|
|
|
|
Haldoklik az Aral-tó
|
1990. január 17.(ADN/MTI-Panoráma) - Beteljesedett szovjet
tudósok évekkel ezelőtti borulátó jóslata: az Aral-tó egyre
zsugorodik, és a világ egykoron harmadik legnagyobb belső tava mára
kétharmadára csökkent, sőt két kisebb tóra esett. legújabb légi
felvételek is bizonyítják egy 30 méteres földsáv a tavat egy kisebb
északi és egy nagyobb déli részre osztja. A víztükör 13 métert
süllyedt, a partvonal kilométerekkel beljebb húzódott. Kereken 2
millió hektár válik sós sivataggá, mivel a tomboló viharok több
millió tonna sót és port fújnak a partközeli szántóföldekre.
Mindez a rövidlátó öntözéses gazdálkodás következménye. Évtizedeken keresztül ugyanis az Aral-tavat tápláló két fő vízforrás, az Amu-Darja és a Szir-Darja megcsapolásával próbálták a sztyeppét mezőgazdaságilag virágzóvá tenni. A következmények pusztítóak. A tó feletti állandó párabúra korábban távol tartotta a közép-ázsiai óázisoktól a hideg északi és északkeleti szeleket, és 200-220 napos évi vegetációs időszakot tett lehetővé, mostani hiánya viszont az éghajlat kontinentális jegyeit hagyja fokozottabban érvényre jutni. Így az éghajlat egyre szárazabb lesz, a telek hosszabbodnak és egyre hidegebbek, míg a nyarak rövidebbekké és forróbbakká válnak. Az aratási szezon lerövidül. A tó már régen elveszítette halászati jelentőségét, a hajóközlekedés is nagymértékben visszaesett. Most már az ivóvíz-ellátás is veszélybe került: a tó és a beleömlő vízfolyások egyre sósabbak, a talajvízszint pedig süllyed.
Amennyiben a tó az eddigiekhez hasonló ütemben haldpklik tovább, az 1960-ban még 66 500 négyzetkilométer felületű és 1989-ben is még 38,8 méter mélynek mért tó ezer év múlva alig 20 ez er négyzetkilométerre zsugorodik, 2010-re pedig már el is tűnik. Szovjet politikusok, környezetvédők, mezőgazdasági és ipari üzemek természetesen megkísérlik a veszélyt elhárítani, akár radikális intézkedések árán is. Az erre vonatkozó programot 1988 őszén fogadták el. Ennek értelmében mindenekelőtt a vízfelhasználást szándékoznak hatékonyabbá és takarékosabbá tenni, hogy végülis az Aral-tó vízutánpótlása megnövekedjék. Így szigorúan korlátozzák az Amu-Darja és Szir-Darja környezetében öntözésre és ipari célokra felhasznált víz mennyiségét, sőt 1991-től a gazdaságoknak már fizetniük is kell a vízért.
Eredményt remélnek a részben már elöregedett öntözési rendszerek felújításától is. Új öntözési eljárások és modern ipari technológiák is hozzájárulnak majd a víztakarékossághoz . Első ízben csökkentették a vízigényes gyapot termőterületét. Az első eredményekig azonban az Aral-tó szintje tovább süllyed. +++
1990. január 17., szerda 15:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|