 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Erdélyi menekültek nyílt levele Bush elnökhöz
"Mi, az Erdélyből menekültek, még összeszűkült gyomorral,
félelemtől átitatva, hontalanul, napi szellemi és anyagi
feladatokkal küszködve nem politizálunk, de számítunk a reformok, a
nemzetközi összefogás családegyesítő hatására, melyben az Ön
közreműködését is kérjük."
BBC, Panoráma:
Mindszenty ellen koholt vádakat is hoztak
"Perének felülvizsgálatakor a hatóságoknak óvatosan kell lépniük,
mivel miközben elítélik a nyilvánvaló igazságtalanságot, úgy tűnhet,
jóváhagyják Mindszenty eszméit. Magyarországon sokan mártírnak
tekintik, a hatóságok pedig nyilvánvalóan nem szeretnék, ha a
jelenlegi bizonytalan politikai helyzetbe még vallásos szenvedélyek
is vegyülnének."
|
|
|
|
|
|
 |
- Pótválasztások - 1. folyt.
|
- Mert külföldön nagyon jelentős eseménynek könyvelték el -, az
angol sajtót láttam, teljesen egyedülálló dolognak tartották, hogy az
első ellenzéki jelölt 40 év óta, bekerült az Országházba.
- Én azt hiszem, hogy ennyiben a külföldi sajtó mindenképpen
korrektebb és pontosabb volt, tehát jobban mérte fel - érthető okokból
- az esemény jelentőségét. Más szempontból azonban feltűnő volt
számomra az, hogy a szegedi és a félegyházi és kecskeméti eseményeket
viszont úgyanúgy értékelte - sőt: talán még hangosabban értékelte
kudarcként -, mint a hazai sajtó.
Na most ez furcsa a számomra, hiszen ha a tényeket nézzük, az
adatokat, a számokat nézzük, és azokat a viszonyokat, amelyek között a
jelöltjeink indultak, akkor ez teljes értékű győzelemnek könyvelhető
el: hogy tudniillik Szegeden is és Kecskeméten is első helyen futott
be az MDF jelöltje.
Kudarc a szegedi, a kecskeméti abból a szempontból, hogy nem
mentek el sokan szavazni -, de nem a mi kudarcunk, hanem 40 év
kudarca. Tehát annak a politikai helyzetnek a kudarca, abból fakadó
kudarc, hogy itt 40 év után nemcsak átmeneti állapot alakult ki, hanem
hát egy bizonyos értelemben zavarban lévő társadalom, aminek ilyen
rossz következménye is van: hogy az emberek úgy érzik, hogy most nem
muszáj elmenniük szavazni, tehát nem is mennek el. Ezzel mintegy nemet
mondva a politizálásra általában, olyan helyzetben, amikor nagyon
fontos lenne, hogy szavazzanak, és valóban válasszanak. (folyt.)
1989. július 27., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|