Rendszerváltás és az MTI

	Állami és egyházi megemlékezés a labdaházi esküről (1.rész)
László Balázs, az MTI tudósitója jelenti: Párizs, 1989. június 21. szerda (MTI-TUD) - A 200 éve kitört francia forradalom első jelentős mozzanata, a labdaházi eskü évfordulóján Francois Mitterrand elnök a forradalom ma is időszerű és beváltatlan üzenetéről beszélt s ünnepi szentmisét mondtak a párizsi Notre Dame-ban. A Versailles-ban összehívott rendi gyűlést a király megpróbálta szétkergetni, hogy visszatérjen az abszolutista uralkodáshoz. A polgárság képviselői, a harmadik rend ekkor a hozzájuk csatlakozott alsópapsággal a kastély labdaházába vonultak és megesküdtek, hogy addig nem oszolnak szét, amíg alkotmányt nem adnak az országnak. A történelmi esemény színhelyén mondott emlékbeszédében Mitterrand leszögezte, hogy ,,a forradalom hozta létre a köztársaságot,,. Egyes történészek és a jobboldali politikusok felülvizsgálati törekvéseivel szemben hangsúlyozta, hogy a forradalmat csak egységes egészként lehet vállalni, a vérontással együtt, másrészt rámutatott a forradalom máig is beváltatlan törekvéseire. ,,Nem törölhetjük ki a kellemetlenségeket, nem dobhatjuk ki mindazt, ami ma nem tetszik és tarthatjuk meg csak azt, ami tetszik - mondotta az elnök. - Valahányszor nálunk elhomályosították a forradalom eszméit és nyomait, veszélybe kerültek a szabadságjogok.,, Az elnök feltette a kérdést, vajon lehetett volna-e másként, kevesebb vérrel és terrorral? ,,Az emberek írják a történelmet a maguk szenvedélyeivel és törekvéseivel - felelte - és ne sértegessük utólag sem a forradalom szereplőit azzal, mintha úgy hinnénk, hogy kicsinységekért csaptak össze vagy esztelen indítékokkal... Anélkül hogy napirendre térnénk a hibák, kilengések sőt bűnök felett, próbáljuk megérteni, hogy a forradalom bonyolult mozgásában az egyforma bátorság és egyforma meggyőződések csatájában miért nem kínálkozott minden alternatíva.,, (folyt.) 1989. június 21., szerda 11:58
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Állami és egyházi megemlékezés a labdaházi esküről (2.rész)
A forradalom ma is érvényes üzenetéből az elnök kiemelte, hogy ,,le kell küzdenünk a munkából, tudásból, emberi méltóságból, kultúrából és a lakásból kirekesztettségét. A ma kirekesztetteknek rendelkezniük kell összes jogaikkal, ezt jelenti az egyenlőség és a szabadság... Nincs köztársaság remény nélkül... Márpedig a szegénység, a fajgyűlölet, a tudatlanság a demokrácia leggonoszabb ellenségei,,. Az államfő ezért hangsúlyozta, hogy kétszáz esztendő mozgalmas történelme után ,,semmi sincs befejezve, semmi sincs soha lezárva, a harc csak formát vált, de irányt nem,,. Az elnök a nagyvilágban széttekintve is mindenütt a francia forradalom eszméinek ihlető hatását látta. Kínában, Kelet-Európában, a fejlődő világban szerinte mindenütt ,,ahol csak küzdenek, a francia forradalom üzenetét hallja az ember... Mindenütt éledezik a remény, például a másik Európában, amely ihletet keres és közeledik a mi demokratikus Európánkhoz,,. Az elnök igazi forradalomnak értékelte a kínai diákok nemrég lezajlott tömegtüntetéseit, akik szerinte azt kiáltották a Tienanmen téren az ellenük kivezényelt harckocsik felé, hogy ,,kenyerünk van, de törvényeket is akarunk,,. A versailles-i megemlékezésen megjelent Michel Rocard miniszterelnök, Henrik herceg, a forradalomban lefejezett király kései leszármazottja, a kormány több tagja és az EGK országok parlamenti elnökei. (folyt.) 1989. június 21., szerda 12:03
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Állami és egyházi megemlékezés a labdaházi esküről (3.rész)
A párizsi Notre Dame-ban ünnepi szentmisét mondott az évforduló alkalmából Albert Decourtray lyoni érsek, a katolikus püspöki kar elnöke. Megjelent rajta a püspöki kar vagy harminc tagja. A misét ,,Franciaországért, az igazságért és a békéért,, mondták és az egyháznak ez volt és lesz az egyetlen bicentenáriumi megemlékezése. Ünnepi szentbeszédében a püspöki kar elnöke arról beszélt, hogy az emberi jogok nyilatkozatának, amit a forradalom produkált, nagyon könnyen található keresztény értelmezése is. Ő is hozzátette, hogy az emberi jogok ,,még távolról sem ismertek és elismertek a maguk teljes igazságában... És még távolabb állunk attól, hogy teljesen végre is hajtsák őket a nemzetek, beleértve a mienket,,. A lyoni érsek méltatta azokat a katolikus papokat, akik életükkel fizettek azért, mert a forradalomban nem voltak hajlandók új kultuszt teremteni és ,,hódolni a szabadság meg az értelem szobrai előtt,,. Az érsek ezt a forradalmi mellékhajtást bálványimádásnak minősítette, ami helyett sok pap inkább a halált választotta. Végezetül kijelentette, hogy az idők megváltoztak és ma már szó sincs arról, hogy a papság politikai gyűlések soraiban keressen helyet, de megmaradt az egyház lelki küldetése. +++ 1989. június 21., szerda 12:07
Vissza »