|
|
 |
|
 |
Hallgatói vélemények
|
München, 1989. július 14. (SZER, A hallgatóé a szó)
- Szép úrral beszélek?
- Igen
- Jó napot kívánok. Elnézést kérek, én csak szeretném
felháborodásomat kifejezni.
- No
Örömmel venném.
- Tudniillik volt benne ez az állítólagos arisztokrata hölgy.
- Én azt hiszem, hogy valódi.
- Igen. Én elhiszem, hogy valódi, de az, amiket Ő állított, én
szerintem az nem valódi.
- Azt nem tudom ellenőrizni, én leadtam úgy, ahogy ő elmondta,
bízva abban, hogy érkezik rá észrevétel, és íme, máris érkezett.
- Nagyon elcsodálkoztam önön, hogy egyáltalán ilyen műsort lead.
- Örömmel veszem szintén, hogy ezt mondja, mert lehetőséget ad
arra, hogy én megválaszoljak. Nevezetesen úgy, hogy én
demokratikusan teret akarok minden olyan véleménynek biztosítani,
amelyik nem sérti az emberek jó izlését, és nem kíván másokban
erkölcsileg kárt okozni. Tehát ami ezeknek a kritériumoknak nem
felel meg, azok mind elhangozhatnak az én műsoromban, így ön is amit
elmond, el fog hangzani.
- Én ezt mind megértem, de ne haragudjon, ezzel a hölggyel
pontosan egy idős vagyok, mert én is negyvenkilencben születtem.
Ugyanakkor jártam iskolába, amikor ő. Szerintem én ugyanazon a
Magyarországon jártam iskolába, ahol ez a hölgy is. Soha nem láttam
és nem hallottam, és nincs tudomásom arról, hogy bárkinek is tábla
lett volna a nyakába akasztva, és azzal sétált volna az utcán, vagy
pedig az arisztrokrata gyerekeket az iskolában verték volna. Nekem
közvetlen osztálytársam volt kettő, aki arisztokrata családból
származott, és nagyon jól megvoltunk vele, sőt az egyik legjobb
barátnőm közé tartozott. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|