|
|
 |
|
 |
Válasz hallgatóknak
|
München, 1989. július 15. (SZER, A hallgatók fóruma) - Sík Mária
köszönti hallgatóinkat
Az elmúlt hét eseményére Bush elnök
látogatására vonatkozó üzenetet idézünk.
"Bush nagyon szépen beszélt, és arról biztosított minket, hogy
az Egyesült Államok partnerei leszünk. Jó hogy eljött, meg is
ünnepeltük, de jobb lett volna ha annak idején az akkori amerikai
elnök nem írta volna alá a Jaltai Szerződést, amelyben minket
elszakított Európától és a Szovjetunióhoz csatolt. Roosevelt elnök
hitt Sztálinnak, most Bush elnök hisz Gorbacsovnak? Mi lesz, ha most
meg Gorbacsov nem váltja be az ígéretét? Szerntem azoknak volt
igaza, akik azt követelték Bush elnöktől, hogy mentsen meg minket
Jaltától. Mi Európához akarunk csatlakozni, csak Európa nyújthat
nekünk biztonságot. Bush elnök hiába ígér nekünk partnerséget ha a
Szovjetunióban visszarendeződik a helyzet - márpedig nincs rá
garancia, hogy ne következzék be - akkor nálunk is visszarendeződik
minden."
Az elgondolkoztató üzenetre Szalay Tamás válaszol:
- Mi Európához akarunk csatlakozni. Bush elnök mentsen meg
minket Jaltától. Csak Európa nyújthat nekünk biztonságot. Ha
eltekintek Jaltától, akkor a magyar hallgatónak azt válaszolom,
furcsa módon mintha valami ilyesmire törekednék - legalábbis a közös
európai ház, az Atlanti-óceántól az Uralig terjedő európai békés
együttélés gondolatát, célját hangoztató Mihail Gorbacsov. A német -
drang nach Osten helyébe a szovjet drang nach western lépett,
törekvés a nyugat felé a nyugati üzleti lehetőségek, kölcsönök,
technológia felé. Gorbacsov nemrégiben ünnepelt hőse volt a
nyugatnémet tömegeknek, annak előtte Amerika népének is, és -
kevésbé harsányan - még a franciáknak is. Amikor pedig Pekingben
járt kommunista canossát - nem ő, hanem a demokráciáért tüntető
diákok jelentették az igazi szenzációt, és amikor Romániába ment
szinte észre se vették. A visszarendeződés - ebben a megvilágításban
- szerintem aligha valós lehetőség. (folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
Amikor a szovjet vezetők egyike-másika már esetleg éhínség
bekövetkeztéről mer beszélni a világ leghatalmasabb országában, és a
súlyos bajoknak se szeri se száma, a visszarendeződésben - annak
orvosló hatásában - még az életüket, állásukat, és befolyásukat
féltők sem hihetnek igazán. Persze, jól tudom, hogy ne tudnám, hogy
a Szovjetunióban is vannak Münnich Ferencesek, mint ahogy a
sztálini-kor temetői csendje-rendje után sóvárgók bizonnyára sárga
írigységgel tekintenek a bukaresti kondukátor felé is.
Ők még nem álltak a farbával, ők nem kérnek holmi közös európai
házból. Még lehetne újabb Tbiliszihez hasonló vérengzések, nincs
vége a nemzetiségi konfliktusoknak. Még újra börtönbe kerülhetnek a
Havelok, meghurcoltathatnak ezrek és ezrek. Ezért óvatos,
körültekintő, türelmes politikát kell folytatni a Nyugatnak. Ezt a
felismerést bizonyította Bush elnök Lengyelországban és
Magyaroroszágon. Ezért "csak" a partneri viszony, az itt-ott
lekicsinyelt amerikai támogatás. De azért hiba lenne lebecsülni a
felajánlott segítséget.
- Ugyancsak Bush elnök látogatásához fűzött megjegyzést egy
fiatal hallgatónk.
- 21 éves vagyok. Abba a korosztályba tartozom tehát, amelynek
el kell vinnie a balhét, amelynek önhibáján kívül meg kell fizetnie
szüleink korábbi jólétének árát. Bush elnök látogatása ezzel szemben
nem hozott különösebben lázba. Attól félek ugyanis, hogy az
esetleges nyugati segítségért is majd nagy árat kell fizetnünk.
Teljesen egyetértek azzal a Fidesz-felirattal, amely azt kérte az
amerikai elnöktől, hogy ne adjon több pénzt a kommunistáknak. De nem
késtünk már el? Hiszen a nyugati hitelek is legalább olyan
kiszolgáltatottakká tesznek bennünket, mint a korábban ránk
kényszerített keleti szövetségi rendszer.
- Antal János válaszol:
(folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz hallgatóknak - 2. folyt.
|
- Nem vagyok közgazdász, hogy megállapíthassam mennyire köti
gúzsba országunkat az adósságszolgálat terhe. Nem tudom, hogy
gazdasági lehetőségeinket mennyire befolyásolhatja az esetleges
későbbi nyugati kölcsön. Amit azonban kívülállóként, laikusként is
lát az ember: az, hogy a korábban felvett hitelek visszafizetése már
most szinte elviselhetetlen terheket ró az országra - ország alatt
értem most a bérből és fizetésből élő kisemberek tömegét.
Az életszínvonal romlása, ezen belül a fiatalok lehetőségeinek
beszűkülése minden bizonnyal erre is visszavezethető. Én is remélem
egyébként, hogy az amerikai elnök budapesti látogatása során
tapasztalt eufórikus légkör nem magyarok csodaváró alkatából
keletkezik, remélem, hogy a magyarság számot vetett a realitásokkal
és nem várja el az Egyesült Államoktól Magyarország gondjainak a
megoldását. Ez ránk vár, a mi feladatunk lesz. És ha mi elsősorban a
saját erőnkre támaszkodunk az újjáépítés során, kicsi lesz annak
valószínűsége, hogy az országban újra az idegen érdekek kerülnek
prominens helyzetbe.
Remélem az ország tudatában van annak, hogy új honfoglalásra,
hogy új államalapításra van szükség. Ezt a feladatot pedig senki más
nem oldhatja meg, csak az ország maga. Én nem hiszem, hogy a
magyarság ne lenne képes újra a sarkára állni - még a 40 év
gerincnyomorító megalázásai ellenére is. Ehhez feltételek kellenek -
ez igaz. De ezeket a feltételeket is nekünk kell megteremteni
magunknak, ha nem akarjuk, hogy később megint mások döntsenek a
nevünkben. Ez a feltétel pedig nem más, mint a demokratikus
Magyarország megteremtése.
Ismét telefonüzenetet idézünk: "Lakos József meggyilkolt
rendőrkapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a
tisztelők és másként gondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett
a trópusi hőségben is nagyszámú tisztelők és máskéntgondolkodók
gyűltek egybe június 8-ikán a szentesi temetőben, a mártirhalált
halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén.
(folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
Emlékeztek és koszorúztak a hatalommal szemben bátran kiálló, és
ezért életével fizető Lakos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt
édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldözött
családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család
likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A 43 évvel ezelőtti
szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte akkori búcsú-
szavait "véred az ég felé kiált". Szívbemarkoló volt látni 80-90
éves törődött asszonyokat, férfiakat, akik lehajolni is alig bírván,
pár szál virágjukat helyezték a sírra, könnyeiket törölgetve.
- Hermán Péter 38 éves gépkocsivezető levélben elküldte nekünk a
Budapesti Rendőr-főkapitányság határozatát, amelyben arról
értesítik, hogy az őt tettlegesen bántalmazó rendőrök ellen a
fegyelmi eljárást megszüntetik - tekintve, hogy az elkövetők kilétét
megállapítani nem lehetett. Hermán Péter 1988 november 15-ikén részt
vett azon a szolidaritási tütnetésen, amelyet az altnernatív
szervezetek Romániával kapcsolatosan szerveztek. A kivezényelt
rendőrök a tüntetőket szétzavarták, tettlegesen bántalmazták. Hermán
Péter futás közben elesett, az őt utólérő rendőrök ekkor bele is
rúgtak. Sérülést szenvedett, ezért ismeretlen rendőrök ellen
feljelentést tett. A kör bezárult. A határozatban értesítik a
fegyelmi eljárás megszüntetéséről - azaz arról is, hogy a határozat
kézbesítésétől számított nyolc napon belül a
belügyminiszter-helyetteshez címzett panaszt jelenthet be. Jogi
kérdésekben jártas kollégát: Farkas Pétert kértem meg, hogy mondja
el véleményét az ügyről.
- A vizsgálatot megszüntető határozatnak van egy feltűnő
szépséghibája. Arra hivatkozik ugyanis, hogy az elkövetők kilétét -
vagyis a rendőrök személyét - nem lehetett megállapítani, csak hogy
az indokolásból, ahol a felderítés érdekében végzett vizsgálati
cselekményeket veszik sorra, kiderül, hogy valamit elmulasztottak.
(folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 4. folyt.
|
A szolgálati naplóból ugyanis visszamenőleg is pontosan
megállapítható lett volna, hogy ki volt a helyszínen tartózkodó
rendőrparancsnok, milyen egységek voltak jelen, és milyen rendőri
intézkedést foganatosítottak. A vizsgálat során meg kellett volna
hallgatni nem csak a rendőrparancsnokot, hanem az intézkedő
rendőröket is. Minderről azonban szó sincs a határozatban. Az
alapvető baj mégis az, hogy a BRFK saját szerevezetét, saját
tagjainak eljárását vizsgálta, és erre éppen egy korábbi ügyészségi
határozat alapján került sor.
- Most pedig folytatjuk Lipták Béla professzor sorozatát a
Bős-Nagymarosi vízlépcső ügyéről. A hallgatók kérdéseit Kéry Tamás
tolmácsolja:
- Az első kérdés tehát kedves Lipták Béla: milyen döntés várható
a kormánytól a kéthónapos felfüggesztés leteltével?
- Én úgy látom, hogy a kormány Nagymaros végleges leállítását és
Bős folyamatos áramtermelésre való megépítését fogja javasolni, és a
kérdést nem teszi fel népszavazásra. Számszerűleg ez a döntés azt
jelentené, hogy az osztrák kártérítés összegét 4-6 milliárd
forintban - az eredeti osztrák költségvetés 15-20 százalékában -
kellene megállapítani, míg Csehszlovákiával a szerződésben Nagymaros
elhagyásának esetére már előre megállapított egyharmad-kétharmados
árameloszlás lépne életbe. Az egyéb kotrási- illetve helyreállítási
költségeket 2 milliárd forintra becsülöm.
- Egy másik hallgatói kérdés: elfogadható-e az, hogy Nagymaros
ne épüljön meg, de Bős igen?
- Bős változatlan formában valóban megépülése tragikus lenne.
Az, hogy Csehszlovákia áthelyezné saját felségterületére a Duna jobb
partját, nem más, mint területfoglalási precedens: hazánk további
csonkítása. (folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
|
|
- Válasz hallgatóknak - 5. folyt.
|
A Duna vízének szigetelt üzemcsatornában való elvezetése pedig
Csallóköz tönkretételét is jelentené. Ha Bős folyamatosan működik,
úgy a 200 millió köbméteres feltornyosított víztömegre a dunakiliti
tározóra - mely Győrt létében veszélyezteti és megmérgezi Európa
legnagyobb ivóvízkészletét - semmi szükség. Így tehát Bősnek csak
akkor szabad megépülnie, ha a Dunában marad egy legalább 1000
köbméteres másodpercenkénti folyásmennyiség, ha a 62
négyzetkilométeres tárolótavat felszámolják, és így az elöntött
területet visszaadják a természetnek, és végül, ha Dunakilitinél is
áramot termelnek, lehetőleg magyar gyártmányú turbinákkal.
- Másik kérdés: lesz-e népszavazás a vízlépcső kérdésében?
- Sajnos attól félek, hogy a kormánynak nem áll szándékában
szavazásra tenni a vízlépcső kérdését. Ennek politikai oka van. Az
első oka az, hogy a vasfüggöny mögött még soha semmilyen kérdésben
nem volt népszavazás, mert a parancsuralmi állam, a párt
egyeduralmát veszélyeztető precedensnek tartja azt. A másik, a
népszavazás ellen szóló hatalmi érv az, hogy a népszavazás előtt a
szavazókat részletesen tájékoztatni kell - és ez kényelmetlen lehet.
- Érvényesnek tekinthető a Csehszlovákiával kötött szerződés,
amelyet Kádár János írt alá? - hangzik a következő kérdés.
- Ha jogállamok standardjait alkalmazzuk akkor egy párttitkárnak
nincs joga a nemzet nevében szerződni. Mégis: ezt az érvrendszert én
nem bolygatnám - elvégre Nagy Imre óta Magyarországnak, ha úgy
tetszik, nincs alkotmányos kormánya - és így az összes szerződés
melyet 56 óta kötöttek törvénytelennek lenne tekinthető. Márpedig ez
a gondolatmenetet káoszt eredményezne, míg nemzetünknek az az
érdeke, hogy egy zűrzavar nélküli folyamat eredményeként szülessen
meg az új jogállam Magyarországon. (folyt.)
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 6. folyt.
|
- Nem építették meg és nem is fogják megépíteni, mert olyan
méretű feladatról van szó, mellyel évtizedekig nem lesznek képesek
megküzdeni.
- Köszönöm. Jövő héten sorozatunk utolsó adásával folytatjuk a
hallgatók kérdéseire adott válaszokat. +++
1989. július 15., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|