|
|
 |
|
 |
Robbanásveszély 2.
|
S egy másik - a nyolcvanas évek közepéről származó - emlék: a
munkaügyi szakemberek akkor már eljutottak annak gyakorlati
regisztrálásához, hogy nálunk is megjelent a munkanélküliek serege.
Az államigazgatás felkészült volna e sajnálatos és szükségszerű
jelenség szociálpolitikai kezelésére, ám ismét közbeszólt a
politika. S nagyon drasztikusan, mondván, hogy munkanélküliség
márpedig nincs és nem is lehet, legfeljebb csakis "ideglenesen
munkaviszonyban nem álló állást keresőkről" beszélhetünk (azért
elképesztő, hogy milyen varázslatosan tudják variálni ezt a hivatali
"bikkfanyelvet", ugye?), s természetesen az "ideiglenesen
munkaviszonyban nem állók" érdekében semmiféle szociális
intézkedésre nincs szükség. Már csak azért sem - és ezt rendkívül
tetszetős, de a lényeget illetően a velejéig hazug statisztikák
bizonygatták -, mert országosan úgymond globálian változatlanul
sokkal nagyobb a munkarő iránti kereslet, mint amennyi a kínálat.
Tudták persze a szakemberek, hogy ez tökéletesen értelmetlen
érvelés, ám az akkori politikai vezetésnek mégis csak erre az
érvelésre volt szüksége, mert hogy a már korábban említett teljes
foglalkoztatás - statisztikai - látszatát mindenképpen fenn akarta
tartani.
Nem sikerült
Először csak néhány ezernyi, aztán meglepő
gyorsasággal majdnem tízezernyi munkanélküli jelent meg, s akkor
végül is győzött a politikai vezetéssel szmebenálló államigazgatás,
legalábbis annyiban, hogy keresztülverekedte a törvényhozás
intézményein a meghosszabbított felmondási idő lehetőségt, néhány
hánap múltával az úgynevezett újrakezdési segélyt és a többi
látszatintézekedést. Még mindig nem volt szó munkanélküliekről, és
legfőképpen szó sem lehetett munkanélküli segélyről. De amikor már a
tízezrret is jóval meghaladta az ideglenesen "állást keresők" száma,
s amikor már az is nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamat gyakorlatilag
megállíthatatlan, akkor végképp nem volt mit tenni: el kellett
határozni, el kellett fogadtatni a munkanélküliség fogalmát, a
munkanélküli segélyezés gyakorlatát.
Meg kell ismételnem: jelenleg, a legfrissebb jelentések szerint
20 ezer a munkanélküliek száma. Közülük 16 ezren semmiféle
támogatásban nem részesülnek. S akik kapják a munkanélküli segélyt,
azoknak - átlagosan - napi 200 forint sem jut e segélyből. (folyt.)
1989. július 11., kedd 12:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|