|
|
|
|
Jeszenszki és a brit államminiszter
|
London, 1989. július 11. (BBC, Panoráma) - A Nyugat érdeklődésének előterében álló Budapestről ma délután utazott el William Waldegrave brit külügyi óllamminiszter, aki vasárnap óta számos megbeszélést tartott a magyar politikai élet képviselőivel. A kormány tagjaival folytatott megbeszéléseket követően ma informális keretek között ebéden fogadta az ellenzék képviselőit. Az ebéden és az azt követő beszélgetésen jelen volt Jeszenszki Géza történész, a Magyar Demokrata Fórum külügyi szóvivője is. Ma délután telefonon felhívtam Jeszenszki Gézát, és megkértem, összegezze a találkozón szerzett benyomásait, illetve ismertesse, milyen kokrét politikai és gazdasági kérdések merültek fel a William Waldegrave-vel folytatott eszmecserén. - Tulajdonképpen a miniszter úr arra volt kíváncsi, hogy mi, különböző ellenzéki szervezetek tagjai hogyan látjuk sanszainkat, milyen kérdéseket tartunk fontosnak és milyen várakozásaink vannak, milyen segítséget várunk Nagy-Britanniától. - Sorra vehetjük az egyes felmerülő kérdéseket. Mindenképpen egy kardinális kérdés volt, hogy az ellenzék hogyan látja a kormány jelenlegi magatartását, miután természetesen az angol képviselő úr találkozott a kormány különböző tagjaival vagy a vezetés különbözú tagjaival. Itt az volt a vitatéma, vagy abban volt bizonyos nézeteltérés, hogy mennyire lehet bízni a jelenlegi magyar állami és pártvezetés szándékaiban, őszinteségében, és ebben bizonyos eltérés volt. Voltak akik - hogy egy olyan kifejezést használjak, amiről ott kiderült, hogy nem nagyon lehet lefordítani magyarra -, hogy képesek, hajlandók vagyunk többen ... elfogadni, bizonyos fokig a kételyeinket félretenni, és felfogadni bizonyos szándékok őszinteségét. (folyt.)
1989. július 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Jeszenszki-nyilatkozat - 1. folyt.
|
Volt olyan vélemény, amely szerint még a reformerek őszintesége is vitatható, vagy ha személy szerint ez nem is, de a mögöttük álló erők esetleg erősebbek annál, mintsem mondjuk akár a képviselők, a reformerek gondolnák. Tehát hogy esetleg ez álcázás. Mégis úgy láttam, hogy végül is az a vélemény dominált és körülbelül az talán teret is nyert, hogy nincs is más lehetőség, mint bízni és ezt tulajdonképpen az angol fél is így vallja és képviseli, tehát őszinteséget feltételezve, és szavukon fogni az ígéreteket tevőket és mindenképpen a szabad választásokat várni és ezeknek az eredményében bízni. Egyébként én és mások is a jelenlevők közül úgy véltük, hogy viszonylag korai választásra van szükség, mert ez lehet többek között az egyik garancia a reformfolyamatok megfordíthatatlansága mellett. Én ezt nagyon fontosnak tartom, tehát azt, hogy alkotni. A szabad választások után van lehetőség az igazi alkotmányos garanciákra és tulajdonképpen ez lehet az a fordulópont, amely mind a magyar társadalmat, mind a külföldi közvéleményt és esetleges gazdasági támogatókat is meggyőzi arról, hogy Magyarországnak van jövője. Ezzel kapcsolatban merült fel a segítség kérdése és azt hiszem, itt az a vélemény dominált, hogy elsősorban mi sem azt várjuk, hogy itt adományokat kapjon az ország, hanem egyrészt az erkölcsi támogatás, a figyelem, aminek egyébként megvannak a jelei, ennek a figyelemnek a folytatását és olyan konkrét támogatást, amelyek a akár a gazdasági, akár a politikai, de talán itt a hangsúlyt tenném a gazdaságira, ezeknek a változásoknak a mélyrehatóságát fogják biztosítani. Ezt a látogatónk is hangsúlyozta, hogyha Potyemkin-falakról beszélhetünk, akkor nem az, amit a politikai szintéren mondanak, mutatnak egyesek, hanem az, hogy a gazdasági szintéren a szavak terén minden nagyon szép, de a gyakorlat terén bizony rendkívül kevés történt. +++
1989. július 11., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|