|
|
 |
|
 |
Úton a csúcs felé (1. rész)
|
Ch. Gáll András, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1989. július 17. hétfő (MTI) - ,,Happy days are here again,, -
énekelték a magyarok a vasárnap esti banketten, s valóban úgy
érezhették, hogy a nyugat-berlini 6. FINA Világ Kupán visszatértek a
magyar vízilabdasport régi szép napjai. Hiszen a hatnapos versenyen
olyan válogatottakat utasítottak maguk mögé a Kásás-fiúk, mint az
EB-győztes Szovjetunió, a házigazda NSZK vagy a kétszeres olimpiai
ezüstérmes Egyesült Államok - eredetileg valamennyien jóval
esélyesebbek a magyaroknál.
Igen, oly sok balul sikerült világverseny után végre tiszta
szívből ünnepelhették a magyarok az utóbbi hat év legjobb
eredményét, az évtized mindössze harmadik dobogós helyezését az ez
idő alatt lejátszott tizennégy világesemény (olimpia, vb, EB, VK)
közül. Csodák csodája, még a mindig rendkívül feszült, érzéseit
gondosan palástoló Kásás Zoltán arca is mintha felengedett volna, s
a bankett végeztével példátlan módon a szigorúan absztinens
szövetségi kapitány szállodaszobájában pezsgőt bontott, s koccintani
hívta játékosait.
Az öröm pillanataiban szó esett a világ egyik legjobb játékosává
fejlődött csapatkapitányról, Tóth Imréről; a nyugatnémetek és az
amerikaiak elleni produkciója alapján már-már csodakapusként
emlegetett Nemes Gáborról; a hajszálhíján gólkirályi címet szerzett
Petőváry Zsoltról és a legkiegyensúlyozottabb átlagteljesítményt
nyújtó Bujka Gáborról, a 28 éves korelnökről. De a kapitány még
ebben az euforikus hangulatban sem feledkezett meg a csapat gyenge
pontjairól: Pardi Tibor értékelhetetlen centerjátékáról, a
bajnokságban remeklő Mészáros Csaba sokadik válogatottbeli
csődjéről. S azon is el kell gondolkodnia a kapitánynak, hogy a
talán legtehetségesebb magyar vízilabdázó, Gyöngyösi András, az FTC
üdvöskéje a taktikai kötöttségek béklyójában vergődve vélhetően
sohasem fog olyan csillogó játékot mutatni a válogatottban, mint
klubjában. Vagyis: az ő helyét, szerepkörét is végre meg kellene
találni.
Kásás összeállításbeli változások lehetőségét vetette fel az
augusztus 12-én kezdődő bonni EB-ig még hátralévő jó három hétben.
Senkit sem lepne meg, ha Pardi otthon maradna, s a készenlétben álló
Péter Imre, továbbá egy-két játékos a junior EB-csapatból -
elsősorban Fazekas és Loványi - bekerülne a 15 fős Európa-bajnoki
együttesbe. (folyt.köv.)
1989. július 17., hétfő 10:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|