|
|
 |
|
 |
Egy magyar bányász véleménye
|
Washington, 1989. július 14. (Amerika Hangja) - Kedves
hallgatóink
Bizonyára emlékeznek arra, amikor George Bush, az
Egyesült Államok elnöke a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen
azt mondta hallgatóságának, hogy Magyarország legértékesebb
erőforrása a magyar nép és az egyén.
Hallgassák meg a következő őszinte nyilatkozatot, amely
szerintünk pontosan ezt az értékes erőforrást tükrözi, amikor
budapesti sajtóközpontunk vendége arra a kérdésre válaszol, hogy
miért jött el ilyen messziről a fővárosba.
- Én kérem azért jöttem fel Salgótarjánból, Nógrád megyéből,
hogy személyesen győződjek meg arról, milyen Bush elnök úrnak a
tekintete, mert abban a válságban, amiben vagyunk - hatgyermekes apa
létemre - engem is érdekel, mi lesz a sorsunk, vagy hogyan
számítsunk tovább, hogyan lépjünk tovább az életben, mint ilyen
szegény kis emberek, tudjunk alkalmazkodni.
Ahogy megnéztem közelről őt, láttam: kedves ember. És hiszek
abban, hogy Grósz elvtárssal, az ő döntésük alapján mi is majd
hitelesen tovább jutunk valamilyen módon. És szeretném azt, ha itt
szépen, csöndesen, igazságos úton-módon javítanának a helyzetünkön.
Mert én is, mint szegény ember, a mészkőbányában dolgozom 12 óra
hosszat. 4500 forintos kereset mellett azért hat gyereknek ebben a
helyzetben cipőt, ruhát, ennivalót, akkor moziba, discóba, oda is
kell egy kis pénz.
Itt van rajtunk akkor ez az adó. Ez megvágott alaposan
bennünket, sajnos erről nem tehetünk, ezt nekünk is vállalnunk kell
úgy, mint a többinek. Már belenyugodtunk abba, hogy milyen
helyzetben vagyunk. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|