Rendszerváltás és az MTI

	A tőkés csúcs Párizsból nézve (1.rész)
Párizs, 1989. július 12. szerda (MTI-Panoráma) - A harmadik világ adósságterhének enyhítése, az emberi környezet rohamos romlásának megállítása, a világgazdaság egyes kérdései - ezek lesznek a hét leggazdagabb tőkés ország hétvégi párizsi csúcsértekezletének fő témái. Emellett várhatólag szóba kerül még számos más probléma, így a kelet-nyugati viszony, Kambodzsa és Kína. Először fordul elő, hogy a környezet szennyeződése és pusztulása az évenként tartott tőkés csúcsértekezlet egyik vezető témájává lép elő. A helyzet tényleges romlásán kívül elsősorban azért, mert a környezetvédő pártok és mozgalmak választási sikerei megmutatták a környezeti aggodalmak növekvő erejét. A legtöbb résztvevő egyetért abban, hogy a trópusi őserdők pusztulása, az éghajlat felmelegedése, a savas esők, a világtengerek szennyeződése és az ózonréteg károsodása az egész emberiséget sújtó ártalmak és ideje gátat vetni nekik. A legeltökéltebbnek az NSZK látszik. Kohl kancellár szeretné nemzetközi egyezménnyel korlátoztatni a széndioxid kibocsátását és már az ezredforduló előtt leállítani a föld ózonrétegét roncsoló szénklórfluorok gyártását. Japánt is ugyanezek az ártalmak aggasztják és kész tekintélyes segéllyel támogatni az afrikai országokat környezeti gondjaik megoldásában és javasolni készül egy nemzetközi alap létrehozását a trópusi őserdők védelmére. Bush amerikai elnök szintén készül tenni néhány javaslatot a legfőbb környezeti ártalmak ellensúlyozására, elsősorban a nemzetközi pénzügyi szervezetek bevonásával. Franciaország a bangladesi árvízek és a Szaharától délre fekvő országok elsivatagosodása ellen próbál összehozni nemzetközi együttműködést. A tőkés csúcs másik fő problémája az adósságválság ügye lesz. A rendező francia elnök tulajdonképpen nagyszabású Észak-Dél értekezletet akart csinálni a tisztán tőkés csúcs helyett, ám partnerei ellenálltak. Nem akarták megukat a cancuni viták helyzetébe hozni, hallgatni a fejlődő országok panaszáradatát és követeléseit, amiket úgysem akarnak teljesíteni. Mitterrand ezért lemondott a dologról, de nem teljesen. A forradalom 200. évfordulójára meghívta vagy 25 fejlődő ország vezetőit, akik több napon át számos alkalommal találkoznak majd a tőkés hetek vezetőivel és jobb híján külön-külön előadhatják kívánságaikat. (folyt.) 1989. július 12., szerda 13:11
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »