|
|
 |
|
 |
Demokrácia Magyarországon
|
(Román István)
München, 1989. január 3. (SZER, Világhíradó) - Egyre több
kommunista vezető nyilatkozik az igazi demokrácia szükségességéről
Magyarországon. De ki tanítsa demokráciára a magyar népet? Erre
válaszol Román István most következő jegyzetében:
- A Kossuth rádió december 29-én sugárzott Első kézből című
adásában a megkérdezett kommunista vezetők mind egyetértettek
abban, hogy az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye a májusi
pártértekezlet volt. Érdemes tehát felidézni, mit is tartalmaz az
az állásfoglalás, amelyet egyformán magáénak vall például Berecz
János és Pozsgay Imre, nem is szólva a többi mikrofonvégre kapott
pártnagyságról.
Homályosan, sőt olykor látszólag egymásnak ellentmondásosan
nyilatkoznak a hazai pártvezetők a többpártrendszerről, a politikai
pluralizmusról. A májusi párthatározat azonban - bonyolult
nyelvezete ellenére - elég világos. Az MSZMP elvi irányító
szerepéről nem mond le. És ez a veleje a kommunista párt koalíciós
partnereket kereső magatartásának is. Hadd idézzek ezekből:
"Közös cselekvésre hívunk. Baráti jobbot nyújtunk mindenkinek.
Népfrontos kormányra lesz majd szükség" - és így tovább.
Ami változatlan: a párt és nagy kezdőbetűvel gondolt Bölcs Párt,
amely most elkezdi tanítani a nemzetet a demokráciára, a
jogállamra, az alkotmányos életre. Teljesen függetlenül: ki, vagy
kik mondják ezeket - miből meríti az erkölcsi bátorságot a
demokráciára való nevelésre éppen az a hatalmi csoport, amely
Magyarországon szétverte a demokráciát. Szétzúzta 1945 és 1947
között, és elfojtotta az 1956-os kísérletet! Tegyük hozzá: az a
hatalmi csoport, amely semmiféle demokratikus hagyományokkal nem
rendelkezik.
Tudjuk a lehetséges védekezést: mások voltak akkor a kommunista
párt vezetői. De jogos az a nézet, hogy ez ugyanaz a mozgalom, és
bőven zavaros ideológiai szóhalmazából mindig azt emeli ki, amely
épp alkalmas arra, hogy hatalmát igazolja.
Mégis csak felnőtt hazánkban a négy évtized alatt már egy olyan
nemzedék, amelynek semmiféle politikai tapasztalata nincs arról:
mit jelent az egypártrendszertől eltérő politikai gyakorlat -
hangzik az egyik ilyen pártszentencia.
Ehhez kapcsolódik egy másik: az 1989-es év egyfajta betanulási
időszak is lesz a demokrácia intézményeinek működtetésére.
Gondolkozzunk el ezeken a szavakon. Ha valóban az elmúlt 40 év
alatt olyan nemzedék nőtt fel Magyarországon, amelyiknek nincs
tapasztalata a többpártrendszerről, akkor éppen a mai kommunista
vezetők tartoznak oda. Miért akarnak akkor - éppen ők! - a
demokrácia tanítómesterei lenni.
Vannak dolgok, amelyeket azonban nem kell mesterségesen
elsajátítani, mert természetesek mint az ösztönök, és ilyen a
politikai szabadság és annak gyakorlása is. A magyar nép
megrágalmazása az a felfogás, hogy a mai társadalom éretlen,
tudatlan, és elveszne, ha szabadon dönthetne a belső politikai
rendszere felől.
A kommunista párt ügyében 1945-ben, amikor nem rá szavaztak az
emberek, nevezte már fasiszták gyülekezetének a magyar társadalmat.
A párt most kegyesebb lett, jelenleg csupán gyakorlatlan a nép a
demokráciában.
Nem kellene inkább megfordítani a tételt? Miként akarják a népet
alkotmányos politikai életre oktatni azok a vezetők, akik immár
négy évtizede egy olyan pártapparátusban nőttek fel, nevelődtek,
amelynek egy célja volt: a demokrácia tagadása és elfojtása. +++
1989. január 3., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|