|
|
 |
|
 |
Mi várható a KB ülésétől?
|
München, 1989. február 1. (SZER, Világhíradó) - Mi történik
odafönn? Hogyan dől el a hatalmi harc, és eldől-e egyáltalán? Mi
várható a jövő péntekre összehívott központi bizottsági üléstől?
Tamás Gáspár Miklóst kérdeztük Budapestről.
- A hírlapokból értesülhettünk, hogy Grósz Károlyt, az MSZMP
főtitkárát Svájcból hazatérőben meglepte annak a bizottságnak a
nyilatkozata, amely Pozsgay Imre elnökletével megállapította 1956-
ról, hogy az nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés.
Grósz Károly ezt az amúgy sem jelentéktelen pillanatot használta ki
annak a bevallására, hogy a párt legfelső vezetésében nincsen
egység. Ezt a nyilatkozatot a Politikai Bizottságnak az a
közleménye követte, amely előrehozta a Központi Bizottság ülését.
Úgy látszik, hogy elkezdődött a hatalom legfelsőbb köreiben a
tisztázódás - vagy a leszámolás - nevezze aki ahogy akarja.
Nem lehetetlen, hogy szombat reggel arra ébredünk, hogy nem Grósz
Károly többé az MSZMP főtitkára, hanem valaki más. Arra is
ébredhetünk, hogy a Politikai Bizottság néhány tagja már nem tagja
a Politikai Bizottságnak.
Mindebből az is következhet, hogy a párt vonala ilyen, vagy amolyan
módon radikálisan megváltozik, és az is következhet, hogy az eddigi
szervetlen kompromisszum-kapkodás és bizonytalankodás folyik
tovább.
Az országban ijedelem uralkodik, rettegés, bizonytalanság és
szorongás. Az egyik oldalról radikális követelések merülnek fel,
amelyeknek az eddigi leggyökeresebbje - véleményem szerint - a párt
pénzügyeinek tisztázására irányuló törekvés. Azok a kérések, hogy a
párt az állami költségvetésből neki juttatott különféle javakat
jutassa vissza a kincstárnak -, ez oda vezethet, hogy a párt
sarokba szorítva érzi magát.
Másrészt a cseperedő, de még gyönge demokratikus mozgalmak is
aggasztó jeleket tapasztalhatnak; bizonytalanság van, félelem
uralkodik Magyarországon, és ezt a félelmet a több mint 30 évvel
ezelőtti események körüli áltörténet-iszapbirkózás csak elősegíti.
Nem a valódi mai politikai kérdésekről beszélnek a párt vezetői,
hanem történelmi hasonlatokat használnak arra, hogy saját hatalmi
harcaik igazi tétjét elhomályosítsák, s elrejtsék előttünk. Ez a
politikailag körvonaltalan harc mutatja azt, hogy igazi politika
még mindig nincsen Magyarországon.
Az 1956. évi forradalom megítélése Magyarországon már megtörtént.
Nem vártunk a pártra, ahhoz, hogy ezt az eseményt a szívünkben a
megfelelő kamrába helyezzük el, sőt nem is igényeltük a párttól,
hogy rehabilitálja azt, amit mi soha nem ítéltünk el.
De ez a történelem megítélésére vonatkozó vita valamit mégis élesen
mutat. Azt, hogy az 56 leveréséből támadt Magyar Szocialista
Munkáspárt a legitimáció alapvető kérdéseivel birkózik, megingott
alatta a talaj, és ameddig a pártnak az új demokráciában való
elhelyezkedéséről sem a társadalomnak, sem az új demokratikus
szervezeteknek, sem magának a pártnak nincsenek ötletei, addig a
magyar jövő tekintetében sok jóval nem biztathatjuk egymást.
+++
1989. február 1., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|