|
|
|
|
- Kerekasztal-beszélgetés - 2. folyt.
|
Így utólag nagyon nehéz megállapítani azt, hogy ez felesleges áldozat volt, vagy felelőtlen áldozat volt, vagy felelős kompromisszum vállalalása. Ez Kádár János életútjára jellemző. Én azt hiszem, hogy az utóbbi időszakban őt magát is nagyon foglalkoztatták ezek a történések. Az ő politikai korszaka tavaly május 20-ikán befejeződött. A nemzet számára igazából tavaly május 20-ikától kezdődött egy olyan elég széles körben zajló önvizsgálati folyamat, amelyik még ma is tart, és amelyiknek az ellentmondásait ez a véletlen egybeesés nagyon kiélezi. - Tamás Gáspár Miklós szintén magyarországi - de innen Londonból szemlélve a dolgokat - miképpen látja a véletlen egybeesést? - Én hiszek a véletlenben. Ebben az esetben elég kevéssé. De azt gondolom, hogyha Kádár nem veszíti el politikai akaratát, önbizalmát és hitét a pártkonferencia előtt és azután - ami gondolom szükségképpen együtt járt fizikai erejének hanyatlásával is - akkor Nagy Imre méltó eltemetése nem vált volna lehetségessé. Én azt hiszem, hogy mélységes benső kapcsolat van Kádár halála és Nagy Imre temetése között. Nem szükségképpen azon az egyszerű módon, hogy egyik okozta a másikat, de ez az összefüggés fennáll, és nem hiszem, hogy egy törődött öregemberben lett volna elég akarat és elég erő, hogy megszemlélje 30 év abszolút hatalma után a saját megaláztatását. Úgyhogy én is meghaltam volna a helyében. Azt, amit Vass László igen érdekesen felvetett - miszerint: érdemes-e vajon nekünk ilyen kategáriákban gondolkodni, hogy hazaáruló, vagy sem, - a terminust magát, ezt én sem szeretem, ez egy túlságosan goromba kifejezés, és ennyire feketében-fehérben talán nem szabad nézni a dolgokat. De hogyha teljesen elvetjük a morális megítélést a politikából, akkor nem fogunk tudni eligazodni. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|