|
|
 |
|
 |
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (1. rész)
|
Washington, 1989. július 7. péntek (MTI-tud) - George Bush, az Egyesült Államok elnöke, küszöbönálló budapesti látogatása alkalmából interjút adott magyar újságíróknak: Blahó Miklósnak, a Magyar Nemzet, Bokor Pálnak, a Magyar Hírlap, Heltai Andrásnak, az MTI és Kereszty Andrásnak, a Népszabadság munkatársának.
Az amerikai elnök igen szívélyes hangvételű nyilatkozatában
hangoztatta: budapesti látogatását történelminek tekinti. Azért jön,
hogy kifejezze az Egyesült Államok nagyrabecsülését a változások, a
gazdasági és a politikai reformok iránt, ösztönözze azokat anélkül,
hogy beavatkozna az ország belügyeibe. Magyarország - Lengyelország
mellett - az élen jár a reformokban Kelet-Európában, mondotta Bush,
leszögezve: Amerika olyan mértékben kész segíteni ezeket az
országokat, ahogy azok tovább haladnak a szabadság, a demokrácia
útján.
Az elnök meggyőződését fejezte ki, hogy az amerikai törvényhozás
is maradéktalanul támogatja a hazánknak szóló gazdasági
könnyítéseket, a kapcsolatok fejlesztését. Bizonyos mértékű
gazdasági-pénzügyi támogatást is kilátásba helyezett, amelyről a
párizsi csúcsértekezleten tárgyalnak. E támogatásnak azonban
korlátokat szab Amerika gazdasági helyzete, mondotta.
George Bush, aki történetesen Kádár János halálának napján adott
interjút, méltatta a magyar politikus személyét, életművét. Az
alábbiakban közöljük az interjú szövegét: (folyt.)
1989. július 7., péntek 13:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (2. rész)
|
EMBARGÓ 24.00 óráig
MTI: Elnök úr, nagyon köszönjük önnek ezt a lehetőséget. Amint
bizonyára tudja, a magyar nép nagy érdeklődéssel, és - hadd mondjam
meg - nagy reményekkel tekint egy hivatalban lévő amerikai elnök
első látogatása elé országunkban. Úgy hiszem, sok magyar, velem
együtt, kiváncsi rá: milyen képe van a mi nemzetünkről, országunkról
- amely sosem játszott érdemi szerepet az amerikai politika
szempontjából. Változást hoz-e az ön látogatása ebben?
George Bush: Igen. Újat jelent, hiszen most egy amerikai elnök
fontosnak tartja, hogy üdvözölje a magyar népet, üdvözölje azokat a
változásokat, amelyek Magyarországon végbemennek. Nem dolga az
amerikai elnöknek, hogy azt mondja egy másik ország lakóinak: olyan
rendszerre van szükségetek, mint a miénk, mert különben nem
tárgyalunk veletek. Nem ez a dolgom. Elég tapasztalatom van ahhoz,
hogy tiszteletben tartsam más országok belügyeit. De amikor látjuk,
hogyan haladnak önök a nagyobb nyitottság felé, hogyan kapcsolódik
be népük egyre inkább a politikai folyamatokba és halad olyan
gazdasági rendszer felé, amely - nézetünk szerint - javára válik
majd, - nos, akkor úgy gondoljuk, üdvözölnünk kell ezeket a
változásokat. Így a látogatás történelmi jellegű abban az
értelemben, hogy kinyilvánítjuk rokonszenvünket Magyarország népe
iránt. Tudjuk, hogy egy időben hivatalosan nagy nézeteltéréseink
voltak. Ám most, amikor mozgásba lendültek a dolgok, reform van,
változások és nyíltság - és mi üdvözöljük mindezt.
- Ilyen dolgok járnak az eszemben erre az útra készülve -
akárcsak akkor, amikor alelnökként jártam önöknél (1983-ban - a
szerk. megj.). A fejlődés azóta még figyelemreméltóbb. Várakozással
tekintek a találkozás elé az új vezetőkkel. Négyük közül hármat nem
ismerek - Grósz úrral találkoztam, amikor itt járt. (folyt.)
- Értesültem Kádár úr elhunytáról. Vegyes érzelmekkel ítélték őt
meg ebben az országban, az amerikai magyarok közösségében. Ha most
tevékenységét a maga teljességében szemléljük, látjuk hol tértek el
nézeteink. Ugyanakkor el kell ismernünk a változásokat, amelyeket
meg tudott valósítani. A mi politikai jobbszárnyunkon, vagy a
baloldalon sokféle véleményt hallhatnánk Kádár úrról, de én olyan
embernek látom őt, aki szolgálta az országát. Valamennyien tudjuk,
volt egy időszak, az ötvenes évek közepén, amikor viszonyunk rossz,
kudarcokkal teli volt - nincs ezt miért titkolni. Ám most, Kádár
János halálakor, ismerjük el, amit ez az ember elért. Ottjártomkor a
legszívélyesebben fogadott és nyíltan megvitathattuk a folyamatban
lévő változásokat. (folyt.)
1989. július 7., péntek 14:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (3. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
- Elnökként arra kívánok törekedni, hogy a jövőbe tekintsünk és
a nagyobb nyíltság jegyében dolgozzunk együtt, ahol lehet.
Népszabadság: - A minap Mihail Gorbacsov szovjet elnök nagyon
hasonló kijelentést tett, mondván, hogy a Szovjetunió kész elfogadni
azt a politikai elrendezést, amit a magyar vagy a lengyel nép kíván.
A kérdésem: Vajon az Egyesült Államok teljes szívvel támogatna-e egy
új magyar kormányt jövőre, a szabad választások után, ha ez a
kormány - tegyük fel - baloldali, kommunista-szocialista koalíció
lenne?
George Bush: - Tiszteletben tartom egy ország belügyeit. Ne
próbáljuk meg előírni, hogy egy szabad - bizonyítottan szabad -
választásnak mi legyen az eredménye. Az Egyesült Államok elnökeként
azzal dolgozunk majd együtt, akit szabadon, nyíltan megválasztanak,
s a választási rendszer, a pártviszonyok kibontakozása során
üdvözöljük a tényt, hogy mindez megtörténik. Nem volna azonban
helyénvaló, ha az Egyesült Államok részletekbe menő tanácsokat adna
a magyar népnek. Mint mondani szoktuk, nem parancsolhatjuk meg a
kecskének, hogyan egye meg a káposztát...
- Ugyanakkor, úgy hiszem, önöknek is tudomásul kell venniük,
hogy ha a gazdasági rendszer a nagyobb nyitottság, az erősebb
magánszektor irányába halad, akkor az Egyesült Államok könnyebben
lehet teljes értékű partner a gazdaság fejlesztésében, reformjában.
(folyt.)
1989. július 7., péntek 14:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (4. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
Magyar Hírlap: - Az Egyesült Államok differenciálási politikája
alapvetően a kommunizmus elleni harc stratégiáját jelentette a
világnak ebben a részében. Most, hogy újtípusú kormányzat van
formálódóban Magyarországon és Lengyelországban is, van-e lehetőség
arra, hogy a megkülönböztetésből kifejlődjék a kelet-európai
demokráciák támogatásának új politikája?
George Bush: Igen. Azt hiszem máris tanui lehetnek egy ilyen
fejlődésnek. És mint jeleztem, örvendetes számomra, hogy
Magyarország ennek a változási folyamatnak az élvonalában van.
Gazdasági tekintetben a változások most Lengyelországban is
megkezdődtek, ez már a magyarországi fejlődést követi. Más
kelet-európai országokban nem is tükröződnek az élenjáró
Magyarországon és a gyors ütemben előre törekvő Lengyelországban
tapasztalt változások.
Ám a magunk elképzelései alapján, saját elveinkből kiindulva
szeretném elmondani, hogy miféle szabadságot és demokráciát kívánunk
a világ népeinek. Azt is szükségesnek tartom azonban, hogy pontos
határvonalat húzzunk ott, ahol Magyarország és Lengyelország
belügyei kezdődnek. Azt szeretném tehát, hogy ösztönözzük a
gazdasági berendezkedés azon formáit, amelyek révén a mi
lehetőségeink is megnőnek a segítségnyújtásra. Kérdésére egyszerűen
ez a válasz: igen, mi azokkal az országokkal fogunk tartani, amelyek
képesek megtenni, vagy megkísérlik megtenni azt az utat, amelyet
Magyarország megtett.
Egyébként nem hinném, hogy titkot árulnék el azzal, ha elmondom:
Igen érdekes telefonhívást kaptam Bob Hawke (ausztrál - a szerk.)
miniszterelnöktől, aki a minap járt Magyarországon. Meg kell
mondjam, igen hízelgően nyilatkozott azokról a vezető
személyiségekről, akikkel ott találkozott. És engem, mint az
Egyesült Államok elnökét, arra biztatott, hogy teljesen
elfogulatlanul utazzak önökhöz. Azt mondta, óriási lehetőséget lát
arra, hogy közelebb kerüljön egymáshoz Magyarország és olyan nyugati
országok, mint például Ausztrália és az Egyesült Államok. Biztatott,
hogy fogjunk hozzá együtt a munkához és segítsünk, amiben tudunk.
(folyt.)
1989. július 7., péntek 14:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (5. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
Azt hiszem, a tény, hogy ennyire kedvező véleményt alkotott a
látottakról és tárgyalásainak eredményeiről, nagy elismerés
Magyarország népe és azon vezetői számára, akikkel találkozott.
Beszélgetésünk egyébként teljesen spontán volt. Egyszerűen felhívott
és azt mondta: ön Magyarországra utazik. Szeretném, ha tudná, milyen
nagy hatással volt rám ez az ország. Azt pedig biztosan tudják, mi
az én véleményem Bob Hawke-ról, hiszen volt itt, s nekem volt
alkalmam a nyilvánosság előtt beszélni erről.
Magyar Nemzet: - Két hónapja Brüsszelben ön átfogó javaslatokat
tett a hagyományos erők csökkentésére. Vajon Kelet-Európának és
Magyarországnak hol a helye a biztonsági elképzelésekben és a
szovjet-amerikai kapcsolatokban?
George Bush: - Amit a NATO-ülésen javasoltunk, hamar a NATO
indítványa lett. Úgy vélem, mindaz, ami a tárgyalóasztalon van,
megnyugtató lehet a magyar nép számára is. Ez az előterjesztés
megfontolt választ váltott ki Gorbacsov úrból is, s reményt nyújt a
feszültség csökkentésére Európában, Keleten és Nyugaton egyaránt.
Szeretném ezt a kérdést megvitatni a magyar vezetőkkel is, mert úgy
vélem, meggyőzöm őket, hogy minden országnak érdeke, Keleten és
Nyugaton, ha a z o n n a l -, s ezt a szót igen tudatosan használom
- hozzálátunk a hagyományos fegyverek csökkentéséhez, mindezekben a
kategóriákban. Ezek a legdrágább fegyverek. És destabilizáló
hatásúak, ha nincs egyenlőség.
- Vonzanak a nehéz feladatok. Most az a feladat, hogy megtartsuk
a határidőket és kivonjuk a csapatokat. Az amerikai csapatok egy
része hazajön, a szovjet csapatok egy része távozik. Azt hiszem, ha
egyensúlyban vannak a szovjet és az amerikai, vagyis a két
legnagyobb hatalom erői, akkor ez inkább tompítja a feszültséget,
mint a csapatcsökkentés általában, akár a keleti, akár a nyugati
oldalon. Úgyhogy ez nagyon érdekes indítvány, s őszintén szólva,
örömmel tölt el, ahogyan a szovjetek fogadták, mégha természetesen
nem is hagyták jóvá abban a formában, ahogyan az asztalra került.
(folyt.)
1989. július 7., péntek 14:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (6. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
MTI: Egy kérdés, amely a legtöbb magyart érdekli (amint,
gondolom, a lengyeleket is): úgy tűnik eddig, hogy a rövid és a
hosszú távú nyugati gazdasági, pénzügyi támogatás iránti igények és
remények messze felülmúlhatják azt, amire a Nyugat jelenleg hajlandó
- vagy képes. Vajon pusztán gazdasági meggondolásokról van-e szó,
vagy politikaiakról is?
George Bush: - Nem látok politikai korlátokat, nincs olyan
nehézség e tekintetben, amellyel, mint elnök, a törvényhozásban ne
tudnék megbírkózni. Nagy meggyőződéssel mondom ezt, és nem sok ilyen
kérdés akad, hiszen a Kongresszus, mint tudja, nagyon makacs tud
lenni. A korlátok pusztán gazdasági jellegűek. Igen, megvannak a
gazdasági gondjaink. Nem kérhetem persze a magyar nép együttérzését,
hiszen igen jómódú ország vagyunk. Ám bizonyos vagyok benne, hogy az
önök vezetői tudják: korlátok között kell mozognom, de ezek nem
politikaiak és nem a törvényhozással függenek össze. Egyébként úgy
vélem, erős a támogatás az Egyesült Államok kongresszusában aziránt,
ami Magyarországon történik. Nagy visszhangra talált például a hír,
hogy lebontották a határzárat, hogy a piacorientált gazdaság felé
haladnak, hogy Magyarország a maga útját járja a politikai
reformokban - és e törvényhozási támogatás erős és tartós lesz. Azok
viszont, akik ott a pénzügyekért felelősek, tudni akarják, hogy - ha
pénzt adunk - a (magyar) gazdaság teljesítménye megfelel
elvárásainknak. Egyébként szeretném, ha meglennének az anyagiak
ahhoz, hogy megbirkózzunk e problémával - de nincsenek meg.
Törekedni fogunk azonban, hogy legyenek javaslataink, pénzügyi
forrásaink, amelyek hasznosak lehetnek Magyarország számára.
(folyt.)
1989. július 7., péntek 14:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (7. rész)
|
Embargó 24.oo óráig
Népszabadság: - A Kongresszust illetően van egy sajátos gond: az
országokat különbözőképpen kategórizálják. Magyarország még mindig -
mondjuk így - abban a kosárban van, amely kosár címkéje;
nem-demokratikus berendezkedésű államok, nem-piacgazdaságok és így
tovább. Magyarország egyre inkább olyan állapot felé halad, amikor
ezek a címkék érvenytelenné válnak. El tud képzelni olyan időt,
amikor a Varsói Szerződés egy országát szabad, demokratikus
rendszerű, piacgazdálkodású államnak nyilvánítják?
George Bush: - Igen, határozottan úgy érzem és szívből remélem,
eljön ez az idő. Látjuk a dinamikus fejlődést. Magyarországról és
Lengyelországról szoktunk beszélni, e változások legszembetűnőbb
példái, de Magyarország a gazdasági változások élén jár - megelőzve
Lengyelországot. Igen, látom előre a napot, látom előre a változások
gyors felismerését a Kongresszus részéről, amely - miként ön mondta
- a különböző (amerikai) kormányok támogatásával felállította
ezeket, az országokat elkülönítő sorompókat.
- Elveink vannak azonban, s amit szeretnék - úgy hiszem -, nem
nagyon különbözik attól, amit Magyarországon az utca embere akar.
Tartani fogom magam a magasabb elvekhez és azt mondom: amilyen
mértékben előrehalad a privatizáció, ahogy nyílik számunkra a piac,
ahogy nyitottabbak lesznek a Nyugat irányában, úgy tudunk majd
többet tenni. Úgy gondolom, ezt meg kell mondanom, nem akarok
odamenni és úgy tenni, mintha nem lenne köztünk semmiféle
nézetkülönbség sem. Hozzáteszem, derülátó vagyok a kelet-európai és
a szovjetunióbeli fejleményeket illetően. Optimista vagyok és az
Egyesült Államok elnökeként mindent megteszek, hogy megkönnyítsem a
változást. Szeretném megragadni az alkalmat és önök, vezető
újságírók előtt kijelenteni: a peresztrojka sikerét kívánjuk a
Szovjetunióban, nem akarjuk azt késleltetni.
- Egyébként nem azért megyek Magyarországra, hogy Gorbacsov úr
életét megnehezítsem, mint ahogy azt sem hiszem, hogy ő Párizsban az
Egyesült Államok életét kívánja megnehezíteni. Nem ezt teszi, tudom.
Így hát elmegyek majd önökhöz és arról beszélek, amiben erősen
hiszünk. Mi, az Egyesült Államok és én, az Egyesült Államok elnöke
bizonyos dolgokat - amelyek az emberek jogaival kapcsolatosak -
nagyon komolyan veszünk. Nem visszafogott, halk üzenettel érkezem,
hanem erőteljes üzenetet viszek. (folyt.)
1989. július 7., péntek 14:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (8. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
Magyar Hírlap: A magyar nép újkori történelme folyamán legalább
két alkalommal fordult segítségért az amerikai néphez, 1848-ban és
1956-ban. Őszintén szólva az amerikai válasz ezekben az esetekben
csalódást okozott. Lehet, hogy a kérdés kissé patetikus, de hadd
kérdezzem meg, elnök úr, van-e ebben a nagy nemzetben bármiféle
felelősségérzet Kelet-Európa és Magyarország jövője iránt?
George Bush: nem használhatom a felelősség kifejezést. Szeretném
kellő óvatossággal kifejezni magamat a fordítás miatt. Nem érzek
felelősséget a történtekért, de nagyon is átérzem a változásokat és
együtt dobban a szivem a magyar néppel.
Ön 1956-ot említette, s én pontosan értem, miről van szó. Elég
idős is vagyok ahhoz, hogy emlékezzek. Gyermekeink közül sokan nem
tudják, hogyan kelt fel egy nép a szabadságért, s nem ismerik ezeket
a dolgokat. Másfelől úgy vélem, egy olyan országnak, mint az
Egyesült Államok, nem szabad fölös ígéreteket tennie,
meggondolatlanul arra ösztönöznie másokat, hogy hozzánk hasonlóak
legyenek, s nem szabad íly módon egy másik nép sorsát nehezítő
problémákat okoznia.
Nem tudom, hogy az utca embere mit várt 1956-ban, de ha katonai
konfrontációra számítottak a Szovjetunióval, akkor a várakozásaik
sajnálatosan túlzók voltak. Mégis azt mondom, hogy mi azokkal a
fiatalokkal azonosultunk, akik a barikádokra mentek. Ma pedig
azonosulni tudunk a több szabadság, a szabadabb véleménynyilvánítás
iránti vágyukkal. Ez vonatkozik a Szovjetunió népére is. Figyeljék
csak az ottani változásokat.
- Egyszóval nekem nem az a célom, hogy felidézzük a múltbeli
dolgokat, hanem, hogy üdvözöljem a jelen változásait és a jövőbe
tekintsek.
A lengyel újságírók feltettek egy kérdést arról a
fiatalemberről, akinek az a vágya, hogy ebbe az országba jöjjön.
Nézzék, mi örömmel vesszük, ha az emberekben ilyen vágy van. Én azt
szeretném, ha a Szabadságszobor a világ minden részében jelentene
valamit, mint ahogy akkor is jelentett valamit, amikor a Tienanmen
téren emelte magasba a karját. (folyt.)
1989. július 7., péntek 15:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (9. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
- Azt is szeretném elmondani a kelet-európai fiataloknak, hogy
ti izgalmas korban éltek, a dinamikus változások korában. És
szeressétek azt az országot, amelyben éltek. Ti magyarok vagytok és
lengyelek. Igen, ajtónk nyitva áll előttetek, s ha Isten is úgy
akarja, mindig nyitva lesz. De rátok, 21 évesekre, akik most
valamelyik budapesti egyetem diákjai vagytok, izgalmas jövő vár.
Legyetek részesei a változásnak, részesei annak, ami
Kelet-Európában, a Szovjetunióban történik.
Ezt én örömmel mondom, s anélkül, hogy visszavonnánk a
fogadjistent, mert nem fogjuk visszavonni. De ha én ma 21 éves
lennék és Magyarországon élnék, azt mondanám: istenem, milyen
nagyszerű dolgok történnek, s én ennek részese lehetek. És még elnök
is lehet belőlem.
Magyar Nemzet: - Budapesti látogatása után ön megáll Párizsban,
ahol a Hetek megvitatják, miként segíthetnék a lengyel és a magyar
gazdaságot. Felvillantaná, mire számít, hogyan támogathatná közösen
a Nyugat ezt a két országot?
George Bush: - Furcsa lenne, ha erről beszélnék, mielőtt
találkoznék a többiekkel. A Hetek csoportjának vezetői ugyanis
tisztában vannak a gazdaságuk és az együttmunkálkodás iránt érzett
felelősségükkel, s a döntésnek közös határozatnak kell lennie. Nem
akarok azonban most elébe vágni a dolgoknak.
- Annyit azért szeretnék elmondani, hogy a napirend kimelkedő
pontja lesz, hogyan működhetne együtt a Nyugat Magyarországgal és
Lengyelországgal. S ezt nem az Egyesült Államok erőszakolja rá a
többiekre, ők is ugyanúgy vélekednek, mint én. A legutóbbi NATO-
értekezleten is szó volt erről, majd más vezetők felvetették,
folytatnák a diskurzust. Tehát ezzel foglalkozunk Párizsban. Nem
mondhatom el, hogy szerintem mi történik majd. Az eszmecsere akörül
kering, hogy a nemzetközi intézmények milyen támogatást
nyújthatnának. Két gondolat ötlik fel. Az egyik az, milyen reformok
szükségesek, hogy a nemzetközi intézményeken át kifejezhessük teljes
támogatásunkat. A másik az, mennyi pénz is áll rendelkezésre.
(folyt.)
1989. július 7., péntek 15:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush elnök interjúja magyar újságíróknak (10. rész)
|
Embargó 24.00 óráig
MTI: - Elnök úr, megköszönve a beszélgetést, engedjen meg egy
utolsó kérdést: mint egy beszédében mondotta, a hidegháború
Kelet-Európában kezdődött, s ott is fog végetérni. Mit tehetnek az
amerikaiak és új, kis partnerük, Magyarország, azért, hogy a
hidegháború igazán véget érjen itt, Kelet-Európában?
George Bush: Folytatódjanak a változások, a nyíltság, amelynek
tanui vagyunk. Bob Hawke elmondta nekem, hogy találkozott az
ellenzéki vezetőkkel, s azok teljes lendülettel tárgyaltak a
kormánnyal a jövendő választási folyamat szabadságáról. Ezek helyes,
jó dolgok. Nálunk kétpárt-rendszer van - bár néha úgy tűnik, mintha
húszpárti rendszer volna, annyi a frakció a Republikánus, annyi a
Demokrata Pártban. Nem akarjuk azt mondani önöknek, hogy csak akkor
lehetnek jó kapcsolataik az Egyesült Államokkal, ha kétpárti
rendszerük lesz, s az egyik pártot republikánusnak, a másikat
demokratának fogják hivni - nem szeretnénk ilyesmit senkire
ráeröltetni. A dinamikus politikai változásokat viszont lelkesen
üdvözli az Egyesült Államok, törvényhozásunk, kormányunk. Ezért azt
mondanám: folytassák, mert ez nem okoz kárt senki másnak. Tegyék
azt, ami a legjobb a magyar nép számára, ami a legjobban szolgálja a
magyarok ősrégi törekvését a szabadságra, a függetlenségre.
Folytassák, hogy megvalósíthassák álmaikat. Alig várom, hogy önöknél
lehessek... +++
1989. július 7., péntek 15:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|