Rendszerváltás és az MTI

	Kína csendes, újra csendes 2.
A dinasztiák általában akkor buktak meg, amikor valamilyen természeti csapás következtében a parasztok - mivel még a napi marék rizshez sem jutottak hozzá - fellázadtak. Most már a helyzet annyival bonyolultabb, hogy a reform hatására a kínai ember megismerte a fogyasztói társadalom mibenlétét, és nem éri be az élet egyszerű újratermeléséhez szükséges minimummal. A tét tehát - ellentétben a hivatalos verzióval - nyilván nem a szocializmus, hanem az ország egységének megmaradása. Az egység fenntartása részint gazdasági, részint politikai nehézségekbe ütközik. A különleges gazdasági övezetekben - amelyek történetesen egybeesnek a Nyugat által először gyarmatosított városok környékével - gyorsan tért hódított a kapitalista gondolkodás. (Csupán Sanghajban 160 ezer magánkereskedő van, akik a legáhítottabb fogyasztási cikkeket - köztük japán autót és televíziót - is meg tudják venni maguknak.) Az ország belső részein bányászott nyersanyagot busás haszonnal dolgozzák fel és exportálják a partmenti vidékek - vagyis leplezetten, immár nemzeti színekben folytatódik a gyarmatosítás. Ez a helyzet a belső tartományokban még a hivatalos vezetőkből is tiltakozást váltott ki. A belső tartományokat ráadásul jórészt nemzetiségek lakják. Kínának a modern világba való beilleszkedése, amely az első ópiumháborúval (1839-42) kezdődött, még sokáig el fog tartani. Ez az ország történelmi fáziskésésben van, tehát Kínára elsősorban nem úgy kell tekinteni, mint a mai kommunista világ részére, hanem mint a modern világ korábbi önmagára. Az a tény, hogy a kövületként visszamaradt kínai despotizmus behelyettesítődött egy újkori - történetesen vörös színű - despotizmussal, csupán véletlen, kuriózum a hierarchiák leomlásának és újraépülésének dinamikájában. Történelmi madártávlatból nézve tehát anakronizmus tiltakozni a kínai vérfürdő ellen. Olyasmi, mintha egy időgépen táviratilag elítélnénk Robespierre-t vagy Napóleont az emberi jogok megsértése miatt. Ne háborodjunk fel a brutális francia forradalom magasztos eszméinek nevében, már csak azért sem, mert a kínai rendszer logikájában a megtorlás eddig is benne volt, és vidéken - ahová nem leshetett be a Nyugat - a tiltakozásokat eddig is durván elfojtották. (Kína pogány, nem keresztény, nem ismert krisztusi megbocsátást.) Tiltakozás előtt mélázzunk el egy kicsit Tocqueville mondásán: a demokrácia nem szünteti meg a despotizmust, csak anyagtalanná teszi. +++ Farkas Géza MTI-Panoráma 1989. július 19., szerda 09:14
Vissza » Folytatásokkal »