|
|
|
|
Március 15-i ünnepségek (1. rész) - Koszorúzások (1. rész)
|
1989. március 15., szerda - Március idusa az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét, a márciusi fiatalok merészségét idézi fel minden magyar emberben. Az idén márciusi 15-e immár pirosbetűs nemzeti és állami ünnep, munkaszüneti nap, s ez az ünnep a nemzeti összetartozás, az egymásrautaltság és az összefogás jelképe. Lehetőség arra, hogy mindenki - lelkiismerete szerint, gondolkodásmódjának megfelelően és a törvényes keretek között - a maga módján ünnepeljen. A függetlenségéért, a demokráciáért, a haladásért sokféleképppen lehet szólni és tenni - ennek a gondolatnak a jegyében készült az ország az idei, március 15-ei megemlékezésekre.
Szerdán reggel Budapesten a nemzeti színű zászlókkal díszített Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége. Fél kilenckor felharsanó kürtök jelezték az ünnepség kezdetét. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a térre érkező Straub F. Brunónak, az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszterrel ellépett a díszelgő katonák sorfala előtt. A Himnusz elhangzása után az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére koszorúkat helyeztek el az emlékművön. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Straub F. Brunó és Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorúzott. Az Országgyűlés koszorúját Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Jakab Róbertné alelnök helyezte el. A Minisztertanács nevében Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Medgyessy Péter elnökhelyettes hajtott fejet a Magyar Hősök Emlékműve előtt. A kosszorúzás a Szózat elhangzása után a katonák díszmenetével ért véget. Ezután a Kossuth téren folytatódott a megemlékezés. A nemzeti színű lobogókkal övezett Kossuth-emlékműhöz vezető sétányon katonák álltak sorfalat. A Himnusz hangjai után a 141 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve koszorút helyezett el Kossuth Lajos szobránál az Elnöki Tanács nevében Straub F. Brunó és Sarlós István, a Minisztertanács nevében pedig Németh Miklós és Medgyessy Péter. Az ünnepség végén a Szózat csendült fel. A megemlékezéseken részt vett a kormány számos tagja, az állami és a társadalmi szervezetek több képviselője. Megjelentek a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai is. (folyt.)
1989. március 15., szerda 11:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (2. rész)
|
Az MSZMP, a Hazafias Népfront és a KISZ által közösen szervezett Múzeum kerti nagygyűlésre indulók csoportjai szerdán reggel a főváros három helyszínén gyülekeztek: a Bem téren, a Batthyány örökmécsesnél és a Petőfi szobornál. Mindhárom helyen koszorúzást is tartottak. A Bem szobornál a HNF, az MSZMP, a független kisgazdapárt, a KISZ, több budai kerületi tanács és a fegyveres erők kerületi képviselői és a lengyel nagykövetség munkatársai helyzeték el a megemlékezés virágait. Ünnepi beszédet az MSZMP és a független kisgazdapárt kerületi titkárai mondtak. A Batthyány örökmécsesnél az MSZMP V. és XIII. kerületi bizottságai, az állami és társadalmi szervek képviselői, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Münnich Ferenc Társaság is koszorúzott. A Petőfi szobornál tartott megemlékezésen több ezer résztvevő előtt Hegedűs D. Géza színművész elszavalta a Nemzeti dalt, majd az MSZMP, a HNF és a KISZ Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács, a fegyveres testületek képviselői, valamint a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, a Magyar-Lengyel Országjáró Diákszövetség és az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákjai koszorúztak. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 11:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (3. rész) - Nagygyűlés a Múzeumkertben (1. rész)
|
A Nemzeti Múzeum oszlopait átfogó hatalmas kokárda; a múzeum főlépcsőjét lezáró fal tetején lobogó láng; magasba emelkedő transzparensek több tízezernyi ember a Magyar Nemzeti Múzeum előtt - az idei múzeumkerti nagygyűlés méreteiben minden eddigit felülmúlt és programjában is eltért a megszokottól. A nagygyűlés kezdete előtt néhány perccel a rendező szervek - a Hazafias Népfront, az MSZMP és a KISZ - nevében köszöntötték az ünneplők sokaságát és tájékoztatták a nagygyűlés eseményeiről. A magasba emelkedő transzparensek hirdették: Március 15-e az egész nemzeté , A magyar név megint szép lesz , Demokratikus szocializmust , Teljesítő gazdaságot , Piacgazdaságot, szociális biztonságot , Az oktatás jelene az ország jövője , Pályát nem lehet az utcán kezdeni , Szabad állampolgárt szolgáló államot , Együtt a nemzet felemelkedéséért , Európához tartozunk A nagygyűlés kezdetén - 11 órakor - harang kondult. A múzeum oszlopai között díszegyenruhás katonák sorakoztak fel, kezükben a nemzeti színű lobogóval. Fanfárok hangja harsant, szólítva az elnökséget, amelynek soraiban ott voltak a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a független kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyarországi egyházak, a fegyveres erők és testületek, valamaint a Petőfi Társaság képviselői. 1848-as honvédattilába öltözött fiatalok a múzeum lépcsőin - a közönség tapsa közepette - a ma honvédeinek adták át a szabadságharc zászlaját. A fehér alapon piros-zöld farkasfogakkal keretezett, közepén Kossuth-címerrel díszített lobogót a Himnusz hangjaira vonták fel. Ezt követően Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezve március 15-ét, köszöntötte a nagygyűlés minden résztvevőjét, a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a dunamenti népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Mint mondotta: ezen a napon nemcsak meghajtjuk zászlainkat a nagy elődök, a XIX. század reformnemzedéke, a márciusi ifjak, a szabadságharc hőseinek, mártírjainak emléke előtt, hanem tanulunk is eszméikből, tetteikből, mert valljuk, hogy mint annyi mást, a szabadságot is tanulnia és gyakorolnia kell minden nemzedéknek. A szabadság tankönyve pedig a történelem. Hangsúlyozta: az 1848-49-es magyar társadalmi forradalom vezető gárdáját a történelmi tisztánlátás és a cselekvés emelte naggyá. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (4. rész) - Nagygyűlés a Múzeumkertben (2. rész)
|
Az örök emberi szabadságvágyban és a nagy francia forradalom tanulságaiban gyökerező eszméikről Petőfi Sándor szavaival szólt: a világszellem ma is lépni akar és lépni fog. S a mai magyar társadalomban kiváltképpen igaz, hogy a továbblépéshez tiszta eszmék, igazán reális programok és becsületes, az egész nép érdekét szolgáló cselekedetek kellenek. Huszár István megnyitó szavai után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom nevében Ruttner György, az elnökség tagja lépett a mikrofonhoz. Hangoztatta: a szociáldemokrata párt és ifjúsági mozgalom képviselői azért vesznek részt ezen a nagygyűlésen, mert március 15-ét olyan szent ünnepnek tartják, amelyen együtt kell ünnepelni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szociáldemokrácia együtt menetelne a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Nem kívánnak osztozni abban a felelősségben sem - mondotta -, hogy évtizedekig a társadalomnak sem volt lehetősége ezen a napon szabadon ünnepelni. A továbbiakban idézte és elemezte az 1848 március 14-én, az ellenzéki körben elhangzott határozati javaslatot: a gazdasági viszonyok átalakultak, az idő átugrotta azokat a társadalmi és politikai intézményeket, amelyek egy korábbi gazdasági rendre épültek. A közvélemény megmozdult, mert voltak, akik tudták, mások inkább csak érezték, hogy az új gazdasági rend új társadalmi viszonyok lehetőségét teremtette meg. A változás feltételeinek felismerése a létező állapot megváltoztatásáért való harcra készteti a változásban érdekelt rétegeket. Azok a rétegek pedig, amelyeknek léte vagy inkább jóléte az előző gazdasági rendhez, annak intézményeihez kapcsolódik, a megérett eszmékkel szemben védekeznek, s ehhez a kezükben lévő hatalmi eszközöket is használják. Ha az önkifejezést keresők saját érdekeik iránt közömbösek, akkor a változás igénye gyengébb és az ellenállás könnyebb - hangsúlyozta. Így hosszabb idő kell, míg a gazdasági feltételek kényszerítő ereje a tudatosítás, a propaganda megteremti a megfelelő közvéleményt az átalakuláshoz. Az érdekelt rétegek megvitatják, értékelik, végül megértik az új idők követelését. Egyetértenek abban, hogy a létező állapot tovább nem maradhat, a fejlődő élet megköveteli a cselekedeteket, mert az eszmék megértek. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (5. rész) - Nagygyűlés a Múzeumkertben (3. rész)
|
Rövid úton és haladéktalanul politikai formába kell önteni a megérett szükségleteket. A hatalom birtokosai már kimerítettékk a szavakkal, közigazgatási eszközökkel, a hallgatással vagy elhallgatással való ellenállást. Ha egyes engedményekkel, apró eltorzító reformokkal nem sikerül határt szabni a folyamatoknak, akkor a nyílt ellenállás elkerülhetetlenné válik. A történelmi menetrendnek ebbe a szakaszába érkezett el Magyarország 1848 márciusában - emlékeztett, majd Arany Jánostól idézte a változás szükségességét megfogalmazó, illetve a méltóságteljes ünneplésre intő szavakat. Végezetűl rámutatott: ,,A mi feladatunk ma dicsőséggel emlékezni a márciusi magyarokra, akik együtt kiáltották az akkori világ haladó népeivel a jelszót, majd életükkel pecsételték meg az emberiség legszentebb elveit: szabadság, egyenlőség, testvériség - vagy a halál ,, A független kisgazdapárt képviseletében Vörös Vince társelnök szólt a jelenlévőkhöz. - Ma nagy napot ünneplünk, tekintet nélkül pártokra, társadalmi szervezetekre, vallásfelekezetekre - mondta bevezetőben, majd 1848 március 15-e általános politikai tanulságára utalva feltette a kérdést: mit tehetünk mi, késői utódok? Válasza az volt: követjük a dicső hősök, a szabadsághősök tanítását, köszönjük nekik nemzeti történelmünknek ezt a felemelő eseményét és amint legnagyobbjuk, Petőfi Sándor megjósolta, sírjaiknál leborulunk, áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket. Ehhez kapcsoljuk a szeretetet, a lélek felszabadulását, a szabadságban való hitet, a másik ember jogának elismerését, amely az emberi lélek legősibb ösztönének, a szabadságvágynak a jelképe. Annak a vágynak kifejezése, hogy az ember, a család a maga egyéni hajlamai szerint élhessen országunk határain belül és azokon kívül. Kiemelte: 1848 március 15-ének üzenete egyaránt szól a hatalom birtokosainak, szól a szerveződő pártoknak és a létező független szervezeteknek. Történelmi feladatunk mindnyájunknak az igazi demokrácia megvalósítása. 40 év után végre szabad, méltóságteljes, tiszta ünneplésben kapcsolódhat össze a nemzet, abban a hitben és reményben, hogy minden becsületes magyar állampolgár számára küzdelmes, nehéz munkával ugyan, de egyenlő jogokat és életszínvonalat tudunk biztosítani - mondotta egyebek között Vörös Vince. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. (folyt. köv.)
1989. március 15., szerda 14:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (6. rész) - Nagygyűlés - Nyers (1. rész)
|
- Honfitársak, barátaim Egybegyűltünk, hogy tisztelegjünk 1848 március 15-ének évfordulóján, hogy hitet tegyünk: a márciusi eszmék élnek és élni fognak a holnapi Magyarországon. A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg, hozza közelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem közmegegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. Velünk együtt milliók ünnepelnek és emlékeznek ma városokban és községekben, Dunán innen és Dunán túl, Magyarország minden részében. A nemzet emlékezésének az érhálózata fut össze itt, az ország szívében, a főváros történelmi színhelyén, a Nemzeti Múzeumnál, Petőfi, Kossuth és Bem tábornok szobránál. Minden egyes megemlékezés közös irányba mutat: szembesít bennünket nemzeti létünk nagy kérdéseivel, történelmünk tanulságaival, honi viszonyaink mai állapotával, a világban való helyünkkel, az értékeinkkel éppen úgy, mint a gyengéinkkel. Arra int bennünket: tanulnunk kell a világtól, szót kell érteni egymással is azért, hogy nemzetként jobban boldoguljunk. Tanulnunk kell a történelmi múltból és a közelmúltból is úgy, hogy látásunk tisztuljon, el ne tévedjünk saját történelmünk zavaraiban. 1848 tavasza a népek ébredését hozta magával Európa nagy részében. Népfelkelés, forradalom söpört végig a kontinensen: Velencében, Rómában, Milánóban éppen úgy, mint Párizsban és Bécsben, úgyszintén Berlinben és Prágában, színre léptek a márciusi ifjak itt Pesten, és az országgyűlési reformerek ott Pozsonyban. A népfelség eszméje hozta lázba akkor a tömegeket, alkotmányosságot akartak, népjólétet és nemzeti kultúrát, önkormányzatot és állampolgári jogokat. Rövid fellángolása volt ez akkor a szabadságvágynak, az önkényuralom nemcsak nálunk, hamarosan mindenütt elnyomta a népakaratot, jeléül annak, hogy az egyes nemzet sorsa akkor is összefonódott, összekapcsolódott más nemzetek sorsával. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt, mi valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék iránytmutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintélyuralommá merevedhet. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (7. rész) - Nagygyűlés - Nyers (2)
|
A népfelség elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ez úton lehet a szocializmus eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Igazat mondott Wesselényi a reformkorban: ,,Ugyanazon célra több utak is vezetnek,,. A mi elvünk és gyakorlatunk is ez lehet. Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, mikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy-kormányzatra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnyevi Szovjetunió a reform-ellenességet sugározta szerteszét Kelet-Európában, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: ,,Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság.,, De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-középeurópai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Azt sem feledhetjük, hogy a politika, a gazdaság, a műveltség édestestvérek a nemzeti létezésben, sorsuk egymáshoz kötődik. Vagy előrehaladást mutatnak, vagy egyhelyben topogást, de mindig együtt vannak, és csak együtt boldogulhatnak a korszerűsödés útján. A politikai cél nem versenghet a gazdasági céllal, egyik sem előbbre való a másiknál, de egyik sem hátrébb való, mint a másik, s mindkettő függő viszonyban van a műveltséggel. A három nyomvonalon együtt juthatunk előre. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (8. rész) - Nagygyűlés - Nyers (3)
|
Mostani megújulásunkat - a törvényhozást, a cselekvést és a gondolatformálást - egyidőben, egymáshoz kapcsolódva kell végbevinnünk az országgyűlésben és az önkormányzatokban, de a gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban. Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk haladását politikai üggyé tesszük, ha művelődésügyünket pedig a felvilágosult politika és a modern gazdaság táptalajaként hasznosítjuk. Mai reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő felé, számolva azzal, hogy az úttörés során sok-sok nehézséggel kell megbírkózni. Erős lélekre van szükségünk, jó politizálásra ahhoz, hogy az érdekek és a nézetek sokféleségéből egyirányú cselekvés formálódhasson. Fel kell ismernünk, hogy sok mindenben nem léptünk még igazában a boldogulás útjára, még a válságok buktatóin igyekszünk átjutni, a bürokrácia bozótján is át kell küzdeni magunkat, hogy odajuthassunk. Mindez vitával jár, vitát igényel politikáról, társadalomról. A felelős vita meggyőződésünk szerint előrevisz, de vigyázzunk, hogy ne váljék viszálykodássá, célja és értelme a közjó keresése legyen. A reformok politikája nemzetünk fejlődésének a hajtóereje ma, és még sokáig az lesz. Sokáig, mert sok a tennivaló, mert végesek, nem határtalanok a lehetőségek, mert igazán szabadok ezután is csak az idő kiterjedésében, a jövő formálásában lehetünk. Hosszú reformmenetelésre kell tehát készülnünk, elindulni is újabb reformokkal tudunk, ezek azonban gyakran úgy szolgálják a jövőt, hogy egyúttal megzavarják a mindennapokat. Így is vállalnunk kell ezt az ügyet, ami hitünk szerint jóra vezet. De közben az adott valóságot sem téveszthetjük szem elől, az ország szekerének egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy előrehaladhassunk. A reformok útjára lépni és ott szüntelen új vállalkozásba fogni nem lehet a reformerek élcsapata nélkül, a veszélyektől és zavaroktól megóvni magunkat viszont nem tudnánk a reálpolitikusok derékhada nélkül. A reformkezdeményezés és a reálpolitika ötvözete a legjobb megoldás akkor, ha a megújulás hajtóerői már működnek a társadalomban. Ilyen helyzet van manapság Magyarországon. Becsüljük hát ennek a sajátos ötvözetnek mind a két alkotóelemét. Fogadjuk meg Széchenyi egykori tanácsát a reformerek okulására: ,,Mindig tudni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni, s mikor horgonyt vetni,,. Haladjunk most felhúzott vitorlával, mert ennek van itt az ideje, közben vigyázzunk arra is, hogy hajónk jól feküdjön a vizen és jól vegye a kanyarokat. (f.k.)
1989. március 15., szerda 14:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (9. rész) - Nagygyűlés - Nyers (4)
|
És minél többen legyünk, akik a jót akarjuk, akik a küzdést is vállaljuk érte A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért Vállaljuk tiszta szívvel a márciusi örökséget Éltesse azt a szív, a gondolat és a tettek sokasága - zárta ünnepi beszédét Nyers Rezső. A nagygyűlés végén felcsendült a Szózat, majd a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a független kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Szociáldemokrata Ifjúsági Kör, a Római Katolikus Egyház, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a fegyveres erők és testületek, a Münnich Ferenc Társaság, a Petőfi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetői képviselői megkoszorúzták a Múzeumkertben lévő emléktáblát. Elhelyezték a megemlékezés virágait a főváros és Pest megye lakói is. A nagygyűlést követően az érdeklődők sokasága átvonult a Petőfi szoborhoz. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 14:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (10. rész) - A független szervezetek rendezvénye a Petőfi szobornál
|
Tizenkét órára, a déli harangszóra a Március 15-e tér, az Erzsébet híd pesti hídfője és a Duna korzó zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel, akik a 31 független szervezet megemlékezésére jöttek a Petőfi szoborhoz. A harangszót követően a tömeg elénekelte a Himnuszt. A magyar reformkor és a szabadságharc nagy alakjainak, köztük Petőfi Sándornak, Széchenyi Istvánnak a szavait idézte az ünnepi beszédben Filó Sarolta színművész. A nemzet fejlődéséhez hozzájáruló célok 1848-49-ben hasonlóak voltak a ma demokratikus Magyarországának megteremtésére kitűző feladatokhoz. Vigh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnöke, a társaság névadóját idézte többek között, aki 1931-ben mondott ugyanitt beszédet. Mécs Imre, a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviseletében rámutatott arra, hogy a fiatalság igazságos célja érdekében mindig hangot tudott adni békés demonstrációval forradalmi lendületének. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem ünneplik együtt a hazai politikai erők, csoportosulások, pártok és mozgalmak március 15-ét, így fogalmazott: ,,külön ünnepelünk, de nem egymás ellen,,. A beszédeket követően az ünneplő tömeg nemzeti színű zászlók alatt a Szabadság térre vonult. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 15:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (11. rész) - Független szervezetek (2)
|
A Magyar Televízió épületének jelképes elfoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független demokratikus Magyarországot - olvasható a felhívás elején. Megfogalmazzák a követelmények között a valódi népképviseletet és többpártrendszert, a választások szabadságát és tisztaságát; az emberi jogok érvényesülését és a bírói függetlenséget, valamint a rendőrállam helyett jogállamot. Követelik a szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot, a hírközlés állami monopóliumának felszámolását és az Állami Egyházügyi Hivatal feloszlatását. Az érdekvédelem, a követelés és a szolidarítás szabadságát ne korlátozzák, jogot a sztrájkra - mondják ki majd a méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését, az egyéni és csoportos kiváltságok megszüntetését, az emberhez méltó élet alapfeltételeinek megadását sürgetik. Szerepel az ésszerű gazdálkodás, a működő piac, s a tulajdonformák egyenjogúsága, amihez hozzátették: állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. Igénylik a bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését, a Munkásőrség és az Ifjúgárda feloszlatását, Kelet- és Közép-Európa népeinek szabadságot és önrendelkezést, s azt, hogy szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. Semleges, független Magyarországot kívánnak, a szovjet csapatok kivonását hazánk területéről, s november 7. törlését a magyar ünnepek sorából. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében, szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében; felelős kisebbségi és menekültpolitikát szorgalmaznak, s azt is megfogalmazták, hogy a történelemhamisításnak véget kell vetni, a nemzetnek vissza kell adni címerét, s általában nemzeti önbecsülést követelnek. Igazságot 56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak és nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át - ezzel fejeződik be a független szervezetek 12 pontja. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 15:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (12. rész) - Független szervezetek (3)
|
Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják. Önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió fölíratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes elfoglalását. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 15:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (13. rész) - Független szervezetek (4. rész)
|
A Szabadság térről a tömeg egy része közvetlenül a Kossuth térre ment. Mások előbb a Batthyány-örökmécseshez vonultak, ahol nemzetiszínű, Kossuth-címeres zászlók díszsorfala között elhelyezték az emlékezés, a kegyelet virágait. A különböző szervezetek nevét és jelszavait hirdető transzparenseket magasra emelve, folyamatosan érkeztek a Kossuth-térre az ünneplő csoportok. Elénekelték a Himnuszt, majd félperces némasággal, meghajtott zászlókkal emlékeztek meg azokról, akik 1956. október 25-én vesztették életüket a Kossuth téren. Ezután Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője tartott beszédet. Kétségét hangoztatta a hatalom őszinteségét illetően, és ezzel indokolta, hogy a FIDESZ nem volt hajlandó a közös ünneplésre. ,,Mi csak magunkban bízhatunk. Abban hiszek, hogy közös akarattal, képesek vagyunk békés úton visszavezetni Magyarországot 1848 eszményeihez,, - mondta. Követelte egyebek között a szabad választásokat, az egyenlő gazdasági és jogi feltételek megteremtését a politikai szervezetek működéséhez, a Munkásőrség feloszlatását. A másik Kossuth-téri szónok Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője volt. ,,Békés átmenetet akarunk, nem újabb nemzeti katasztrófát. Félmegoldásokkal azonban nem érhetjük be,, - hangoztatta. Szerinte a válságból csak nemzeti összefogással lábolhat ki az ország. Szorgalmazta, hogy előbb teremtsék meg ,,a demokratikus pártok és mozgalmak koalícióját, hogy az MSZMP-nek erős, megkerülhetetlen vetélytársa és tárgyalófele legyen,,. A Kis János beszédét záró jelszót - Szabadságot, demokráciát - hosszasan skandálta a tömeg. A beszédek után - azok nevében és azok helyett, akik nem ünnepelhetik szabadon március 15-ét - a jelenlévők elénekelték a Székely-himnuszt. A Kossuth-téri megemlékezés a Szózattal zárult. Ezután a menet - az Alkotmány utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Szent-István körút és a Margit-híd érintésével - elindult a Bem tér felé. (folyt. köv.)
1989. március 15., szerda 16:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (14. rész) - független szervezetek (5. rész)
|
A Bem szobornál a Független Kisazdapárt képviselői felolvasták a március 15-ét, illetve a forradalomra emlékező magyarságot üdvözlő külföldi szervezetek táviratait. Így a Lengyel-Magyar Szolidaritási Bizottságét, a Lengyel Független Diákmozgalomét, a Szolidaritás szakszervezetét, valamint az Észt Népfront, az Ukrajnai Demokratikus Unió és a Charta 77 köszöntő sorait. A Független Kisgazdapárt nevében Bába Iván üdvözölte az egybegyülteket. Beszédében a közép-kelet-európai népeknek - a közös történelem során kovácsolódott - összetartozását hangsúlyozta, s a történelmi tapasztalatokra utalva kijelentette: a régió népeinek együtt kell küzdeniük a jelenlegi politikai, gazdasági és erkölcsi válságból való kilábalásért. Fónay Jenő - aki a Politikai Foglyok Szövetsége nevében szólalt fel - az 1956 utáni ítéletekre emlékeztetett. A megbékélés, a közmegegyezés - melyet az egész magyar társadalom kíván - nem képzelhető el az 1956-ban történtek tisztázása és az igazságtétel nélkül - hangsúlyozta a szónok. A megemlékezés a Bem szobornál a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően a felvonulók lerótták tiszteletüket a Batthyány téri Kölcsey szobornál, elhelyezve az emlékezés virágait és koszorúit. A független szervezetek március 15-i ünnepsége Budán a Várban a Magyar Demokrata Fórum budai szervezeteinek fáklyás felvonulásával folytatódott. A résztvevők megkoszorúzták az egykori börtönépületben Kossuth Lajos és Táncsics Mihály emléktábláját, ahol Pálmány Béla, az MDF országos választmányának tagja emlékezett meg Kossuthról és Táncsicsról, valamint a politikai foglyokról. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 18:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-i ünnepségek (15. rész) - független szervezetek (6. rész)
|
A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei a Táncsics szobortól a Dísz térre vonultak, ahol ünnepi műsor köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepi szónok, Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja többek között hangsúlyozta: március 15-e példája éppen arra tanít, hogy a reformokat érlelő hosszú folyamat eredményeit csak egy forradalom szentesítheti. Az 1848-as forradalom arról győz meg, hogy eljön az a nap, amikor el kell válnia a jónak a rossztól, az életképesnek az életképtelentől, s amikor minden igazságtalanság, mindenfajta politikai erkölcstelenség és az előrehaladás minden akadálya törvényen kívül helyeztetik. Az igazi forradalom évtizedekig érlelődik a lelkekben, s ami ebből a politikai élet felszínére tör, az az összegezés - mondotta. A Disz-téri honvéd emlékművet megkoszoruzták a budai MFD -szervezetek képviselői. Az ünnepi műsorra közben odaérkeztek a fiatal Demokraták Szövetségének és a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai, akik a Roosevelt téren gyülekeztek és fáklyás menettel jöttek a Lánc hídon át Budára. Az SZDSZ és a FIDESZ fáklyás felvonulóinak gyülekező helyén, az Eötvös szobornál Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ ügyvívő testületének tagja mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: az új szervezeteknek ideje lenne felhagyniuk az ellenségeskedésekkel, hogy felkészüljenek az építésre. Kiemelte: a független szervezetek célja az alkotmányos demokrácia és a nemzeti függetlenség. Magyarország március 15-én, a 141 évvel ezelőtti nap történelmi örökségéhez máltóan, békésen ünnepelt. (MTI)
1989. március 15., szerda 20:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|