Rendszerváltás és az MTI

	felc. Vitairat a jövőről főc. Szociálpolitikai reformterv
Hajléktalanság és munkanélküliség, a társadalmi beilleszkedés súlyos zavarai, a lakosság egyre romló egészségi állapota, soha nem tapasztalt népesedési gondok jelzik, hogy Magyarországon megrendült a létbiztonság s ezen belül a szociális biztonság. Ezt újrateremteni a szociálpolitika legfőbb feladata. De hogyan? A Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottsága az elmúlt hónapban vitairatot tett közzé "Útkeresés és szociális biztonság" címmel. A szakértői csoport két lehetséges fejlesztési módozatot dolgozott ki. Az egyik a jelenlegi prioritásokból és preferenciarendszerből indul ki, feltételezve, hogy a szociálpolitika alapvető feladatait továbbra is nagy ellátási rendszerek keretei között kell megoldani. Ezeken belül különös jelentőségű a nyugdíj és a gyermekes családok támogatása, az infláció miatt lehetséges - és nem általános körű - kompenzálás, a gyermeknevelési költségek nagyobb részének átvállalása, illetve annak ismételt kijelentése, hogy a szociálpolitikai tennivalók ellátása továbbra is alapvetően az állami egészségügyi hálózat és a tanácsi szociális gondozás feladata. Tehát nem változik semmi? Változhat Még a jelenlegi rendszeren belül is. A társadalombiztosítás gyakorlatilag már levált az állami költségvetésről. Továbbá: a gadaságpolitia - annyi hezitálás után - végre elfogadta a munkanélküliség tényét, ami a létező munkanélküli segély alapfeltétele. Remélhetően a családi pótlék rendszere is tovább változik, s az is tudnivaló, hogy a szakemberek a családi jövedelemadó-rendszer bevezetésének lehetőségét latolgatják. További lépés lehet bizonyos fogyasztói ártámogatások közvetlen pénzbeni juttatásokká való átalakítása. (Megjegyzendő: ez ügyben is sokáig ódzkodott a gazdasági vezetés, mondván, mi a garancia arra, hogy e sajátságos kompenzációt a rászorultak valóban rendeltetésszerűen használják majd fel?) Nagyjából ennyi a - főleg pénzügyi módszereket érintő - első alternatíva. (folyt.) 1989. április 6., csütörtök 11:16
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vitairat a jövőről 2.
Akárhogy nézzük, ez az alternatíva csakis zsákutcába vezet; a sokasodó és egyre nyomasztóbb szociális feszültségeket aligha enyhítheti. Akkor nézzük a második lehetőséget, ami ugyan kockázatosabb, de talán eredményesebb megoldásnak látszik. Kockázatosabb, mert rendszerszemlélete - az eddig megszokotthoz képest - egészen más, s talán eredményesebb, mert alkalmazásával a kritikus helyzetek remélhetően kezelhetőbbek. Az elképzelés a hagyományosnál lényegesen szűkebb preferencákat és prioritásokat jelöl meg. Kevésbé koncentrál a nyugdíjakra és a gyereknevelésre, és sokkal inkább a pályakezdő, a családalapító fiatalok életkezdésének és a gyermeknevelés feltételeinek javítására; a foglalkoztatási struktúraváltásra és a munkanélküliség szociális kezelésére; mindazok támogatására, akik önmagukról már képtelenek gondoskodni; és végül arra helyezi a hangsúlyt, hogy a sokszorosan is hátrányos helyzetűek életkörülményei tovább már ne rosszabbodjanak, illetve e megdöbbentően népes társadalmi csoport hátránya a lehetőség szerint mérséklődjék. alc. Nyugdíj, lakás, munkahely Látható, hogy egyfajta szociális védelemről lenne szó. Ennek érdekében e második koncepció - az elsőhöz képest - a kövekező lényeges változtatásokkal számol. Először: mihamarabb végrehajtandó a nyugdíjrendszer átfogó reformja. Esetleg úgy, hogy a jelenlegihez képest valamivel alacsonyabb lenne az induló nyugdíj, s a rendszer általános jellemzőjeként bevezetnék a rugalmas nyugdíjkorhatárt. A lényeg, hogy a nyugdíjreform a jelenlegi kusza rendszerhez képest öt év alatt 2-5 százalékos forrásfelszabaduláshoz vezessen. Másodszor: a lakásépítési hitelek kamatainak és a lakbéreknek olyan jellegű és mértékű változtatása, amely önmagában is fedezetet nyújtana az első lakáshoz való hozzájutás jelentős állami támogatásához. Harmadszor: munkahelyteremtő program indítandó és nem csak a munkanélküli segély lehetséges - egyébként a következő öt évben szerény becslések szerint is 10 milliárd forintnyi - megtakarítása miatt, de a munkanélküliség pszichikai következményeinek megelőzése miatt is. Negyedszer: az egészségügyi és a szociális gondozás állami feladatainak egy része átcsoportosítandó a Vöröskereszthez, az egyházakhoz, a különböző egyesületekhez, alapítványokhoz. (folyt.) 1989. április 6., csütörtök 11:23
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vitairat a jövőről 3.
(Ha a jelenlegi ilyen jellegű állami feladatoknak csak egy tizedét adnák át, s a tennivalókat vállaló csoportosulásokat az állam - a mai teljes fenntartással szemben - mondjuk költségeik 50 százalékával támogatná, akkor ez a megoldás a következő öt évben 4-5 milliárdos megtakarításhoz vezetne ) Ezek az intézkedések öt év múltán a két alternatíva költségigénye között, reálértékben körülbelül öt százaléknyi különbséget eredményeznek, és ez nagyon nagy pénz. Az összeg felét elvinné az ifjúság lakáshoz juttatásának finanszírozása. A munkanélküli segélyből magspórolt pénzből a foglalkoztatási programokat lehetne finanszírozni. A nyugdíjrendszerben felszabaduló összeg bizonyos hányada - ésszerűbben felhasználva - visszakerülne a rendszerbe, részben pedig a családi-pótlék rendszer fejlesztését szolgálná. A nem túl nagy összegű maradékkal pedig máris jelentősen támogathatók a humán szolgáltatásokra szakosodó gondozói hálózatok, a hátrányos helyzetben élők körülményeit könnyítő speciális programok, amelyek megteremtése és finanszírozása egyébként is a második alternatíva jellegzetes törekvése. alc. Politikai bátorság és szaktudás Ez a koncepció azért is kockázatos, mert feltételezi a gazdasági folyamatok - s e folyamatokat vezérlő szabályozás - gyökeres megváltoztatását. Máskülönben miért is építene az egyébként logikus alapelvre, hogy tudniillik a gazdaság és a szociálpolitika között nincs merev választóvonal. Vagyis a szociálpolitika eredményessége - és egyáltalán működőképessége - nem önmagában, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági feltételrendszerben bontakozhat ki. És kockázatos e koncepció azért is, mert - az iménti feltétel hiányában - semmi eredményt nem garantálhat, viszont megvalósításának legelső aprócska lépései is esetleg társadalmi méretű áldozatokkal járhatnak. Megfontolandó, hogy míg az első variáció - a maga szüntelen és kényszerű kompenzációs jellegével - egyértelműen inflációgerjesztő hatású, addig a második koncepció inflációs hatása lényegesen kisebb és a társadalom nagy többsége számára már csak azért is elfogadhatóbbnak látszik. Látszana... Ha a gazdaságpolitika és a mindenkori gazdaságirányítás, a szociálpolitika és az ehhez kapcsolódó gyakorlat végre képes lenne a nagy rendszerekben való gondolkodásra, az ehhez igazodó rendszerszemléletű szervezőmunkára és a mindebből szükségképpen következő praktikus cselekvésre. (folyt.) 1989. április 6., csütörtök 11:24
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Vitairat a jövőről 4.
Mindez nemcsak politikai bátorság és elhatározás kérdése, hanem - és talán mindenekelőtt - a profi szaktudás függvénye is. De hol vannak nálunk a profi szociálpolitikusok?... És még inkább: hol vannak nálunk azok a gyakorlati szakemberek, akik képesek lennének - bármiféle elvi koncepció ismeretében is - megoldani a szociálpolitika gyakorlati megújítását, megannyi végzetes tévedésének és hibájának gyökeres korrekcióját? Ez a roppant munka ugyanis aligha bízható azokra az adminisztratív segédmunkásokra, akik manapság a tanácsoknál, a vállalatoknál, s a különböző hivatalokban, intézményekben, minden szakképzettség és a legcsekélyebb empátia-készség nélkül, általában rutinszerűen intézik, vagy nem intézik a hozzájuk fordulók - társadalmi méretekben már elviselhetetlenül - súlyos gondokat okozó szociális problémáit. (MTI-Press) 1989. április 6., csütörtök 11:25
Vissza »