegalitásból. Szüksége volt arra, hogy
saját álláspontját nyílt vitákon keresztül, saját belső demokratikus
mechanizmosokon keresztül tisztázza, és kiálljon a társadalom elé és
a nemzetközi közvélemény elé is.
A hatalom pedig egyértelműen veszített. És ez a veszítés, ez
bebizonyosodott később is, a parlamenti választásokon. A társadalom
egyértelmű nemet mondott a kommunista hatalomra, és egyértelmű igent
mondott a kommunista hatalom ellenzékére. És ezt eredményként kell
értékelnünk.
Másrészt pedig, aki a politikai sakktáblán részt akar venni,
annak okos kompromisszumokat kell kötnie. Egyik kompromisszum sem
jelenti a parti végét. Mindig lehetőség van egy újabb nyitásra. Az
április közepén megkötött szerződést követte a parlamenti választás,
a parlamentben újabb harcokat lehet indítani, a harmadik lépcső
pedig a már megígért következő, teljesen szabad, nyílt parlamenti
választás.
Tehát én nem látom azt, hogy itt visszalépés történt, éppen
ellenkezőleg. Komprommisszum útján, de előbbre lépés történt.
(folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 4. folyt.
|
- Igen. Szóval én körülbelül semmivel nem értek egyet, azzal
amit most mondtál. Én szerintem a megegyezésnél a Szolidaritás
szakszervezet csak akkor nyert, hogyha te a Szolidaritás
szakszervezetet egy absztrakt kis csoport tulajdonának, vagy kis
csoportot képviselő testületnek tekinted. Hogyha te a Szolidaritás
szakszervezetet annak veszed viszont, amire a Szolidaritás
szakszervezet is igényt tart, tehát hogy az egész lengyel
társadalomat képviseli, akkor szerintem azon a bizonyos megegyezésen
ellenkezőleg, nem a Szolidaritás szakszervezet nyert, tehát nem a
lengyel társadalom nyert, hanem a kormány, illetve a kommunista
párt. Mit nyert? Azt nyerte meg, ami be is jött, azt, hogy a nép
akarata ellenére - ami teljesen világosan kiderült, hogyha valaki
ezt eddig nem tudta volna a választásokon -, a nép akarata ellenére
többségi hatalmát megőrizte az elkövetkezendő négy esztendőre.
Kiderült most az elmúlt éjszaka, hogy megintcsak a nép akarata
ellenére azt az embert állították az ország élére, amelyik a
szimbóluma volt a nép elnyomásának. Ez történt. Ezzel a
következménnyel járt a kerekasztal és a kommunista párt megegyezése
márciusban.
Tehát énszerintem, most mégegyszer hangsúlyzom, hogy szerintem
igenis akkor is vesztett a Szolidaritás, illetve a társadalom,
amelyet a Szolidaritás képviselt.
- A veszteség - hadd térek vissza rá - szerintem taktikai. És az
egész folyamat szempontjából mégis nyereségről van szó. Olyan
stratégiai ütőkártyákat kapott a Szolidaritás, mint a nyilvánosság,
a sajtó, a tévé, a rádió. Ezeket nem szabad lebecsülni. Ezek olyan
operatív eszközök, amelyekkel a saját szervezetét építheti. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 5. folyt.
|
- És még egy dolog. A parlamenti mechanizmust sem szabad
alábecsülni. A szenátusban, a felsőházban, a 100 tagú szenátusban 99
Szolidaritás képviselő ül. Igaz, hogy ennek a felsőháznak kisebb
joga van, mint a szejmnek, vagyis az alsóháznak, ugyanakkor a
vétójog a kezében van. És ez egy nagyon hatékony fegyver.
- Hadd tegyek itt egy megjegyzést: - de a kezében.
- Hát a kezében, de a vétóját a szejm ismét leszavazta.
- Nem szavazhatja le.
- De
- Nem. Tudniillik ez az érdekes a dologban. A nevezetes
megállapodás úgy szólt, hogy a szenátus vétózhat, vagyis a vétót
semmissé teheti a szejm újabb határozata, amennyiben kétharmados
többséggel hozza meg. És ez azt a feltételezést hordozta, hogy a
kommunista párt és szövetségesei a kijelölt és biztosított 65
százalékon kívül legalább 1,7 százalékát még megszerzik a szejm
szavazatainak, mandátumainak, de azt sem szerezték meg.
- Igen.
- Tehát a szejmben nincs kétharmados többsége a rezsimnek. És ez
is mutatja, hogy a társadalom annyira egyértelműen szavazott, hogy
még ezt is tulajdonképpen megváltoztatta, azt, amit a kerekasztal
megállapodásban kialkudtak, és ezen aztán már nem is lehetett
változtatni.
- Ezért ez azt jelenti, hogy a kommunista hatalom egyetlen egy
törvényt sem tud elfogadtatni, ha betartja a saját szabályait,
amelyet a Szolidaritás nem tart jónak. Akkor ez egy eredmény.
(folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 6. folyt.
|
- Jó. Most akkor azt mondanám, hogy azt, amit a Szolidaritás
elért ezzel a választási kimenetellel, hogy azt az eleve bekalkulált
vétó megsemmisítési lehetőséget, amit a szejmnek bekalkuláltak, nos
akkor még ezt is a népnek köszönheti a Szolidaritás, és az ő
egyezménye ellenére született ez gyakorlatilag.
- Persze. Kasza László, most felvetem azt a kérdést, hogy
lehetett volna tulajdonképpen egy jobb kerekasztal megállapodást
kötni?
- Hogyne.
- Utólag könnyű azt mondani, hogy ez nem volt jó, de lehetett
volna-e arra számítani, hogy egyáltalán bármiféle választásra kerül
sor, ha nincs ilyen kerekasztal megállapodás?
- Igen, ez egy teljesen jogos kérdés.
- Vagy az az ígéret, hogy a következő választás már valóban
pluralista lesz, tehát ott nem lesz ilyen kialkudott manőverezés,
hogy a hatalomnak biztosítanak a szejmben egy többséget.
- Hát azért azzal vigyázzunk
Jaruzelski a választások után már
olyan nyilatkozatot is tett, hogy azért arról nem volt szó, hogy a
legközelebbi választások teljesen szabad választások lesznek. Ezt is
mondta már a választások után, és a megyezés után is Jaruzelski.
De vissza az eredeti kérdéshez. Persze abban teljesen igazad
van, hogy ettől kezdve most már csak találgatás az, hogy mit
lehetett volna csinálni, és hogyha akkor azt csinálták volna, akkor
az jobb lett volna, de...
Én úgy gondolom, hogy akkor az volt a tét. A Szolidaritás
vezetői azért egyeztek bele ebbe az egyezménybe, mert
ellenfizetésként a Szolidaritás legalizálását kapták. Ez teljesen
világos. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 7. folyt.
|
- Illetve kapták azt a helyzetet ami most kialakult, és azért
azt nem lehet tagadni, hogy azért a társadalom szempontjából ez a
helyzet azért kedvezőbb, mint mondjuk a fél évvel ezelőtti, vagy az
egy évvel ezelőtti.
- Annál kedvezőbb, de megintcsak azt
- A kilátások azért mégis feltétlenül sokkal jobbak. Korántsem
tökéletesek természetesen, még csak nem is igazságosak, és nyilván a
társadalom sok tagja úgy érezheti, hogy a szavazata tulajdonképpen
mit ér, amikor ez a kimenetele, hogy Jaruzelski végeredményben
maradt köztársasági elnök.
- Ugye én ezt válaszoltam a kérdésre. Hogy van-e buktatója, ez
volt az eredeti kérdés, hogy van-e ennek a helyzetnek buktatója.
- Feltétlenül van.
- Van buktatója, mert a nép hite elveszik abban, hogy van
értelme annak hogy egyáltalán elmondja a véleményét.
A Szolidaritás. Én nem tudom azt, hogy akkor lehetett volna-e
Lengyelországban jobb megoldást hozni. De azt tudom, hogy már akkor
is voltak - mindjárt a megegyezés napján - olyan hangok, amelyek
nagyon megkérdőjelezték ennek a sikerét és a kilátásait, ennek az
egyezménynek. És akkor is már úgy gondolták, hogy ez bizony nagyon
nagyon sok buktatót rejt magában. Mások meg azt mondták - és talán
ezt is szem előtt kell tartani, talán nem helytelen ezt is szem
előtt tartani -, hogy egy kicsit, és most ez nem vádlón mondom a
katolikus egyházzal szemben, hiszen hogy a katolikus egyháznak
milyen jelentősége van Lengyelországban, erről nem kell beszélni, de
azt megemlíteném, hogy egy kicsit azért a katolikus egyház keze
vonását, vagy az ideológiáját érzem én ezen a megegyezésen, amit
annak idején a kommunista párt és a Szolidaritás megkötött
egymással. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 8. folyt.
|
- A katolikus egyház egy hierarchikus szervezet, amelynek mindig
az volt az alapelve, hogy a hatalommal egyezkedni kell, a fő és
elsődleges cél a hierarchia felépítése. Tehát arról van szó, hogy a
katolikus egyháznak meglegyen a feje, hivatalban legyen, a papságot,
tehát a hierarchiát megtartsuk, ezt a mázat, és akkor aztán majd
kinyitjuk a templomajtókat és a hívek jönnek.
Ugyanezt érzem itt is ebben a megegyezésben is, hogy mi itt
megegyezünk egymással - Szolidaritás és kommunista párt -, bizonyos
kapukat teremtünk, amelyiken bejöhet aztán a nép. A népnek a
megkérdezése nélkül.
- Igen.
- A különbség csak az, csak hogy befejezzem a gaondolatot, hogy
ezt a katolikus egyház megengedheti magának, mint hierarchikus
szervezet. Ő nem is mondja, hogy demokratikus.
- Ez a kérdés egyik oldala. A másik az, hogy a katolikus egyház
végeredményben egyértelműen támogatta a választási kampányt, a
Szolidaritást, és nem kis része volt ennek abban, hogy ilyen
elképesztő, elsöprő arányú volt a Szolidaritás nyeresége.
- Most a megegyezésről beszélünk, Vadász János.
- Ott mondtam, hogy ott érzem a katolikus egyház ideológiáját
egy kicsit ezen a megegyezésen.
- Ami a magyarországi tanulságokat illeti, Magyarországon is van
eg folyamat. Egészen más folyamat, mint Lewngyelországban, és amikor
azt kérdezem, hogy itt mit lehet a lengyel tapasztalatokból
hasznosítani, vagy mit tanácsos elkerülni, tudatában vagyok annak
is, hogy itt ezeket a recepteket nem lehet nagyon cserélgetni, mert
mindkét országban mások az előzméények, mindkét ország más pályán
halad. Ugyanazon cél felé halad, de más pályán, más körülmények
között, tehát kétes, hogy egyáltalán bármilyen pozitív vagy negatív
tanulságot alkalmazni lehet-e. De mégis, kíséreljük meg
Kasza
László: (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 9. folyt.
|
- Hogyha egy kicsit plakatívan akarok válaszolni a kérdésedre és
egy mondatban, akkor azt tanulhatjuk belőle, hogy így ne csináljuk,
ahogy Lengyelországan csinálták. Persze hozzá kell azonnal tennem,
hogy erre semmi veszély nincs is, mert a feltételek, a kiindulási
helyzet, a szereplők hozzáállása egészen más, és a lengyelországi
helyzet nálunk Magyarországon ma már teljesen meghaladott.
- De azt nem mondhatjuk, hogy egy választást nem előzhet meg
valamiféle elrendezés a hatalom vezérletével, vagy legalább a
hatalom erre irányuló kísérlete.
- Ez nem feltétlenül egy olyan természetű számszerű alku, ami
Lengyelországban volt, de ennek a lehetősége fennáll.
- Én nem hiszem, hogy ennek a lehetősége fennáll. Pontosabban:
talán egy kicsit remélem, hogy ennek a lehetősége nem áll fenn.
- Én reményben osztozom veled, de ez nem jelenti feltétlenül
azt, hogy ez nem következik be.
- Én hadd higgyem el azt, amit a vezetők, mindenekelőtt Pozsgay
Imre, Horn Gyula, Szűrös Mátyás ismételten és ismételten mondott az
utóbbi időkben is, hogy semmiféle előzetes megkötő egyezményt nem
tartanak elfogadhatónak Magyarországon. Magyarországon egy szabad
választást kell csinálni.
- És persze megint hozzá kell mondani azt, hogy az ellenzék -
talán sokkal inkább, mint Lengyelországban, és joggal - tudatában
van annak, hogy nincsen mandátuma a társadalomtól. Tehát ezek a
pártok, az Ellenzéki Kerekasztal, amely tárgyal az MSZMP-vel,
teljesen tisztában vannak azzal, és ez is a hozzáállásuk, hogy nekik
nincs mandátumuk, még őket nem választották meg demokratikus úton
arra, hogy ezt a tárgyalást folytassák. Ők csak arra vállalkoztak,
hogy az átmenet mikéntjét közösen kidolgozzák az MSZMP-vel. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 10. folyt.
|
Egyébként azt az MSZMP kényszerítette rá az Ellenzéki
Kerekasztalra, hogy belevegyenek még gazdasági kérdéseket is a
mostani tárgyalásokba, mert az Ellenzéki Kerekasztal úgy érezte,
hogy őnekik erre nincs feljogosításuk. Az egyedüli dolog, amiről ők
tárgyalni szerettek volna, az átmenet mikéntje. Pont. Kész.
- Farkas Péter:
- Na most, ha a tanulságokat vesszük sorra, én azt hiszem , hogy
a mai magyar helyzet kevéssé alkalmas a tanulságok levonására.
Ugyanis a szerveződő és egymással küzdő és belharcokat vívó pártok
túlságosan el vannak foglalva a saját mindennapi politikai
harcaikkal, holott a helyzet, a lengyel helyzet nagyon sok
tanulságot kínál - dacára, hogy az alap fejlődési vonal különböző.
Lengyelországban a nép harca, a nép szerveződése alulról indult,
szakszervezeti vonalon futott. Magyarországon sokkal inkább fölülről
építkező szerveződésekkel állunk szemben. Pártok alakultak ki, s
ezeket a pártokat tetszik, nem tetszik, az értelmiség tartja kézben,
az értelmiség vezeti.
A tanulságokat sokkal inkább a konkrét jelenségekben látom. Csak
hogy egy tegnapi példát emeljek ki a sok közül. A köztársasági elnök
megválasztásának módja. Az új alkotmány is tervbe veszi:
Magyarországon köztársasági elnök lesz, talán túlságosan is
kiterjedt jogkörrel. Ha erős köztársasági elnök mellett dönt az új
alkotmány, akkor például lehetősége lesz ennek a köztiszteletben
álló személynek a rendkívüli állapot kihirdetésére is. Tehát
messzemenően nem díszelnökről van szó, aki kegyelmet oszt és fogadja
a külföldi nagyköveteket, hanem valóságos hatalomról van szó.
(folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 11. folyt.
|
- Na de itt rögtön közbevetek valamit, Farkas Péter, illetve
mindkettőtöktől kérdezem ezt, hogy nem az-e, ha egyáltalán tanulság
lehet, az egyik tanulság nem az-e, hogy itt a köztársasági elnök
funkciója, hatásköre ez tulajdonképpen nem egy későbbi feladat kell
vagy kellene hogy legyen? Az első feladat egy pluralista parlament
létrehozása szabad választások útján? S ez a parlament hivatott
később egyáltalán nem is a személyről, hanem először arról dönteni,
hogy a köztársasági elnöknek mi legyen a funkciója. Legyen egy erős
hatalmú köztársasági elnök, vagy pedig csak egy amolyan díszfigura?
Ez az egyik kérdés. És utána jöhet a személy. De nem ez a helyes
sorrend, és nem ez az egyik tanulság?
- Ez az egyik tanulság.
- Pont az, amit nem is fogadtunk meg. Mármint hogy Magyarország.
- A sorrendiség. Tehát előbb választunk egy demokratikus
parlamentet, és aztán ez a demokratikus parlament fogadja el az
alkotmányt, határozza meg a köztársasági elnök funkcióját, és a
legvégén akár népszavazás formájában döntenek arról, hogy ki is
legyen ez a köztársasági elnök.
Most visszatérve még a konkrét példára. Itt azért felmerült
tegnap egy nagyon érdekes dolog. Nevezetesen az, hogy a szejm és a
szenátus együttes ülésén kérdéseket tehessenek fel a megválasztandó
köztársasági elnöknek egy meghallgatás formájában. Hogy mi is a
köztársasági elnök politikai programja. Ugyanis ilyennel Jaruzelski
nem rendelkezik, holott ő ellenőrzi a hadsereget, az ő kezében van
Lengyelország külügyeinek irányítása, és végül a harmadik ütőkártya:
ő jelöli ki a miniszterelnököt és nem tudjuk, hogy milyen politikai
programja van. Szavaztak erről a kérdésről, hogy legyen-e
meghallgatás, feltehessenek-e neki kérdéseket?
- Például? (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 12. folyt.
|
Mindent megtettek az elmúlt hetekben annak érdekében, hogy
Jaruzelski megváltoztassa a véleményét, ami nem tudom, hogy mennyire
volt manipulatív vagy nem volt manipulatív. Odaállították azt az
embert és így imádkoztak, hogy: Úr Isten, csak nehogy valami baj
legyen
És ki merte volna tegnap feltenni a szejmben azt kérdést,
hogy: De uram, Jaruzelski úr
Magának milyen proogramja van?
A Szolidaritás lett vola az utolsó, amelyik megkérdezi ezt. Már
attól is be voltak gyulladva, hogy az az egyetlen szavazat, ami a
végén megmentette az ő helyzetüket is. (...)
- Azért ne feledjük el, hogy a Szolidaritás képviselői, vagy az
óriási többségük Jaruzelski ellen szavazott ezen az együttes ülésen.
Ezért ezt tegyük hozzá.
- De hogyha eggyel több szavazat (...) - Ez a dolognak az
iróniája, hogy a Szolidaritás egyrészt tulajdonképpen elfogadta
elvben azt, hogy a kommunista párt jelöltje legyen az elnök, de
ugyanakkor a Szolidaritás mégis, ha nem is egyemberként, ezt nem
lehet ellenőrizni, de az óriási többsége ellene szavazott.
Azért Magyarországon az előre megbeszélt választásnak egy sokkal
enyhébb, de mégis egy formája lehet a koalíció. Az előre megbeszélt
koalíció. Olyan helyzetben, amikor azért ne feledjük, hogy nem
egyenlő partnerek tárgyalnak esetleges koalíciós lehetőségekről.
- Ez igaz. Ez a veszély, amiről nem tudom egészen pontosan, hogy
veszély-e, ez fennáll. De még egyszer csak azt szeretném mondani,
hogy ez a demokrácia ügyét nem ássa annyira alá, vagy a
szavahihetőségét a demokráciának nem ássa annyira alá, mint egy
eleve lekártyázott választási kimenetel, amit Lengyelországban
csináltak. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 13. folyt.
|
- Fel kellett volna tenni azt a kérdést: Jaruzelski úr
Hogy
vélekedi k Ön arról, hogy adott esetben újra feloszlatja a
parlamentet, megszünteti a saját pártját is és bevezeti a rendkívüli
állapotot? Milyen gazdasági programja van? stb. stb. És ez a
meghallgatási intézmény az új magyar alkotmány koncepciójából is
hiányzik. Tehát mmegválasztható az új terv szerint is egy olyan
személy, akinek a politikai programja ismeretlen a nép előtt. Ez
lehet az egyik tanulság.
- Hadd mondjak rögtön egy másikat. Helyes intézkedéseket is - ha
azt akarjuk, hogy azoknak foganatjuk legyen - időben kell bevezetni.
Lengyelországban hoztak nagyon jó jogszabályokat, például
felszabadították a magántőkének az úgynevezetett lehetőségét. A mai
jogszabályok szerint Lengyelországban akár 100-150 munkást
foglalkoztató középüzem is lehet magántulajdonban. Igyekeztek
megszüntetni a kettős árfolyamot, a dollár fekete és hivatalos
árfolyamát. Csakhogy ezekkel az egyébként helyes intézkedésekkel
egyszerűen elkéstek. A lengyel gazdaság egyszerűen szétzilálódott.
Ez lenne a másik fő tanulság. Ne várjunk
Az inflációspirál
Magyarországon is beindult. Mindegy, hogy 15-20, vagy 25 százaléknál
tartunk. A számokról lehet vitázni, a sprirálról azonban nem.
Lengyelországban tartanak 100 százaléknál, és ott ezek a gazdasági
intézkedések már nem funkcionálnak. Tehát nincs idő, nem lehet
várni. Ezt kéne felismeri, méghozzá mielőtt.
- Igen, én teljesen egyetértek ebben veled és az az érzésem,
hogy tulajdonképpen csak megerőstetted azt, amit én mondtam, hogy
azt úgy ne csináljuk, ahogy a lengyelek, mert nagyon mély benyomást
tett rám a Jaruzelski-példa. Döbbenetes. Ez az, amit én mondok, hogy
itt van - most kérem szépen odatenni a következő szót ahová való - a
bűne, a Szolidaritásnak azzal a bizonyos megegyezéssel ott a
kerekasztalnál, hogy eleve elfogadták azt, hogy ez az ember lesz az
elnök, nem jelöltek külön jelöltet, azt akarták, hogy igenis a
Jaruzelski legyen. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 14. folyt.
|
Elképzelhető, és nagyon sokan vannak Magyarországon ma olyanok,
az ellenzékben is, akik úgy gondolják - hadd ne mondjam, hogy
szerintem igazuk van-e, vagy nincs -, hogy igenis, az elkövetkező
években helyes lenne, hogyha az MSZMP hatalomban maradna más párttal
koalícióban, hiszen az MSZMP-nek van az apparátusa, ők az ismertek,
külföldi szerződéseket ők írtak alá. Hogyha itt most nézem, például
a ma reggeli első vélemény Nyugat-Németországban az volt, hogy jó,
hát akkor ugye Jaruzelskit megválasztották, tehát akkor azok a
szerződések, amit eddig megkötöttünk, akkor azok érvényben vannak.
Tehát elképzelhető egy ilyen külföldi reakció is, hogy igenis
hát fontosnak tartják egyelőre egy átmenti állapotban az MSZMP
vezetését. Ez nem az én véleményem, ez egy memgfontolás, amit nem
lehetett lesöpörni az asztalról.
- Persze ilyen alapon akkor soha nem lehetne kormányváltozás még
Nyugaton sem, hiszen mindig joggal hivatkoznak erre a kormányok,
pláne ha hosszú ideig vannak hivatalban, hogy tulajdonképpen itt már
egy jól lefektetett rend bolydul meg, hogyha ez a kormány
megváltozik, de szerencsére ezt általában azért nem méltányolják a
választók, ezt az érvet szabad választások esetén.
Még egy észrevételem van, de inkább átengedem ezt a lehetőséget
Farkas Péternek, mert még egy percünk van.
- A tanulságok sorát akkor nagyon röviden eggyel hadd egészítsem
ki. Szükség van arra, hogy a választópolgár ne csak azt tudja, hogy
kire szavaz, hanem - milyen politikára szavaz. Hogy az ő képviselője
majdan a parlamentben kire és mire adja a voksát. Ez
Lengyelországban most nem így volt. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Lengyel-magyar átalakulás - 15. folyt.
|
- És ezt a tanulságot kell levonni a magyar politikai pártoknak.
Álljanak ki világos és egyértelmű programmal, hogy a választópolgár
tudja (...)
- (...) Mondják meg, hogy (...)
- Ezt mondják meg előre, és nem utólag egyezzenek meg a
választópolgár feje fölött és adott esetben akarata ellenére is.
- De a koalíciós program akkor is legyen világos, hogy ez a
program hogyan állt össze, tehát az egyes koalíciós partnerek milyen
engedményeket tettek az egyes partnereik javára. Mi szerepel az ő
programjukból a közös porgramban és mi nem.
- De ezt mondják meg világosan.
- Mert így világos és egyértelmű a dolog.
- Köszönöm a közreműködéseteket. +++
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|