|
|
|
|
Lengyelország - elnökválasztás 1.
|
Scipiades Iván, az MTI kiküldött tudósítója jelenti:
Varsó, 1989. július 19. szerda (MTI-TUD) - A lengyel nemzetgyűlés (parlament) szerdán Wojciech Jaruzelskit, az eddigi államtanács elnökét, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát választotta meg köztársasági elnökké. Ezzel Lengyelország 4 évtized után visszatért az elnöki rendszerhez, jelentős lépést téve a pluralista demokrácia felé. Egyben lezárult a június 4-18-i választások óta tartó alkotmányos válság, amit az okozott, hogy a LEMP saját koalíciós partnereitől is csak egyhónapos győzködés után tudott akkora támogatásra vonatkozó ígéretet kapni, hogy Jaruzelski vállalja a jelöltetését.
Jaruzelski a képviselőház (szejm) és a felsőház (szenátus) együttes ülésén mindössze eggyel kapott több szavazatot a minimálisan szükségesnél. 537 érvényes szavazatból 270 volt mellette, 233 ellene, 34-en tartózkodtak. Öt ellenzéki képviselő illetve szenátor nem volt hajlandó részt venni az elnökválasztáson, mivel csak egyetlen jelölt volt. A szavazatokat a parlament üléstermében, a képviselők és szenátorok jelenlétében, a honatyák gyűrűjében, és az egész gyűlést élőben közvetítő lengyel televízió kamerájától követve számolták össze. (folyt.)
1989. július 19., szerda 21:48
|
Vissza »
|
|
Lengyelország - az elnökválasztás - 2.
|
Az elnökválasztáson az alkotmány értelmében az 559 képviselő, illetve szenátor legalább felének kellett jele lennie, s a jelöltnek az érvényes szavazatok több mint felét kellett megkapnia. A képviselőket és szenátorokat egyenként, név szerint szólították ki az urnához, hogy bedobják szavazatukat Wojciech Jaruzelskire, az egyetlen jelöltre. A szavazócédula tartalmazta a képviselő vagy szenátor nevét, valamint a ,,mellette, ellene, és tartózkodom,, szavakat. Ezek közül egyiket kellett kihuzatlanul meghagyni a szavazólapon. Hogy ki hogyan szavazott, azt nyilvánosságra fogják hozni a parlament üléseiről szóló közlönyben. A választást hosszú ügyrendi vita előzte meg éppen a szavazás módjával kapcsolatban. A vita eredményeként az ellenzék és a LEMP szövetségeseinek néhány képviselője felrúgta a kormánykoalíció és az ellenzék kulisszák mögötti megállapodását. Az eredeti titkos megállapodás értelmében a képviselőknek és a szenátoroknak abban a tudatban kellett volna szavazniuk, hogy a frakcióvezetők és a parlamenti előljárók utóbb megállapíthatták volna, konkrétan mire adták voksukat, de ez a közvélemény előtt titokban maradt volna. Hogy melyik frakció hogyan szavazott, az egyelőre nem ismeretes, de a választás előtt Jaruzelski jelöltségéről tett frakcióvezetői nyilatkozatokból is kitűnt, hogy a LEMP-pel szövetséges két kis párt és három vallási világi törpeszervezet képviselői és szenátorai sem szavaztak mind Jaruzelskire, viszont feltehetően a Szolidaritás soraiból is kapott szavazatokat a tábornok. A szavazás előtt valamennyi frakció vezetője nyilatkozatot tett a jelölttel, Jaruzelskivel kapcsolatban. Ez a koalíció és az ellenzék előzetes, színfalak mögötti megállapodásának felelt meg, amely szerint mások nem szólalhattak fel, és nem lehetett kérdéseket feltenni a jelöltnek, amint ezt az ellenzék eredetileg akarta. Jaruzelskit méltatva a Lengyel Egyesült Munkáspárt frakciójának vezetője Marian Orzechowski jelentősnek minősítette, hogy Lengyelország több év tized elteltével visszatért a parlamenti demokrácia hagyományaihoz. Jaruzelskiről kijelentette, hogy a közmegegyezés híve, ő biztosítja az állam stabilitását, működésének folyamatosságát, Keleten és Nyugaton egyaránt megkérdőjelezhetetlen nemzetközi tekintélynek örvend, a demokratikus szocializmus híve. A LEMP-frakció vezetője is elismerte azonban, hogy Jaruzelski nem élvez egyöntetű támogatást, amikor kijelentette, hogy Lengyelországban ma nincs olyan politikus, aki maradéktalanul az egész társadalom támogatását bírná. (folyt.)
1989. július 19., szerda 21:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Lengyelország - elnökválasztás - 3.
|
Bronislaw Geremek a Szolidaritás frakciójának nevében nagyra értékelte magának az elnöki rendszernek a visszaállítását. Kifejezte reményét, hogy a 4 év múlva esedékes parlamenti választások már teljesen szabadok lesznek. Sajnálkozott, hogy az elnökválasztás nem szabad, mert a tényleges döntés a hatalmon levő kormánykoalíció kezében van. Külön is sajnálkozott azon, hogy a kormánykoalíció nem állított több jelöltet. Kijelentette, hogy a Szolidaritás képviseli és szenátorai nem a gyűlölettől vagy rendezetlen számláktól vezetve fognak szavazni, de azért hozzá tette, hogy a szükségállapotot nem lehet elfelejteni. Reményét hangoztatta, hogy az elnök a demokratizálásra tett ígéretek megvalósítása érdekében fog tevékenykedni, ettől függ, hogy Lengyelország független, demokratikus államként visszatérhet-e Európához. A Szolidaritás képviselői és szenátorai attól teszik majd függővé, hogy hogyan viszonyulnak majd az elnökhöz, hogy az kihasználja-e a lengyel demokratizálás mostani esélyeit - mondta Geremek. A LEMP-pel szövetséges Egyesült Parasztpárt frakcióvezetője, Aleksandr Bentkowski kijelentette, hogy pártja nem támogatja teljes mértékben Jaruzelski elnökké választását, mert nem mindenki van meggyőződve arról, hogy nehéz helyzetben a hatalom nem folyamodna ismét ahhoz, hogy a parasztok kárára találjon megoldást, de ígéretet tett arra, hogy a megválasztott elnökhöz a parasztpártiak lojálisak lesznek. A másik szövetségesnek, a Demokrata Pártnak a nevében Jan Janowski frakcióvezető emlékeztetett arra, hogy a demokraták 40 éve sürgették az elnöki rendszer visszaállítását, és reményének adott hangot, hogy a következő elnököt már az egész nép fogja választani. Emlékeztetett arra, hogy a Demokrata Pártnak fenntartásai voltak Jaruzelski személyével szemben, egyrészt azért, mert Jaruzelski 1968 és 1980 között PB-tagként felel az akkor elkövetett hibákért, másrészt azért, mert a szükségállapot bevezetésével elszalasztotta a 80-as években a demokratizálás esélyeit. A Demokrata Párt végül is azért támogatja Jaruzelskit, mert az ígéretet tett, hogy támogatni fogja a Demokrata Párt radikális demokratizálási programját, konkrétan azt, hogy új alkotmányt dolgozzanak ki, bevezessék a hatalom hármas megosztását, még az idén elfogadják a párttörvényt, alkotmányosan és gazdaságilag is garantálják a reprivatizálást és az összes tulajdonforma egyenjogúságát.
1989. július 19., szerda 21:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|