Rendszerváltás és az MTI

	NDK - menekültek
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban 1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens, hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem. Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában? Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak Bonn támogatásában lehettek. Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli, legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.) 1989. augusztus 26., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- NDK menekültek - 1. folyt.
A Magyarországon nyaraló NDK-sok nagyon sokan hirtelen, az ilyen híresztelések hatása alatt határozták el magukat a menekülésre. Becslések szerint, mintegy 200 ezer NDK lakos nyaral Magyarországon, és közülük 10 ezren akarnak Nyugatra menekülni. A menekülők csoportos határátlépéséről igen látványos filmriportokat mutatott be a nyugatnémet televízió. A nézőknek szinte már azt kellett hinniük, hogy az Ausztriába való átjutás nem fáradságosabb és nem kockázatosabb, mint egy vadonban megtett kiadós séta. A magyar határőrök az utóbbi napokban is számos határsértőt tartóztattak fel és küldtek vissza, de fellépésüknek már nincs megfélemlítő hatása. A menekülni szándékozók már biztosak abban, hogy Magyarország nem adja ki őket Kelet-Berlinnek. Ha az első és második menekülési kísérlet nem sikerül, megpróbálják akár hatodszor is. Az NDK vezetői természetesen nem nézhetik ölbetett kézzel, ami a magyar-osztrák határon érdekeik és hírnevük ellen történik. Naponta 4-500, többnyire fiatal és tetterős ember távozását egy stabilabb állam sem tudná egykönnyen kinevelni. Kelet-Berlin jelenleg sem befelé, sem kifelé nem erős ahhoz, hogy polgárainak megtilthassa a Magyarországra utazást. Így alattomos eszközökhöz folyamodik. Távcsövekkel és kamerákkal obszerváltatja a Magyaroszágon tartózkodó polgárait, ha a nyugati határ felé tartanak, felhívja rá a magyar szervek figyelmét. A kelet-berlini állambiztonsági szolgálat emberei talán aktívan is résztvesznek a menekülési kísérletek szervezésében. Munkájuk akkor lenne igazán sikeres, ha a menekültek ellen tudnák hangolni a határőrséget, a magyar közvéleményt, a magyar kormányt. (folyt.) 1989. augusztus 26., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- NDK menekültek - 2. folyt.
Az NDK-sok ezrei azért mernek nekivágni a magyar-osztrák határnak, mert meg vannak győzödve arról, hogy a magyar határőrök se életüket, se jövőjüket nem veszélyeztetik. Egyetlen menekülőnek sem érdeke, hogy a magyarok jóindulatú, olykor elnéző magatartása megváltozzon. A menekülők száma aligha fog máról, holnapra csökkenni. Incidensek sajnos máris történtek. Ha megismétlődnének, gondoljunk arra, kinek áll érdekében, hogy Magyarorszuág határán emberre lőjjenek +++ 1989. augusztus 26., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »