 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Erdélyi menekültek nyílt levele Bush elnökhöz
"Mi, az Erdélyből menekültek, még összeszűkült gyomorral,
félelemtől átitatva, hontalanul, napi szellemi és anyagi
feladatokkal küszködve nem politizálunk, de számítunk a reformok, a
nemzetközi összefogás családegyesítő hatására, melyben az Ön
közreműködését is kérjük."
BBC, Panoráma:
Mindszenty ellen koholt vádakat is hoztak
"Perének felülvizsgálatakor a hatóságoknak óvatosan kell lépniük,
mivel miközben elítélik a nyilvánvaló igazságtalanságot, úgy tűnhet,
jóváhagyják Mindszenty eszméit. Magyarországon sokan mártírnak
tekintik, a hatóságok pedig nyilvánvalóan nem szeretnék, ha a
jelenlegi bizonytalan politikai helyzetbe még vallásos szenvedélyek
is vegyülnének."
|
|
|
|
|
|
 |
Az elsikkasztott tervezet
|
München, 1989. július 12. (SZER, Mérlegen) - Az elsikkasztott
reform. Kádár János a múlt héten távozott az élők sorából.
Állítólagos történelmi érdemei között emlegették már életében is azt
a körülményt, hogy Magyarország 1968-ban a gazdasági reformok útjára
lépett, egyedül a szovjet blokk országai között, ami a magyar
társadalom számára kedvezőbb kibontakozási lehetőségeket
biztosított. Ez a két évtizede számtalanszor elhangzott állítás
közhellyé vált, ami nem jelenti feltétlenül, hogy igaz. Vadász János
veszi kritikusan szemügyre:
Amíg Kádár nemcsak élt, de hatalmon is volt, kincstári
történetírói 30 éves töretlen reformkorszakra hivatkoztak a
szocializmus építésében. 1956. november 4-ikét olyan vízválasztó
dátumként jelölték meg, amelytől kezdve a pártvezetés, illetve Kádár
János csalhatatlan bölcsessége, politikájának abszolút helyes volta
minden téren érvényesült.
A végzetes dátumhoz kötődő döntést, a forradalom vérbe fojtását
kívánták minden áron igazolni, arra hivatkozva, hogy a
reformpolitika kibontakoztatása tulajdonképpen már 1956 végén
megindult valamiféle bölcs ütemterv szerint, tehát nem lehetett
helytelen az a döntés sem - 1956. november 4-ike -, amely ezt a
pártvezetőséget nyeregbe ültette és ezt a politikát lehetővé tette.
Ez a beállítás természetesen nem felel meg a valóságnak. Tény,
hogy a forradalom leverése utáni helyzetben egy csődöt mondott
politika gazdasági romjai és a szovjet beavatkozás fizikai romjai
közepette az új gazdasági út keresése szinte elkerülhetetlennek
látszott. Létre is jött az úgynevezett közgazdasági bizottság a
gazdasági és tudományos élet szakembereinek közreműködésével, és ez
a bizottság 1957 őszén nyilvánosságra hozta a gazdaságirányítás
reformját célzó - mai szemmel - rendkívül következetlen és szerény
javaslatait. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 1. folyt.
|
És mi törént? A szaksajtóban rövid, összehangolt kampány
bélyegezte meg a javaslatokat, mint a gazdasági reviznionizmus
veszélyes megnyilvánulásait. A pártvezetőség egyáltalán nem foglalt
nyilvánosan állást, és a szerény tervezet eltűnt a süllyesztőben.
A rákövetkező évtized során a hatalom nemcsak fenntartotta,
hanem teljessé is tette a parancsuralmi gazdálkodás rendszerét.
Végrehajtotta, ami Rákosiéknak nem sikerült, az egész mezőgazdaság
erőszakos kollektivizálását. Úgyszólván teljesen felszámolta a
kisipari magánszektor maradványait.
Erre az időszakra esik az ipari szervezetek példátlan méretű
centralizációja, a kis- és középüzemek beolvasztása, külgazdasági
téren a KGST-re való egyoldalú támaszkodás kiépítése. A hatvanas
évek közepén a Szovjetunió jóval nagyobb súlyt képviselt a magyar
külkereskedelemben, mint 10 évvel korábban.
Ilyen előzmények után került sor 1968-ban az új gazdasági
mechanizmus bevezetésére. A hatalom a politikai és nemzeti öntudat
kialvását kívánta elősegíteni, és a maga politikai egyeduralmát a
társadalommal elfogadtatni, cserébe kínálván a magánélet szabadabb
kibontakozását és megcsillantván a kedvezőbb anyagi boldogulás
lehetőségeit. Tehát politikai követelménnyé vált a közügyektől
elfordítandó társadalom életszínvonalának érezhető fokozatos
javítása.
Így az új mechanizmusnak kettős rendeltetése volt: biztosítani a
gazdaság gyorsabb ütemű növekedését és a központi irányítás
hatékonyabb működését, és létrehozni olyan gazdasági közeget,
amelyben az életszínvonal fokozatos javulása könnyebben
megvalósulhat.
A változás azonban a lényeget nem érintette. Nem volt reform,
hanem pontosan az, aminek a hatalom is nevezte és tekintette: új
gazdasági mechanizmus. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 2. folyt.
|
A gazdaságban mit sem változott a központi hatalom és a
gazdálkodó egységek viszonya. A központi apparátus továbbra is a
gazdasági racionalitás hordozójának tekintette magát, és esze ágában
sem volt, hogy akarata feltétlen érvényesítéséről lemondjon. Csupán
az érvényesítési módszer változott annyiban, hogy a központ
közvetlen utasítások helyett közvetve, úgynevezett szabályozók
segítségével kívánta ugyanazt a célt elérni. A szabályozókat a
tervutasítások pótlékainak tekintette. Fennmaradt a torz árrendszer,
valamint a vállalati elvonások és szubvenciók szövevénye, éppen
azért, mert ezek is a hatalmi akarat érvényesítésének eszközei
voltak.
Amikor az új mechanizmust bevezették, ezt akkor nem lehetett a
szovjet blokkon belüli rendhagyó, a sorból kilógó lépésnek
tekinteni. A Szovjetunióban 1965 őszén hirdették meg a
gazdaságirányítás reformját. Novotny Csehszlovákiájában egy évvel az
új mechanizmus fellépte előtt került sor az új gazdasági modell
bevezetésére.
A Kádár-rezsim nem fordulatra, csupán hatékonyabb irányítási
módszer alkalmazására hivatkozott. Jellemző, hogy a lépésre egy
ötéves tervidőszak kellős közepén került sor, anélkül, hogy a tervet
emiatt módosították volna. És jellemző, hogy éppen ebben az
időszakban születtek a központi hatalom távlati gazdaságpolitikai
döntései, például a rossz emlékű energetikai határozat, amelyek a
magyar gazdaság lefelé ívelő pályáját máig meghatározzák, és a
kedvezőtlen magyar termékszerkezetet kialakították. A hatalom az új
mechanizmust eszköznek tekintette ezen döntések hatékony
végrehajtására.
Tény, hogy a társadalom életszínvonala 1968 és 1978 között
viszonylag gyors ütemben emelkedett, és a gazdaság növekedése is
felgyorsult. Akik ma Kádár állítólagos reformérdemeire hivatkoznak,
elsősorban erre a körülményre mutatnak rá, de érvelésük nem
meggyőző. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reformok - 3. folyt.
|
1968 és 1972 között kivételesen kedvezőek voltak a nemzetközi
gazdasági feltételek és körülmények. Ez magyarázza, hogy ebben a
négyéves időszakban a gyorsabb fejlődés és életszínvonal-növekedés
egész Kelet-Európában bekövetkezett, ott is, ahol semmiféle új
mechanizmushoz hasonló kísérlet nem került bevezetésre.
1972 után, amikor a Kádár-rezsim a felemás reformkísérletet is
befagyasztotta, a további életszínvonal- emelkedést és gazdasági
növekedést már elsősorban a nyugati kölcsönök tömeges igénybevétele
fedezte. Éppen akkor, amikor a világpiaci feltételek - immár
tartósan - drámaian megnehezültek.
Tehát valami elképesztően bűnös és felelőtlen dolog történt. A
magyar gazdaságban fennmaradt a parancsuralmi rendszer, továbbra is
érvényesült a gazdaságot történelmi lemaradásra ítélő fejlesztési
politika, sőt még az életszínvonal is tovább nőtt, mintegy igazolván
e politika helyes voltát, amíg a kölcsönök felvétele ezt
finanszírozta, amíg tömeges visszafizetésük nem vált esedékessé. És
amikor a hetvenes évek végére esedékessé vált, a válságnak be
kellett következnie.
A hatalom kivette a jégszekrényből az új mechanizmust,
meghirdette, hogy a gazdasági reform ismét és immár végleg
napirenden van, és e hamis cégér mögött krízis-gazdálkodást
érvényesített. Csökkentette a hazai fogyasztást, azaz az
életszínvonalat, korlátozta a nyugati behozatalt és a beruházásokat.
Ez a tüneti kezelés a nyolcvanas évek elején hozott átmeneti
eredményeket, de meg kellett bosszulnia magát, hiszen a vezetés
sorra azokat az emeltyűket fékezte le, amelyek a tartós
kibontakozást elősegíthetik.
Az életszínvonal legfontosabb mutatója, a reálbér néhány éven
belül visszasüllyedt az 1972-es év szintjére, megsemmisítvén azt a
látszateredményt, amely kezdettől fogva megalapozatlan volt. A
vállalatokba pumpált évi szubvenciótömeg pedig tavaly 21-szeresen
múlta felül azt az összeget, amelyet a költségvetés 1968-ban, az új
mechanizmus első évében erre a célra fordított. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az elsikkasztott reform - 4. folyt.
|
De ha más nem, az új, minden eddiginél súlyosabb válság
kibontakozása bizonyította, hogy a piaci reform megvalósulása, amely
a válságot megelőzhette volna, nem következett be. Kádár János
hatalma utolsó pillanatáig azon volt, hogy ne következzék be, ez
sajnos sikerült neki. Kádár János történelmi bűnlajstromára ez a
siker tette fel a pontot. +++
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|