|
|
 |
|
 |
Búcsú a katonáktól és fegyverektől (1. rész)
|
Moszkva, 1990. március 10. (MTI-PRESS) - Az ideiglenesek
véglegesen távoznak. Március 12-én, hétfőn a hajmáskéri harckocsizó
alakulatok útnak indulásával megkezdődik az ideiglenesen hazánkban
állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári
alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek,
anyagainak kivonulása, amelynek 1991. június 30-ig be kell
fejeződnie. Erről szombaton írta alá a két évi kormányközi
tárgyalások eredményeként létrejött egyezményt Horn Gyula magyar és
Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter.
A magyar miniszter sajtóértekezletén a II. világháború
maradványait felszámoló, s az igazi szuverenitást erősítő lépésnek
nevezte a megállapodást, Sevardnadze magyar újságíróknak pedig olyan
törvényszerű lépésről beszélt, amely a kétoldalú kapcsolatokat a
múlt fölös terheitől szabadítja meg.
Látszólag síma hétvége várt tehát a pénteken még egy utolsó
tárgyalásra leülő szakértőkre (magyar részről Somogyi Ferenc külügyi
államtitkárra és Borsits László vezérkari főnökre), pedig, mint
utóbb az államtitkár elmondta, csak pénteken sikerült elfogadtatni a
magyar kormány álláspontját a végső határidő tekintetében.
Az utolsó alku tárgya két hónap volt, amelynek lefaragása a
magyar fél készségétől függött. Magyarország késznek mutatkozott
megvásárolni a szovjet hadsereg hatalmas üzem- és
kenőanyagkészletét, de a tartályokra nemet mondott. Itt az áttörést
annak engedélyezése hozta meg, hogy ha tudják, a szovjetek
eladhatják a megürült tartályokat akár magánszemélyeknek is.
Ezáltal 260 szerelvénnyel kevesebbnek kell Magyarországról
távoznia. Ennek jelentősége az összesen 2029 szerelvénnyel
összevetve mérhető fel igazán. A végső dátum után magyar földön nem
marad egyetlen szovjet katona, egyetlen szovjet katonai tárgy sem.
Nem lengte be semmiféle titokzatosság az aláírás előtti utolsó
tárgyalásokat, majd a külügyminiszterek szombati eszmecseréjét, mind
a diplomaták, mind a katonák készséggel válaszoltak az őket faggató
újságíróknak.
Talán a legnehezebb a megfigyelőként a tárgyalásokon jelen lévő
magyar ellenzéki személyiségeket volt szóra bírni. Nem annyira a
közlendők hiánya, mint az a vállalás fogta vissza őket, hogy ők most
nem saját pártjaik, hanem az országos listát állító, nézeteiben,
politikájában ugyancsak eltérő 12 párt megbízásából voltak
Moszkvában. (folyt.)
1990. március 11., vasárnap 12:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|