Rendszerváltás és az MTI

	Magyar gazdasági helyzet
München, 1989. július 15. (SZER, Világhíradó) - Az Egyesült Államok gazdasági támogatása és partnerségi ajánlata, amelyet a héten az amerikai elnök Budapesten megfogalmazott - és amelyhez a hétvégén Párizsban a többi vezető ipari nemzet is csatlakozott - arra a feltételezésre épül, hogy a magyar piacgazdaság hazai erőfeszítés eredményeként, késedelem nélkül formát ölt, és végre működni kezd. A felajánlott segítségnek csak ebben az esetben van értelme, csak ez esetben lehet előnyét érvényesíteni. Sajnos ezen a téren még mindig várat magára a határozott előrelépés, még mindig jellegzetes a habozás, a bizonytalanság, miközben a gazdasági helyzet tovább romlik. Két időszerű példa: a kormány a hét közepén ismét foglalkozott az úgynevezett hároméves konszolidációs átalakítási tervvel, amely a piacgazdálkodásra való áttéréssel egyidőben az egyensúlyhiányt is mérsékelni hivatott, mind a fizetési mérlegben, mind a költségvetésben. A közvetlen előzmények az ilyen programokat illetően nem szívdereítőek. Két évvel ezelőtt, az akkori Grósz-kormány hirdetett meg 3 éves konszolidációs programot, amely egy évre rá egyszerűen lekerült a napirendről. Tavaly az MSZMP Központi Bizottsága vitatta meg hónapokon keresztül a jövőbeni gazdasgápolitika A és B jelölésű változatait, még végül a radikálisabb A-verzió mellett látszott letenni a garast tavaly ősszel. De azóta erről az A-verzióról sem hallottunk semmit. Viszont annál többet - legalábbis tavasz óta - a konszolidáció és átalakítás új 3 éves programjáról; az államadósságról, a költségvetési veszteségről, fizetésimérleg-deficitről szóló riasztó közlések kíséretében. Amikor a nevezetes program parlamenti előterjesztése végre megtörtént másfél hónapja, az ember azt hihette volna, hogy ez a program súlyos fogyatékosságaitól függetlenül a megvalósítás szakaszába került. De ezen a héten a kormány még mindig a program négy különböző változatait vitatta meg. Az első, a teljesítmény, a gazdasági növekedés fokozására helyezi a hangsúlyt. A második, a termékszerkezet gyors átalakítására, a harmadik az infláció mérséklésére, és a negyedik arra a valószínűtlennek tekintett esetre, ha netán az adósságtömeg átütemezésére kerülne sor.(folyt.) 1989. július 15., szombat
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »