|
|
 |
|
 |
- Interjú Orbán Viktorral a temetés visszhangjáról - 4. folyt.
|
Itt Lengyelország példáját kell mindig a szemünk előtt tartani,
amikor erről beszélünk. Úgy gondolom, az 1980-81-es Lengyelország
példáját, amikor egy egész társadalom állt már szervezetten egy
másikfajta társadalomnak a megépítése mellett és így a kommunista
párttal szemben. És amikor teljesen halottnak tűnt a hatalom, amikor
életképtelennek és erőtlennek tünt, akkor képes volt három nap alatt
szinte, vagy egy éjszaka alatt sikerült rendkívüli állapotot
bevezetnie, vagyis arra gondolok, hogy amíg a fegyveres erők
működőképesek, vagy a fegyveres erők dirigálhatók a kommunista párt
által, addig mindig elképzelhető olyanfajta fordulat, ami 1981-ben
Lengyelországban, vagy akár most Kínában történt.
Tehát igazából itt nem is csak arról van szó, hogy láthatók-e a
konzervatív erők, mint a Münnich Ferenc Társaság, hiszen olyan
kevesen vannak, olyan kicsik. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy nem
tudhatjuk, hogy a fegyveres erőkön belül milyen támogatást élvez az
a gondolkodásmód, amelyet ők képviselnek és nem tudhatjuk, hogy a
mai kommunista pártvezetésen belül a hatalmi harcok következtében
ki, mikor akarja ezt a lapot megjátszani.
- És végül megkérdezném. Találgatjuk itt, hogy esetleg Grósz
Károly menni fog a hét végén. Mit gondol, hogyha tényleg Grósz
Károly távozna, ez segítené a mostani folyamatot, vagy nem?
- Azt gondolom, hogy igen. Azt gondolom, hogy a Grósz Károly egy
bukott ember. Ez teljesen igaz. Szinte nem létezik. Mintha nem
lenne. Na most tudomásunk van arról, hogy Grósz Károly egy, vagy két
ízben a Politikai Bizottságnak már felajánlotta az ő lemondását. A
probléma az volt, hogy nem lehetett senkit találni helyette, aki
elvállalta volna az első titkári tisztséget, a főtitkári tisztséget.
Én azt gondolom, hogyha Grósz Károly menne, az sokat segítene, ha
helyette nem egy másik Grósz Károly jönne. (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|